Élő víz

Kedd

„Ami­kor Jé­zus az Olaj­fák he­gyén ült, oda­men­tek hoz­zá ta­nít­vá­nyai kü­lön, és kér­dez­ték: »Mondd meg ne­künk: mi­kor lesz ez, és mi lesz a je­le a te el­jö­ve­te­led­nek és a vi­lág vé­gé­nek?« (…) »Azt a na­pot vi­szont, vagy azt az órát sen­ki sem tud­ja: sem az ég an­gya­lai, sem a Fiú, ha­nem csak az Atya egye­dül. Aho­gyan Nóé nap­ja­i­ban tör­tént, úgy lesz az Em­ber­fia el­jö­ve­te­le is. Mert ami­kép­pen azok­ban a na­pok­ban, az özön­víz előtt, et­tek, it­tak, há­za­sod­tak és férj­hez men­tek egé­szen ad­dig a na­pig, ame­lyen Nóé be­ment a bár­ká­ba, és sem­mit sem sej­tet­tek, míg el nem jött az özön­víz, és mind­nyá­ju­kat el nem so­dor­ta, úgy lesz az Em­ber­fi­á­nak el­jö­ve­te­le is. Ak­kor ket­ten lesz­nek a me­zőn: az egyik fel­vé­te­tik, a má­sik ott­ha­gya­tik, két asszony őröl a ké­zi­ma­lom­mal: az egyik fel­vé­te­tik, a má­sik ott­ha­gya­tik. Vi­gyáz­za­tok te­hát, mert nem tud­já­tok, hogy me­lyik órá­ban jön el a ti Ura­tok!«” (Mt 24,3.36–42)

Más he­lyen így ta­ní­tott Jé­zus: „Ha­son­ló a mennyek or­szá­ga ah­hoz az em­ber­hez, aki jó ma­got ve­tett a szán­tó­föld­jé­be. De amíg az em­be­rek alud­tak, el­jött az el­len­sé­ge, kon­kolyt ve­tett a bú­za kö­zé, és el­ment. Ami­kor a zöld ve­tés szár­ba szö­kött, és már ma­got ho­zott, meg­mu­tat­ko­zott a kon­koly is. A szol­gák ek­kor oda­men­tek a gaz­dá­hoz, és azt kér­dez­ték tő­le: Uram, ugye jó ma­got ve­tet­tél a föl­ded­be? Hon­nan van ak­kor ben­ne kon­koly? El­len­ség tet­te ezt! – fe­lel­te ne­kik. A szol­gák er­re meg­kér­dez­ték: Aka­rod-e, hogy ki­men­jünk, és össze­szed­jük a kon­kolyt? Ő azon­ban így vá­la­szolt: Nem, mert amíg a kon­kolyt szed­né­tek, ki­szag­gat­ná­tok ve­le együtt a bú­zát is. Hadd nő­jön együtt mind a ket­tő az ara­tá­sig, és az ara­tás ide­jén meg­mon­dom az ara­tók­nak: Szed­jé­tek össze elő­ször a kon­kolyt, kös­sé­tek ké­vé­be, és éges­sé­tek el, a bú­zát pe­dig ta­ka­rít­sá­tok be csű­röm­be.” (Mt 13,24–30)