Gyermekvár

Al­bert és Pong­rác lo­vag­nak is­mét a Tu­dás er­de­jé­ben le­vő vár­nál van dol­ga: hét for­du­ló­ból ál­ló lo­va­gi tor­nán vesz­nek részt. Old­já­tok meg ti is a nagy­he­ti ese­mény­so­ro­zat­hoz kö­tő­dő fel­ada­to­kat, és a meg­fej­té­se­ket egy­ben, össze­gyűjt­ve küld­jé­tek el a szer­kesz­tő­ség cí­mé­re (Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­ge, 1085 Bu­da­pest, Ül­lői út 24.). A bo­rí­ték­ra ír­já­tok rá: Gyer­mek­vár. A vé­gén aján­dé­kot kap­tok.

Al­bert és Pong­rác lo­vag a töb­bi baj­ví­vó vi­téz­zel együtt a vár mö­göt­ti hegy­re ve­ze­tő ös­vé­nyen ban­du­kolt fel­fe­lé.

– Ez az utol­só előt­ti fel­ada­tunk ezen a rend­kí­vü­li baj­ví­vá­son – só­haj­tot­ta Pong­rác.

– És a leg­szo­mo­rúbb is, hi­szen nagy­pén­tek­kel, Jé­zus ke­reszt­re fe­szí­té­sé­vel kap­cso­la­tos.

– Sza­káll ki­rály nem vé­let­le­nül akar­ta, hogy ezen a ma­gas he­gyen tör­tén­jen meg a fel­adat tel­je­sí­té­se. Hi­szen Jé­zust egy he­gyen, a Gol­go­tán fe­szí­tet­ték meg.

– Úgy bi­zony. Mi­u­tán a katonák meg­os­to­roz­ták őt, ki is ­gú­nyol­ták. Bí­borszínű köpenyt adtak rá, a fejére pe­dig tövisből font koronát. Jézus sok he­lyen vérzett. A katonák letérdeltek előt­te, és csúfolták. Azt mondták neki: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Majd ne­ki kel­lett a ke­reszt­fát fel­ci­pel­ni a Golgota hegyére. A ka­to­nák nagy szö­ge­ket ver­tek a ke­zé­be és a lá­bá­ba. Utá­na pe­dig csú­fol­ták. Azt ki­a­bál­ták: „Azt mond­ta, hogy Iz­rá­el kirá­lya. Ak­kor mi­ért nem men­ti meg ma­gát?!”

– Nem is egye­dül fe­szí­tet­ték meg őt. Két másik embert is ki­vé­gez­tek ve­le együtt, akik rablók voltak.

– Má­ria, az any­ja pe­dig ott sírt a töb­bi asszonnyal a ke­reszt alatt. Ami­kor Jé­zus meg­halt, nagy sö­tét­ség lett a föl­dön. Mi­vel pe­dig kez­dő­dött a húsvéti ün­nep, le­vet­ték őt a ke­reszt­ről, és egy szik­la­sír­ba te­met­ték.

– Köz­ben pe­dig mi is fel­ér­tünk a hegy­re, a kan­cel­lár pe­dig már itt is van. El­ho­zom tő­le a fel­ada­tot tar­tal­ma­zó te­ker­cset!