Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 12
- Március 15. Békásmegyeren
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Március 15. Békásmegyeren
1848 az őszinteség forradalma volt. A diákoké. Az önzetlenségé. Az önfeláldozásé. A jövevényeké – hangoztatta ünnepi prédikációjában dr. Csepregi Zoltán. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora március 15-én a békásmegyeri templomban végzett szolgálatot. Igehirdetésében annak a forradalomnak a képét idézte, amelyben a dicsőség mellett ott volt a vereség is. Akiért azonban ezen a nemzeti ünnepen is összegyűltünk, az péntektől vasárnapig járta meg a pokol bugyrait, hogy aztán zászlaját diadalmasan emelve lépjen ismét közénk húsvét reggelén – hirdette az evangélikus lelkész, hozzátéve, hogy ezen a lobogón az áll: szabadság és élet.
„Szabadság, szerelem!” – írta a későbbi forradalmár. Azon az ékes magyar nyelven, amelynek tanulásáért az akkor még Petrovics Sándort Sárszentlőrincre küldték szülei. Hogy a két tanév tapasztalatai, emlékei mennyiben jelentkeztek Petőfi verseiben, annak kiderítése az irodalomtörténészek feladata.
Tény azonban, hogy az alma mater, majd későbbi utódja – a mai bonyhádi evangélikus gimnázium – híven ápolja híressé vált diákjának emlékét. Annál is inkább, mert ebből táplálkozott egy egész közösség, amely büszke volt egykori kisdiákjára. Legendákba szőtte diákcsínyeit, emléktáblával jelölte meg lakhelyeit, iskoláját, szobrot emelt neki akkor, amikor az ország kevésbé törődött fiatalon elhunyt költőjével.
Két ott töltött tanév a költőóriás életéből elég volt ahhoz, hogy az egykori püspöki székhelyet beragyogja némi fény.
Utóbb Csepregi Béla volt az, aki kutatásaival összegezte mindazt, ami Petőfit Sárszentlőrinchez köti. A település egykori papjának másik gyermeke, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságát vezető dr. Csepregi András evangélikus lelkész ezért előadásában nemcsak a gyermek Petőfi portréját rajzolta meg, hanem Csepregi Béláét is, aki a Biblia szava mellett a magyar irodalom alkotóinak segítségével is összetartotta nyáját.
Ünnep volt tehát március 15. a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség „összegyülekezésének napján” – nemzeti ünnep, kicsit másképp. Ezen a napon a békásmegyeri templomban nem a forradalmár költő alakja vált fontossá, sokkal inkább az evangélikus kisdiáké, akinek emléke hagyományt és közösséget teremtett. Az évtizedek alatt Sárszentlőrincen, március 15-én Békásmegyeren.
Veres Emese-Gyöngyvér
::Nyomtatható változat::
|