Élő víz

Nagy­csü­tör­tök

Jaj ne­kem, mert sok­szor én sem en­ge­dem, hogy a Mes­ter meg­mos­sa a lá­bam.

Jaj ne­kem, mert sok­szor én sem va­gyok biz­tos ma­gam­ban, ezért ri­ad­tan kér­de­zem: ta­lán csak nem én va­gyok az, uram, aki el­árul té­ged?!

Jaj ne­kem, mert sok­szor együtt már­to­ga­tok ve­le a tál­ba.

Jaj ne­kem, mert sok­szor én aka­rok len­ni a leg­na­gyobb.

Jaj ne­kem, mert sok­szor én sem tu­dok vir­raszt­va imád­koz­ni.

Jaj ne­kem, mert sok­szor én is át­ál­lok a má­sik ol­dal­ra – még har­minc ezüst­nél is ke­ve­seb­bért.

Jaj ne­kem, mert sok­szor ne­kem szól a ka­kas.

De jó ne­kem, mert ne­kem is szól az üze­net: „Aki meg­für­dött, an­nak csak ar­ra van szük­sé­ge, hogy a lá­bát mos­sák meg, kü­lön­ben tel­je­sen tisz­ta.”

Jó ne­kem, mert ér­tem is meg­tör­tént: „Ez az én tes­tem, amely ti­é­ret­te­tek ada­t­ik.” „E po­hár az új szö­vet­ség az én vé­rem ál­tal, amely ti­é­ret­te­tek on­ta­tik ki.”

Jó ne­kem, mert ne­kem is szól a ta­ní­tás: „…aki naggyá akar len­ni kö­zöt­te­tek, az le­gyen a szol­gá­tok; és aki el­ső akar len­ni kö­zöt­te­tek, az le­gyen min­den­ki rab­szol­gá­ja.”

Jó ne­kem, mert mi­at­tam is hang­zott az ima: „Atyám, ha aka­rod, vedd el tő­lem ezt a po­ha­rat, mind­azon­ál­tal ne az én aka­ra­tom le­gyen meg, ha­nem a ti­ed.”

Jó ne­kem, mert áru­lá­som­kor is van re­mény, hogy leg­alább a töb­bi ár­tat­lant meg­vé­di a Mes­ter: „…ha te­hát en­gem ke­res­tek, en­ged­jé­tek eze­ket el­men­ni!”

Jó ne­kem, mert min­den vét­kem és bot­lá­som el­le­né­re is szól hoz­zám a pa­rancs: „Őrizd az én ju­ha­i­mat!”

Kö­szö­nöm, Uram, nagy­csü­tör­tö­köt!