Egyházunk egy-két hete

Mer­jük őszin­tén ki­mon­da­ni két­sé­ge­in­ket, ag­go­dal­ma­in­kat, gon­do­la­ta­in­kat, ez a hús­vét egyik üze­ne­te – mond­ta Itt­zés Já­nos, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház el­nök-püs­pö­ke Já­nos evan­gé­li­u­ma alap­ján tar­tott ige­hir­de­té­sé­ben hús­vét hét­fő­jén a győ­ri evan­gé­li­kus Öreg­temp­lom­ban.

Az is­ten­tisz­te­le­ten Itt­zés Já­nos úgy fo­gal­ma­zott, az el­múlt idő­szak nyo­mo­rú­sá­gai, pró­ba­té­te­lei kö­ze­pet­te so­kan ép­pen azért for­dul­tak el Istentől, vagy hi­de­ged­tek meg Is­ten irán­ti sze­re­te­tük­ben, mert ma­guk­nak tar­tot­ták meg a hi­tü­ket. Azt gon­dol­ták, hogy a pri­vát élet szűk cel­lá­já­ban őriz­get­ve a lán­got, az át­ment­he­tő egy sza­bad or­szág, sza­bad vi­lág sza­bad hely­ze­té­be. Mind­ez nem igaz – mond­ta Ittzés János, hang­sú­lyoz­va: a to­vább nem adott bi­za­lom el­hal, mint a pin­ce mé­lyén ki­haj­tó bur­go­nya csírája, amely cér­na­vé­kony, de sem­mi ter­het hor­da­ni nem ké­pes.

A püs­pök sza­vai sze­rint a hús­vét ép­pen azt hir­de­ti, hogy mer­jük őszin­tén ki­mon­da­ni két­sé­ge­in­ket, ag­go­dal­ma­in­kat, gon­do­la­ta­in­kat. Még az olyan, Jé­zus­sal pe­re­lő mon­da­ta­in­kat is, mint ami­lyet Már­ta mon­dott: „Uram, ha itt let­tél vol­na, nem halt vol­na meg a test­vé­rem.”

„Ma­gam az el­múlt év­ti­ze­dek­ben lel­ké­szi szol­gá­la­to­mat vé­gez­ve lát­tam, ho­gyan sor­vad el a nyi­tott sír mel­lett ta­nú­ság­té­tel­re hí­vott ke­resz­tény gyü­le­ke­zet bi­zony­ság­té­te­lé­nek ere­je” – em­lé­ke­zett Itt­zés Já­nos. Egy­re töb­ben és több­ször hall­gat­nak – ál­la­pí­tot­ta meg –, hol­ott a hús­vét üze­ne­te ép­pen a már­tai mon­dat: „Test­vé­rem, a Mes­ter itt van, hogy őszin­tén meg­valld szí­ved tit­ka­it, és add to­vább má­sok­nak Is­ten sze­re­te­té­nek hí­rét.”

MTI