Oratio oecumenica

Min­den­ha­tó Úr­is­ten! Ál­dunk té­ged az örö­mért, kü­lö­nös aján­dé­ko­dért! A ta­va­szi nap­fény me­le­gé­ben, a föld­ből elő­bú­jó vi­rá­gok­ban, a bim­bót nyi­tó bok­rok­ban és fák­ban re­mény­ség­gel aján­dé­ko­zol meg ben­nün­ket! Te vagy az, aki lét­re­hoz­tad és fenn is tar­tod mind­ezt!

Ál­dunk té­ged a lel­ke­se­dé­sért, fris­sí­tő erő­dért! Az uj­jon­gó tö­meg tag­ja­i­vá vál­va ki­ál­tunk fe­léd! Te be­tel­je­sí­ted ígé­re­te­i­det, hi­szen kö­zénk jössz, és em­ber­ként is­mer­he­tünk meg té­ged. Nem­csak egy­kor, a tör­té­ne­lem ho­má­lyá­ba vesz­ve tet­ted, ha­nem ma is, kö­zöt­tünk is ki­nyi­lat­koz­ta­tod ma­gad, ész­re­ve­het­jük nyo­ma­i­dat.

Ál­dunk té­ged a bé­kes­sé­gért, tü­rel­met adó böl­cses­sé­ge­dért! Vál­ság és fel­for­du­lás kö­ze­pet­te te vagy az, aki meg tudsz tar­ta­ni min­ket! Van, hogy nem ért­jük éle­tünk ala­ku­lá­sát, és meg­kér­dez­zük a ben­nün­ket kör­be­ve­vő vi­lág ese­mé­nye­i­nek cél­ját, még­is tud­juk, hogy tő­led vá­lasz és vi­gasz­ta­lás ér­ke­zik.

Urunk, ké­rünk, légy mind­azok­kal, aki­ket sze­re­tünk, és azok­kal is, akik­re gon­dol­va el­ne­he­ze­dik a szí­vünk. En­gedd, hogy át­él­jék a vi­rág­va­sár­na­pi örö­möt, je­len­lé­ted vi­gasz­ta­ló ere­jét!

Ké­rünk kis kö­zös­sé­ge­in­kért, csa­lád­ja­in­kért, ba­rá­ta­in­kért, mun­ka­tár­sa­in­kért, az alánk és a fö­lénk ren­del­te­kért. Hogy sok­szor és sok­fé­le­kép­pen nyil­ván­va­ló­vá vál­jon előt­tünk az is­ten­di­csé­ret le­he­tő­sé­ge, és egé­szen szűk kör­nye­ze­tünk is ész­re­ve­hes­se a vál­to­zást.

Ké­rünk, Urunk, egy­há­zun­kért, gyü­le­ke­ze­tün­kért, hogy hi­te­le­sen tud­juk hir­det­ni az örök élet öröm­hí­rét, és Jé­zus-kö­ve­té­sünk, ke­resz­tény­sé­günk ne le­gyen csu­pán for­má­lis.

Urunk, imád­ko­zunk or­szá­gun­kért és ve­ze­tő­i­ért. Te adj min­den­ki­nek ele­gen­dő böl­cses­sé­get és em­be­ri tar­tást, ami­kor a sa­ját vagy má­sok sor­sá­ról dönt. Si­ess a se­gít­sé­günk­re, Urunk, mert egye­dül el­ve­szünk!

Eléd hoz­zuk azo­kat, akik va­la­mit vagy va­la­kit el­vesz­tet­tek az el­múlt hé­ten, azo­kat, akik ma­gá­nyuk­ban szen­ved­nek, azo­kat, akik be­teg­ágy­ban töl­tik nap­ja­i­kat. Te ér­tel­met tudsz ad­ni a ne­héz na­pok­nak, te tudsz gyó­gyí­ta­ni és vi­gasz­tal­ni. Küldd el an­gya­la­i­dat, akik hírt visz­nek ró­lad és tő­led, és en­gedd, hogy ész­re­ve­gyük, ha ne­künk kell azok­ká vál­nunk! Ámen.