Élő víz
Alkohol nélkül, szabadon
„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36)
Laskai Györgyné vagyok. Negyvenhat évig semmi közöm nem volt az Úrhoz, néha egy-egy „Istenem, segíts!” vagy egy durvább kifejezésen kívül, legalábbis én úgy gondoltam. Görög katolikusnak lettem keresztelve, de vallásomat nem gyakoroltam. 2005 júniusában munkaköri változás folytán kerültem új területre, de ugyanazon a munkahelyen. Itt egy – most már testvéremnek nevezhető – kolléganőm bibliaolvasása és szemlélete fogott meg egy kicsit. Nagyon köszönöm az Úrnak, hogy annyi türelmet adott, és el tudta viselni a nagy kötekedéseimet és hitetlenségemet.
-2005. december 10-én hívására elmentem a nyírteleki templom szentelésére, ami akkor csak kirándulásnak indult számomra. Az Úr már akkor próbált beszélni velem, csak én még nem hallottam. Ezzel az igés lappal várt: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd…” (Jel 3,8) „Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem!” (Zsolt 18,47)
Isten továbbra is türelmes volt hozzám nyakasságom ellenére. 2006 márciusában Biatorbágyra mentem egy női hétre, ahol megtértem, de az énem sok mindenben úr akart maradni. Házasságunk már ekkor a csőd szélén állt az alkohol miatt. Mindketten hibáztunk, nem tudtunk nem inni.
A veszekedések tettlegességig fajultak, ami a nagykorú fiainkat eltávolította tőlünk. A kicsi pedig veszélybe került, mert nem tudtuk biztosítani számára a nyugodt életkörülményeket. Ekkor a Filadelfia Alapítványhoz fordultam, ahol nagy lelki segítséget kaptam. Elintézték, hogy Dömösre mehessek, és segítettem minden adminisztrációs munkában.
Beadtam a válópert is. Dömösön döbbentem rá, hogy nemcsak egyes dolgokat, hanem az egész életemet kell az Úr kezébe tennem. Ha így teszek, akkor tudom az Úr segítségét és irányítását jól megérteni. Ezt megtéve csodák sorozata kezdődött el életünkben. Istennek az volt a terve, hogy együtt maradjunk, mert addig, amíg én Dömösön megszabadultam az alkoholtól, férjem – Isten segítségével – itthon szabadult meg, és közeledett az Úr felé. 2006 októberében Biatorbágyra mentünk házaspári csendeshétre, ahol ő is szívébe fogadta az Urat. Itt megkért arra, hogy házassági évfordulónk alkalmából kérjük az Úr áldását, amire november ötödikén sor is került.
Otthon az ebédnél oda tudtunk állni a gyermekeink és az apósom elé, és bocsánatot tudtunk kérni tőlük az elmúlt időkért. Ők úgy nyilatkoztak, hogy örülnek a változásnak, és drukkolnak nekünk, hogy továbbra is így legyen. Most már kezd kialakulni egy igazi családi kapcsolat. Nagyon sokat jelent, hogy az Úrral és egymásra figyelve tudtunk élni. Az alkohol rabságától megszabadultan, a napi gondok mellett is boldogan az Úr vezetésére figyelve éljük az életünket.
Laskai Györgyné, Marika (Kemecse)