Keresztutak

Püs­pö­köm – szû­kebb, ba­rá­ti kör­ben – több­ször ki­fe­jez­te hi­ány­ér­ze­tét ami­att, hogy hit­tu­do­má­nyi egye­te­münk aka­dé­mi­ai-tu­do­má­nyos nap­ja­i­ra ke­vés lel­kész lá­to­gat el, hol­ott ezek­nek a nyílt al­kal­mak­nak az is len­ne a sze­re­pük, hogy az egy­ház né­pét, vé­le­mény­for­má­ló­it – a lel­ké­sze­ket – kér­dé­sek­kel szem­be­sít­se, és tá­gít­sa lá­tó­kö­rü­ket.

Most már­ci­us 26-án, meg­szív­lel­ve a fen­ti­e­ket, részt vet­tem a tu­do­má­nyos na­pon. Nem esett ne­he­zem­re, hi­szen a té­ma egy­ál­ta­lán nem állt tõ­lem messze. Al­ter­na­tív glo­ba­li­zá­ció és kör­nye­zet­ügy: mind­ez már rég­óta fog­lal­koz­tat, és pró­bá­lok is – a ma­gam sze­rény esz­kö­ze­i­vel – ten­ni is az ügy­ben.

A sû­rû dél­elõt­ti prog­ram so­rán több olyan elõ­adás is el­hang­zott, mely­rõl össze­fog­la­ló­an el­mond­ha­tó: kü­lön­bö­zõ szak­te­rü­le­tek kép­vi­se­lõi – a ma­guk sa­já­tos szem­lé­le­té­vel mint fi­zi­kus, köz­gaz­dász, szo­cio­ló­gus – ke­re­sik a vá­la­szo­kat és le­he­tõ­sé­ge­ket: mit le­het még ten­ni, mi­re van még esély, és mi prog­nosz­ti­zál­ha­tó az el­kö­vet­ke­zõ évek­re, év­ti­ze­dek­re. A re­á­lis szem­be­né­zés az egyik elõ­adót a ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés so­rán an­nak a kép­nek a meg­fo­gal­ma­zá­sá­ra ra­gad­tat­ta, hogy a ház már rég lán­gok­ban áll, leg­fel­jebb azt kell most gyor­san el­dön­te­nünk, mit tu­dunk ki­men­te­ni be­lõ­le.

Er­rõl Ki­er­ke­ga­ard-nak az a ha­son­la­ta ju­tott eszem­be, ami­kor a bo­hóc be­je­len­ti, hogy a szín­ház ég, és min­den­ki hagy­ja el az épü­le­tet: mi­nél job­ban kér­le­li a né­zõ­ket, an­nál job­ban ne­vet­nek raj­ta. Re­mél­jük, nem ez fog tör­tén­ni, az em­be­ri­ség nem fog a tu­do­má­nyos ku­ta­tó­in­té­ze­tek, kör­nye­zet­vé­dõ szer­ve­ze­tek és egy­há­zak együt­tes ál­lí­tá­sa­it és fel­hí­vá­sa­it sem­mi­be vé­ve öko­ló­gi­ai ka­taszt­ró­fá­ba ro­han­ni.

Biz­ta­tó je­le volt ez a nap an­nak, hogy van le­he­tõ­ség az együtt gon­dol­ko­dás­ra és együtt­mû­kö­dés­re. Több szak­ma kép­vi­se­lõi – ka­to­li­kus ta­nár­tól kis­egy­há­zi ügy­vi­võ el­nö­kön, köz­gaz­dá­szo­kon, szo­cio­ló­gu­so­kon át épí­té­sze­kig – vol­tak je­len a tu­do­má­nyos prog­ra­mon, mely je­le volt an­nak is, hogy egy­há­zunk el­sõ szá­mú ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem ké­pes eb­ben az ügy­ben egy­faj­ta ko­vász­sze­re­pet be­töl­te­ni. Kö­szö­net ér­te a szer­ve­zõk­nek!

Réz-Nagy Zol­tán lel­kész