Élő víz

Hús­vét

Va­sár­nap haj­nal­ban, még a nap­fel­kel­te előt­ti sö­tét­ség­ben volt egy pil­la­nat – az ekkor történteknek csak az ott őr­kö­dő ka­to­nák vol­tak ta­núi: a fel­tá­madt Jé­zus ki­jött a sír­ból.

Matt­hi­as Grü­ne­wald isen­hei­mi ol­tár­ké­pén ez a pil­la­nat lát­ha­tó olyan ma­gá­val ra­ga­dó in­ten­zi­tás­sal, hogy az még a négy­száz év­vel ké­sőbb élő em­ber­re is mély be­nyo­mást tesz. Az ég sö­tét­jé­be fény­ár­ral be­rob­ba­nó és a föld fe­lett le­be­gő jé­zu­si alak nem­csak a Föld, de a ha­tal­mas uni­ver­zum ura­ként je­le­nik meg, aki­nek el­ső dol­ga át­sze­ge­zett ke­ze­it ál­dás­ra emel­ni.

S ami a leg­fon­to­sabb, a sze­re­tet­től és öröm­től ra­gyo­gó ar­ca szin­te vonz­za a te­kin­te­tet, és üze­ni: „Ne félj, mert meg­vál­tot­ta­lak, ne­ve­den szó­lí­tot­ta­lak, enyém vagy!”