Egyházunk egy-két hete

1848 az őszin­te­ség for­ra­dal­ma volt. A di­á­ko­ké. Az ön­zet­len­sé­gé. Az ön­fel­ál­do­zá­sé. A jö­ve­vé­nye­ké – han­goz­tat­ta ün­ne­pi pré­di­ká­ci­ó­já­ban dr. Csep­re­gi Zol­tán. Az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem rek­to­ra már­ci­us 15-én a bé­kás­me­gye­ri temp­lom­ban vég­zett szol­gá­la­tot. Ige­hir­de­té­sé­ben an­nak a for­ra­da­lom­nak a ké­pét idéz­te, amely­ben a di­cső­ség mel­lett ott volt a ve­re­ség is. Aki­ért azon­ban ezen a nem­ze­ti ün­ne­pen is össze­gyűl­tünk, az pén­tek­től va­sár­na­pig jár­ta meg a po­kol bugy­ra­it, hogy az­tán zász­la­ját di­a­dal­ma­san emel­ve lép­jen is­mét kö­zénk hús­vét reg­ge­lén – hir­det­te az evan­gé­li­kus lel­kész, hoz­zá­té­ve, hogy ezen a lo­bo­gón az áll: sza­bad­ság és élet.

„Sza­bad­ság, sze­re­lem!” – ír­ta a ké­sőb­bi for­ra­dal­már. Azon az ékes ma­gyar nyel­ven, amely­nek ta­nu­lá­sá­ért az ak­kor még Pet­ro­vics Sán­dort Sár­szent­lő­rinc­re küld­ték szü­lei. Hogy a két tan­év ta­pasz­ta­la­tai, em­lé­kei mennyi­ben je­lent­kez­tek Pe­tő­fi ver­se­i­ben, an­nak ki­de­rí­té­se az iro­da­lom­tör­té­né­szek fel­ada­ta.

Tény azon­ban, hogy az al­ma ma­ter, majd ké­sőb­bi utód­ja – a mai bony­há­di evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um – hí­ven ápol­ja hí­res­sé vált di­ák­já­nak em­lé­két. An­nál is in­kább, mert eb­ből táp­lál­ko­zott egy egész kö­zös­ség, amely büsz­ke volt egy­ko­ri kis­di­ák­já­ra. Le­gen­dák­ba szőt­te di­ák­csí­nye­it, em­lék­táb­lá­val je­löl­te meg lak­he­lye­it, is­ko­lá­ját, szob­rot emelt ne­ki ak­kor, ami­kor az or­szág ke­vés­bé tö­rő­dött fi­a­ta­lon el­hunyt köl­tő­jé­vel.

Két ott töl­tött tan­év a köl­tő­óri­ás éle­té­ből elég volt ah­hoz, hogy az egy­ko­ri püs­pö­ki szék­he­lyet be­ra­gyog­ja né­mi fény.

Utóbb Csep­re­gi Bé­la volt az, aki ku­ta­tá­sa­i­val össze­gez­te mind­azt, ami Pe­tő­fit Sár­szent­lő­rinc­hez kö­ti. A te­le­pü­lés egy­ko­ri pap­já­nak má­sik gyer­me­ke, az Ok­ta­tá­si és Kul­tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­um Egy­há­zi Kap­cso­la­tok Tit­kár­sá­gát ve­ze­tő dr. Csep­re­gi And­rás evan­gé­li­kus lel­kész ezért elő­adá­sá­ban nem­csak a gyer­mek Pe­tő­fi port­ré­ját raj­zol­ta meg, ha­nem Csep­re­gi Bé­lá­ét is, aki a Bib­lia sza­va mel­lett a ma­gyar iro­da­lom al­ko­tó­i­nak se­gít­sé­gé­vel is össze­tar­tot­ta nyá­ját.

Ün­nep volt te­hát már­ci­us 15. a Csil­lag­he­gyi Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség „össze­gyü­le­ke­zé­sé­nek nap­ján” – nem­ze­ti ün­nep, ki­csit más­képp. Ezen a na­pon a bé­kás­me­gye­ri temp­lom­ban nem a for­ra­dal­már köl­tő alak­ja vált fon­tos­sá, sok­kal in­kább az evan­gé­li­kus kis­di­á­ké, aki­nek em­lé­ke ha­gyo­mányt és kö­zös­sé­get te­rem­tett. Az év­ti­ze­dek alatt Sár­szent­lő­rin­cen, már­ci­us 15-én Bé­kás­me­gye­ren.

Ve­res Eme­se-Gyöngy­vér