Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Én, az Úr, a csa­lók je­le­it sem­mi­vé te­szem és a va­rázs­ló­kat bo­lon­dok­ká. Ézs 44,25 (Ap­Csel 8,18–20; Jn 20,19–29; 1Pt 1,3–9; Zsolt 116) Lá­tók­hoz és jó­sok­hoz for­dul­nak so­kan nap­ja­ink­ban is, hogy ... >>

Élő víz

A vá­ra­ko­zás mű­vé­sze­te
Sze­retsz vá­ra­koz­ni? Én nem. Sor­ban áll­va a pos­tán, a bank­ban vagy a kö­zért­ben, for­gal­mi du­gó­ban vá­ra­koz­va ha­mar el­fogy a tü­rel­mem. Ha te­le­fo­non va­la­ki­vel egyez­tet­ni aka­rok egy idő­pon­tot, vagy az egyen­le­ge­met aka­rom le­kér­dez­ni, és „fog­lalt” jel­zést ka­pok, ha­mar ki­de­rül a vá­ra­ko­zás irán­ti el­len­szen­vem. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Ál­dott a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Is­te­ne és Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból új­já­szült min­ket Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lot­tak kö­zül va­ló fel­tá­ma­dá­sa ál­tal élő re­mény­ség­re. (1Pt 1,3) >>

Egyházunk egy-két hete

Hús­vé­ti öröm­hír a Mar­kó­ban
Elő­ször tar­tott nagy­ün­ne­pi, hús­vét va­sár­na­pi is­ten­tisz­te­le­tet evan­gé­li­kus püs­pök „a Mar­kó­ban”. Az ese­ményt szo­kat­la­nul nagy mé­dia­ér­dek­lő­dés övez­te, ami­ben vél­he­tő­en az is köz­re­ját­szott, hogy az al­kal­mi gyü­le­ke­zet tag­jai kö­zött volt Er­zsé­bet­vá­ros elő­ze­tes le­tar­tóz­ta­tás­ban lé­vő pol­gár­mes­tere is. Ve­le együtt össze­sen het­ven, a Fő­vá­ro­si Bün­te­tés-vég­re­haj­tá­si In­té­zet ob­jek­tu­ma­i­ból ér­ke­zett, kü­lön­bö­ző fe­le­ke­zet­hez tar­to­zó női és fér­fi rab vár­ta az is­ten­tisz­te­let kez­de­tét a temp­lom­má át­ala­kí­tott be­szé­lő­ben. A li­tur­gi­á­ban Bí­zik Lász­ló és Vá­ri Krisz­ti­na lu­the­rá­nus bör­tön­lel­ké­szek se­géd­kez­tek. Dr. Fa­bi­ny Ta­más Is­ten igé­jét a té­koz­ló fiú tör­té­ne­te (Lk 15,11–32) alap­ján hir­det­te. >>

„Mer­jük ki­mon­da­ni két­sé­ge­in­ket”
Mer­jük őszin­tén ki­mon­da­ni két­sé­ge­in­ket, ag­go­dal­ma­in­kat, gon­do­la­ta­in­kat, ez a hús­vét egyik üze­ne­te – mond­ta Itt­zés Já­nos, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház el­nök-püs­pö­ke Já­nos evan­gé­li­u­ma alap­ján tar­tott ige­hir­de­té­sé­ben hús­vét hét­fő­jén a győ­ri evan­gé­li­kus Öreg­temp­lom­ban. >>

Át­ad­ták a Tú­róczy-hagya­ték Ala­pít­vány pá­lya­dí­ját
A Tú­róczy-ha­gya­ték Ala­pít­vány múlt év ta­va­szán pá­lyá­za­tot írt ki Tú­róczy Zol­tán és az 1948-as egyez­mény cím­mel. A be­ér­ke­zett pá­lya­mű is­mer­te­té­sé­re a na­pok­ban – díj­át­adó ün­nep­ség ke­re­té­ben – ke­rült sor a bu­da­vá­ri evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ká­pol­ná­já­ban. Az ered­mé­nyes pá­lyá­zó­nak, dr. Szász Er­zsé­bet­nek a Tú­róczy-ha­gya­ték Ala­pít­vány el­nö­ke­ként ad­ta át Itt­zés Já­nos püs­pök az el­is­me­rő ok­le­ve­let és a pénz­ju­tal­mat, majd fel­kér­te a pá­lyá­zót, hogy rö­vi­den is­mer­tes­se mun­ká­ját. >>

Pin­ce­klu­bot kap­tak a bony­há­di gim­na­zis­ták
Pin­cét ta­lál­tak 2008 nya­rán a Bony­há­di Pe­tő­fi Sán­dor Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um Bajcsy-Zsi­linsz­ky ut­cai épü­le­té­nek fel­újí­tá­sa­kor. Mi­u­tán ki­hord­ták a fe­les­le­ges föld­mennyi­sé­get, tel­jes va­ló­já­ban elő­tűnt a szép bol­to­za­tos he­lyi­ség. >>

A meg­met­szett fa ki­zöl­dül
A ta­vasz­vá­rás fé­nyei, a tél meg­tört szür­ke­sé­ge, az éle­dő ter­mé­szet ere­je fo­gad­ta a Rá­kos­ke­reszt­úri Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség elöl­já­ró­it, gyü­le­ke­ze­ti cso­port­ja­i­nak tag­ja­it, lel­ké­sze­it Rév­fü­lö­pön, az Or­dass La­jos Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban. Pres­bi­te­re­ink, gyü­le­ke­ze­ti mun­ká­sa­ink, Is­ten igé­jét szí­vük­ben for­ga­tó test­vé­re­ink már har­ma­dik al­ka­lom­mal jöt­tek össze egy­há­zunk egyik lel­ki köz­pont­já­ban. 2007-ben és 2008-ban ja­nu­ár­ban, eb­ben az esz­ten­dő­ben már­ci­us kö­ze­pén hagy­tuk ott a bu­da­pes­ti hét­köz­na­po­kat. Pén­te­ken még a sok meg­ol­dat­lan fel­adat, hát­ra­ha­gyott gond ül­te meg szí­vün­ket. Az el­csen­de­se­dés, a nyu­ga­lom, Is­ten igé­je, a meg­úju­ló ter­mé­szet ere­je és szép­sé­ge, a ze­ne, a tu­do­má­nyos vi­lág ered­mé­nyei erőt ad­tak az új kez­de­tek­re, a cse­lek­vés­re, az öröm­re. >>

Keresztutak

ProCh­rist 2009 – ol­dal­né­zet­ből
Egy­re több hí­vő­ben tu­da­to­sul, hogy az új év­ez­red­ben új uta­kon, új mód­sze­rek­kel (is) kell hir­det­ni az evan­gé­li­u­mot. En­nek egyik for­má­ja a kü­lön­bö­ző saj­tó­ter­mé­kek­ által, a rá­dió- és té­vé­csa­tor­ná­kon köz­ve­tí­tett is­me­ret­ter­jesz­tés és hit­mé­lyí­tés. Kü­lö­nö­sen is je­len­tő­ség­gel bír­nak a te­le­ví­zi­ós is­ten­tisz­te­le­tek. Bi­zony­ság er­re a ProCh­rist (az­az „Krisz­tu­sért”) el­ne­ve­zé­sű evan­gé­li­zá­ci­ós so­ro­zat, me­lyet idén már­ci­us 30. és áp­ri­lis 6. kö­zött su­gá­roz­tak a né­met­or­szá­gi Chem­nitz vá­ros egyik sport­csar­no­ká­ból. A „mű­sor” for­ga­tó­köny­ve arány­lag egy­sze­rű: ének- és ze­ne­kar kezd, utá­na a lel­kész mo­de­rá­tor is­mer­te­ti a nap köz­pon­ti gon­do­la­tát, kö­vet­ke­zik egy bib­li­ai ta­ní­tást kor­sze­rű­en ér­tel­me­ző ri­port vagy szín­da­rab, az­tán pe­dig ma­ga az ide­hir­de­tés. Az ige­hir­de­tő évek óta Ul­rich Par­zany né­met evan­gé­li­kus lel­kész, aki hosszú ide­ig az ot­ta­ni Ke­resz­tény If­jú­sá­gi Egye­sü­let (KIE) egyik ve­ze­tő­je volt. Van te­hát „moz­gal­mi múlt­ja” a pász­tor­nak, ami meg is lát­szik, ér­ző­dik is pré­di­ká­ci­ó­i­nak he­vü­le­tén. >>

Nap­szen­te­lés a si­ra­tó­fal­nál
Több ez­ren vet­tek részt a nap­szen­te­lé­sen áp­ri­lis 8-án, szer­da reg­gel a je­ru­zsá­le­mi si­ra­tó­fal­nál. >>

Gyü­möl­csö­ző­nek in­du­ló együtt­mű­kö­dés kez­dő­dött
Gyü­möl­csö­ző­nek in­du­ló együtt­mű­kö­dés kez­dő­dött az el­múlt év őszén egy­há­zunk di­a­kó­nai szol­gá­la­ta és a ne­u­en­dett­el­sa­ui dia­kó­nia (hi­va­ta­los ne­vén Di­a­ko­nie Ne­u­en­dett­el­sau) kö­zött. A ba­jor­or­szá­gi in­téz­mény több éve vég­zi si­ker­rel a dia­kó­ni­ai szol­gá­lat­ban dol­go­zó mun­ka­tár­sak to­vább­kép­zé­sét, a ta­pasz­ta­la­ti ta­nu­lás leg­mo­der­nebb esz­kö­ze­i­vel se­gít­ve. >>

Egy­ház és Eu­ró­pa
Köz­is­mert, hogy a ha­jó a ma­ga ke­reszt ala­kú ár­bo­cá­val az egy­há­zak egy­ség­tö­rek­vé­sé­nek a jel­ké­pe. Az ál­ta­lá­nos szim­bó­lu­mon túl azon­ban van egy kü­lön­le­ges ha­jó­ja is – ne­ve Born­holm – az öku­me­ni­kus moz­ga­lom tör­té­ne­té­nek, amely 1964-ben úszott ki Dá­nia vi­ze­i­ről az Észa­ki-ten­ger nem­zet­kö­zi­leg sza­ba­don ha­józ­ha­tó hul­lá­ma­i­ra, hogy ott egy má­sik ha­jó uta­sa­it fo­gad­ja, majd pe­dig ott­hont ad­jon egy eu­ró­pai egy­há­zi ta­nács­ko­zás­nak. >>

Le­vél a G20 or­szá­gok­hoz a pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság­ról
Az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csa le­vél­lel for­dult – fő­tit­ká­rá­nak alá­írá­sá­val – a G20 or­szá­gok lon­do­ni ta­lál­ko­zó­já­hoz. A le­vél meg­fon­to­lá­so­kat tar­tal­maz a je­len­le­gi pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi vál­sá­got il­le­tő­en, fi­gye­lem­be vé­ve bib­li­kus szo­ci­ál­eti­kai szem­pon­to­kat, il­let­ve fi­gyel­mez­tet­ve az er­köl­csi kívánalmakra. A do­ku­men­tu­mot kis­mér­ték­ben rö­vi­dít­ve kö­zöl­jük. (A szerk.) >>

VII. Ger­gely
Ko­nok kö­vet­ke­ze­tes­ség­gel üti fel Né­meth Lász­ló drá­má­i­nak lap­ja­it Ud­va­ros Bé­la – ez­út­tal mint mű­vé­sze­ti ve­ze­tő –, hogy meg­ál­mo­dott szín­há­zá­nak szín­pa­dán, Schöpf­lin Ala­dár sza­va­i­val szól­va, „nagy írói szán­dék” bon­ta­koz­zék ki. Me­rő kép­zel­gés azt ál­lí­ta­ni, hogy A két Bo­lyai, a Ga­li­lei, a Nagy csa­lád szín­re vi­te­le után most pusz­tán a név von­zá­sa moz­dí­tot­ta vol­na a ren­de­zői aka­ra­tot, a VII. Ger­gely szín­pad­ra ál­lí­tá­sát. >>

Pál apostol emlékévében Szent Pál szigetén
Va­jon van-e Eu­ró­pá­ban olyan ál­lam – a Va­ti­kánt nem szá­mít­va –, ahol a né­pes­ség­nek akár csak a fe­le a ke­resz­tény hi­tet tar­ta­ná a leg­főbb ér­ték­nek? Nos, egy dé­li szi­get­or­szág­ban né­hány éve még a la­kos­ság het­ven szá­za­lé­ka tett ilyes­for­mán hit­val­lást. Igaz, en­nek a szi­get­or­szág­nak a „meg­té­ré­sé­ről” ma­ga a Szent­írás tu­dó­sít, mert­hogy a mál­ta­i­ak ősei az evan­gé­li­u­mot at­tól a Pál apos­tol­tól hall­hat­ták, aki egy ten­ge­ri vi­har kö­vet­kez­té­ben „sod­ró­dott” hoz­zá­juk. A Krisz­tus után 60-ra te­he­tő ese­mény ide­jén mint­egy há­rom­ez­ren él­tek a szi­ge­ten. El­telt húsz év­szá­zad, és Mál­ta la­kos­sá­ga ma már a fél­mil­li­ó­hoz kö­ze­lít (a 2008. évi nép­szám­lá­lás­kor 403 532 főt re­giszt­rál­tak), ám pol­gá­rai az­óta is egy­sé­ge­sen (és fe­let­tébb lát­vá­nyo­san) ün­nep­lik meg az egy­há­zi év em­lék­nap­ja­it. Leg­lát­vá­nyo­sab­ban ta­lán épp a nagy­he­tet és a hús­vé­tot. No és per­sze Pál ha­jó­tö­ré­sé­nek év­for­du­ló­ját, il­let­ve a szent­ként tisz­telt apos­tol ne­ve nap­ját. Ki­vált a 2008–2009. esz­ten­dő­ben, ame­lyet a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház­fő Szent Pál-em­lék­év­nek nyil­vá­ní­tott. >>

Evangélikusok

„A pap csi­nál min­dent”
Kruc­hió Már­ta, Ko­vács Vik­tor és Vigh Ben­ce ma­gyar teo­ló­gus­hall­ga­tók idén ta­vasszal a Jo­en­su­ui Egye­te­men ta­nul­nak cse­re­di­ák­ként. A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház elég ki­csi – a la­kos­ság­nak kö­rül­be­lül há­rom-négy szá­za­lé­ka tar­to­zik hoz­zá. Mi­lyen­nek tű­nik a finn lu­the­rá­nus gyü­le­ke­ze­ti élet egy ki­sebb­sé­gi egy­ház kép­vi­se­lő­i­nek a sze­mé­ben? – kér­dez­te finn test­vér­la­punk, a Kirkkotie munkatársa. >>

Aki ren­dít­he­tet­len nyu­gal­mát és bé­kes­sé­gét fe­lül­ről kap­ja
Ki­lenc­ve­ne­dik élet­évét töl­töt­te be már­ci­us 31-én. Ked­di nap­ra be­szél­tük meg a lá­to­ga­tást, és Éva né­ni – Bar­tos­né Sti­asny Éva – már na­gyon vár. Be­kí­sér a szo­bá­já­ba, le­ül­tet ma­ga mel­lé, és el­kezd me­sél­ni, nem is kell kér­dez­nem. >>

A kez­det kér­dé­sei kö­zel­ről
In­kább konf­lik­tus­ke­rü­lő, mint konf­lik­tus­ke­re­ső, sze­rény em­ber­nek is­mer­tem meg dr. Szent­pé­tery Pé­tert az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men töl­tött évek alatt. Úgy tű­nik, té­ved­tem, hi­szen ha­bi­li­tá­ci­ós dol­go­za­tá­nak, köny­vé­nek tár­gyá­ul egy „ki­me­rít­he­tet­len és prob­lé­más” kér­dés­kört, az evo­lú­ci­ót vá­lasz­tot­t… Om­nia sunt fac­ta per ip­sum (Min­den ál­ta­la lett) – Dar­win ha­tá­sa a te­rem­tés­hit­re – teo­ló­gi­ai és em­be­ri kér­dé­sek cí­mű ér­te­ke­zé­sét szak­mai kol­lok­vi­u­mon véd­te meg feb­ru­ár 13-án (Dar­win szü­le­té­sé­nek két­szá­za­dik év­for­du­ló­ja után egy nap­pal) a Ká­ro­li Gás­pár Re­for­má­tus Egye­te­men. Mű­vét bí­rá­lói – dr. Fa­lus And­rás egye­te­mi ta­nár, az MTA ren­des tag­ja, dr. He­ge­dűs Ló­ránt nyu­gal­ma­zott re­for­má­tus püs­pök, egye­te­mi ta­nár, dr. ha­bil. Pa­uk Já­nos, az MTA dok­to­ra, tu­do­má­nyos ta­nács­adó és dr. Szűcs Fe­renc, az egye­tem hit­tu­do­má­nyi ka­rá­nak egye­te­mi ta­ná­ra – vé­le­mény­kü­lönb­sé­ge­ik el­le­né­re is egy­ön­te­tű el­is­me­rés­sel il­let­ték. >>

Egy­há­zunk tör­vé­nye­i­ből
Gyü­le­ke­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lő­ként il­do­mos evan­gé­li­kus egy­há­zunk tör­vé­nye­i­nek egy­né­mely pa­rag­ra­fu­sá­val tisz­tá­ban len­ni. Az eze­ket tar­tal­ma­zó do­ku­men­tum nem­csak nyom­ta­tott for­má­ban ol­vas­ha­tó, ha­nem a www.evan­ge­li­kus.hu hon­la­pon is hoz­zá­fér­he­tő. Szer­kesz­tő­sé­günk még­is úgy vé­li, hasz­nos, ha idő­ről idő­re la­punk pres­bi­te­ri ol­da­lán is köz­lünk né­hány, az alap­fo­gal­ma­kat meg­ha­tá­ro­zó vagy a gyü­le­ke­ze­ti éle­tet érin­tő pa­rag­ra­fust – re­mény­ség sze­rint ez nem­csak pres­bi­ter ol­va­só­ink­nak le­het se­gít­sé­gük­re. >>

e-világ

„El­köl­tö­zöm, az biz­tos”
Dr. Dőry Ist­ván 49 éves, négy­gyer­me­kes csa­lád­apa, két éve egy kis fa­lu­ban él. Mi­ért? Ho­gyan? Mi kö­ze en­nek a fenn­tart­ha­tó élet­hez? Az aláb­bi­ak­ban két he­te meg­kez­dett be­szél­ge­té­sünk foly­ta­tá­sát ol­vas­hat­ják. >>

Keresztény szemmel

Még egy­szer a vál­ság­ról
Le­rá­gott csont már a pénz­ügyi, gaz­da­sá­gi, glo­bá­lis vál­ság. Csu­pán az a baj ve­le, hogy sa­ját bő­rün­kön érez­zük, hogy tár­sa­dal­mun­k egé­szét gyö­ke­re­i­ben érin­ti, és las­san úgy ta­pad min­den­na­pi éle­tünk­re, mint fény­hez az ár­nyék. Saj­nos azt is lát­nunk kell, hogy mind Ma­gyar­or­szá­gon, mind Ro­má­ni­á­ban a nagy, „meg­vál­tó” sza­vak és tet­tek el­le­né­re csak na­gyon se­ké­lyes, kap­ko­dó, si­lány meg­ol­dá­sok kí­nál­koz­nak, ha egy­ál­ta­lán meg­ol­dá­sok­nak ne­vez­he­tő­ek. >>

Jegy­zet­la­pok
Es­ti ol­vas­mány. „A sem­mi­be ír­ni, csak­ugyan le­he­tet­len. De ki­nek akarsz ír­ni? Az or­vo­sod­nak, vagy a sar­ki tra­fi­kos­nak?” Má­rai te­szi föl eze­ket a kér­dé­se­ket 1950-es nap­ló­já­ban. Ir­tó­zom én is az üres­ség­től, ami­be sok­szor be­le­hull a mun­kám. De pró­bá­lom le­küz­de­ni. Min­den iga­zi, vég­ze­tes üze­ne­tet a sem­mi­be ír­tak, aho­gyan Szent Fe­renc, Lao-ce vagy Ham­vas Bé­la tet­te a leg­ne­he­zebb idők­ben. >>

Ér­zel­gős köly­kök a té­vely­gő­ben
Ha azt mon­dom: punk, ta­lán so­kak­nak be­ug­rik az a sok lá­za­dó fi­a­tal, akik olyan szí­nes „ta­raj­ként” vi­sel­ték a ha­ju­kat, mint az iro­kéz in­di­á­nok. Ami­kor le­csen­gett ez a hul­lám, a szü­lők vég­re fel­lé­le­gez­het­tek, hi­szen alig fe­nye­ge­tett az a ve­szély, hogy eset­leg a gye­re­kük­ből is punk lesz. Má­ra már csak né­hány mu­ze­á­lis fi­gu­ra ma­radt mu­ta­tó­ba. Csak­hogy nincs még bör­tö­né­ben a sá­tán (a hé­ber szó je­len­té­se: „el­len­fél”, aki a Szent­lé­lek­kel el­lentét­ben az anya­gon ke­resz­tül ural­ja a lé­te­ző­ket), te­hát szük­ség­sze­rű, hogy is­mét fel­buk­kan­jon a ta­ga­dás szel­le­me, a kor­nak meg­fe­le­lő alak­ban. En­nek egyik for­má­ja most az emo. >>

Ano­ny­mu­sok
Fur­csa di­vat van ter­je­dő­ben. Egy­re több fi­a­talt le­het lát­ni, akik idő­já­rás­tól, nap­szak­tól, hely­szín­től és tu­laj­don­kép­pen min­den­től füg­get­le­nül – amo­lyan mo­dern ko­ri Ano­ny­mus­ként – ka­puc­nit vi­sel­nek. Ve­rő­fé­nyes nap­sü­tés­ben az ut­cán, tö­meg­köz­le­ke­dé­si jár­mű­ve­ken, ne­tán a té­ren, jó idő­ben, be­szél­get­ve, sőt né­ha még au­tó­ve­ze­tés köz­ben is lép­ten-nyo­mon ka­puc­nis fi­a­ta­lok­ba bo­tol­hat az em­ber. >>

evél&levél

Hogy bír­juk ki ezt?
A március 29-i Evan­gé­li­kus Élet­ben ol­vas­tam: „Hogy bí­rod ezt?” Több­ször is szerepelt ez a kérdés. Tény­leg, hogy bír­juk ezt? Mil­li­ók! Gye­re­kek, fel­nőt­tek. >>

A szülőfalu üzenete
Az Iha­ros­be­ré­nyi Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség ve­ze­tő­sé­gé­nek tag­jaiként sze­ret­né­nk né­hány mon­dat­tal hoz­zá­szól­ni az Evan­gé­li­kus Élet­ben meg­je­lent, Káldy Zol­tán püs­pök urat el­ma­rasz­ta­ló cik­kek­hez. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Hit alatt pedig ne az ember megszállottságát és álmait értsd, mint némelyek gondolják. Ezek, ha azt látják, hogy az élet nem jobbul, és a jó cselekedetek sem következnek eztán, noha a hitről sokat hallanak és beszélnek, meg­tévelyednek, és ... >>

Kultúrkörök

Le­het él­ni ol­va­sás nél­kül – de nem ér­de­mes…
Vall­juk ezt so­kan, de úgy tű­nik, egy­re ke­ve­seb­ben e ha­zá­ban. S most nem egy vál­ság­je­len­ség­ről van szó, va­la­mi­ről, ami újabb ho­za­dé­ka a min­den­kit egy­re mé­lyeb­ben súj­tó gaz­da­sá­gi vál­ság­nak (pél­dá­ul hogy drá­gáb­bak a köny­vek, ezért nem tu­dunk ele­get vá­sá­rol­ni – ami egyéb­ként saj­nos igaz). En­nél ag­gasz­tóbb fo­lya­mat van most már ki­mu­tat­ha­tó, mér­he­tő stá­di­um­ban a szak­em­be­rek sze­rint: át­ala­ku­ló­ban van­nak az ol­va­sá­si szo­ká­sok. Pon­to­sab­ban a fel­nőtt-tár­sa­da­lom le­szo­kó­ban van ar­ról a szel­le­mi és lel­ki él­ve­zet­ről, ame­lyet egy könyv kéz­be­vé­te­le je­lent. >>

Az ün­nep éne­ke
Az el­múlt év nya­rán nagy aján­dé­kot kap­tak gyü­le­ke­ze­ti kó­ru­sa­ink. Az ün­nep éne­ke cím­mel meg­je­lent Her­bert Wulf kó­rus­gyűj­te­mé­nye, mely az ün­ne­pek és va­sár­na­pok gra­du­ál­éne­ke­it tar­tal­maz­za há­rom­szó­la­mú ve­gyes ka­ri fel­dol­go­zás­ban. Egy nagy je­len­tő­sé­gű aján­dék ese­té­ben nem árt idő­ről idő­re tu­da­to­sí­ta­ni ma­gunk­ban, mi­vel let­tünk gaz­da­gab­bak. Az a ve­szély is fenn­áll, hogy so­kan még nem ér­te­sül­tek e kot­ta meg­je­le­né­sé­ről, így hasz­nál­ni sem tud­ják. Ezért dön­töt­tünk úgy, hogy rö­vid in­ter­jú­ban be­mu­tat­juk a szer­zőt és mű­vét. >>

Előt­tünk Is­ten em­be­re
„Min­ket, mai em­be­re­ket is ta­nít Eli­ze­us éle­te és ta­ní­tá­sa, hi­szen ne­künk is van le­he­tő­sé­günk a ne­héz kö­rül­mé­nyek kö­zött vagy ép­pen jó­lét­ben is Is­ten­ben bíz­ni…” – ol­vas­hat­juk Sán­dor End­re Jus­son ne­kem a ben­ned mű­kö­dő lé­lek­ből két­sze­res rész! – Eli­ze­us pró­fé­ta éle­te és üze­ne­te cí­mű kö­te­té­nek be­ve­ze­té­sé­ben. A lel­kész-pol­gár­mes­ter leg­utób­bi mű­vé­ben bib­li­ai sza­ka­szok és hoz­zá­juk kap­cso­ló­dó, imá­val zá­ru­ló el­mél­ke­dé­sek se­gít­sé­gé­vel hoz­za kö­ze­lebb mai ol­va­só­i­hoz az ószö­vet­sé­gi pró­fé­tát. >>

A lé­vai vár
Do­bó Ist­ván vár­ka­pi­tány az év­szá­za­dok alatt nem­ze­ti, majd re­gény­hős­sé ne­me­sült. Ez a hír­név – saj­nos azt kell mon­da­nunk, meg­le­pő mó­don – nap­ja­ink de­he­ro­i­zált vi­lá­gá­ban is él, gon­dol­junk csak a 2005-ös A nagy könyv sza­va­zás­ra, mely­nek győz­te­se Gár­do­nyi Gé­za Eg­ri csil­la­gok cí­mű re­gé­nye lett. >>

Ker­ca­szo­mor, a leg­bát­rabb fa­lu
Bi­zony hő­sök vol­tak a ker­ca­szo­mo­ri­ak, ezt so­se fe­led­jük! Fegy­ver­rel tet­tek ta­nú­bi­zony­sá­got ha­zánk irán­ti hű­sé­gük­ről ak­kor, ami­kor már min­den vesz­ni lát­szott. Ők azon­ban nem ad­ták fel. Épp­úgy, mint Sop­ron, Ba­las­sa­gyar­mat vagy So­mos­kő­új­fa­lu la­ko­sai, az ap­ró kis őr­sé­gi te­le­pü­lés is harc­cal vív­ta ki a jo­got, hogy Ma­gyar­or­szág­hoz tar­toz­zon. Mél­tón vi­se­lik te­hát a Com­mu­nit­as For­tis­si­ma, vagy­is a leg­bát­rabb fa­lu cí­met, ame­lyet az Or­szág­gyű­lés ado­má­nyo­zott a Vas me­gyei köz­ség­nek. >>

A vasárnap igéje

Az új élet most van
Meg­ér­kez­tem! – ad­ják hí­rül a vi­lág­nak örö­mü­ket az új­szü­lött cse­cse­mő ne­vé­ben bol­dog és büsz­ke szü­lei. Mi­lyen nagy kincs és cso­da is az élet! És a má­sik, szin­tén fel­fog­ha­tat­lan misz­té­ri­u­ma a lét­nek: el­ment. Mi­kor már nincs élet va­la­ki­ben, így szok­tuk „szé­pen” mon­da­ni. Ami­kor a gör­bé­ből egye­nes lesz a vo­nal a szív­hang­mo­ni­tor kép­er­nyő­jén, ami­kor a pittye­gő hang síp­szó­vá ala­kul át, ak­kor saj­nos vé­ge az élet­nek. On­nan­tól kezd­ve a ha­lál vissza­for­dít­ha­tat­lan ál­la­po­tá­ban van az ad­dig élet­je­le­ket mu­ta­tó em­be­ri lény. >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Örök­ké­va­ló Is­ten, sze­re­tő mennyei Atyánk! Ál­dunk té­ged, hogy egy­szü­lött Fi­a­dat nem hagy­tad a ha­lál­ban, ha­nem fel­tá­masz­tot­tad, és így győ­zel­met arat­tál a ha­lál fe­lett. Add meg ne­künk ke­gyel­me­sen, hogy e győ­ze­lem fé­nye a mi éle­tün­ket is be­vi­lá­gít­sa, hogy ne csak az ün­nep ide­jén, de azt kö­ve­tő­en, a hét­köz­na­po­kon is a fel­tá­ma­dott Jé­zus Krisz­tus vi­lá­gos­sá­gá­ban jár­junk. Kö­nyör­günk éle­tet adó és élet­újí­tó ke­gyel­me­dért, hogy ne a ha­lált, ha­nem va­ló­ban az éle­tet szol­gál­juk. Tégy min­ket késszé és al­kal­mas­sá min­den jó­ra. >>

Szószóró

Va­cso­ra­csa­ta – avagy nagy­csü­tör­tök mar­gó­já­ra
Pé­ter! Ne nézz már rám olyan bam­ba te­kin­tet­tel! Nyu­godj meg, mind­járt va­cso­rá­zunk. Leg­utóbb ak­kor néz­tél így rám ta­nács­ta­la­nul, ami­kor egy ke­hes sza­má­ron jöt­tem a fő­vá­ros­ba. In­kább adj egy tö­röl­kö­zőt, és vedd le a sa­rud! Jól hal­lot­tad. Meg­mo­som a lá­bad. A ti­é­det. És a töb­bi­e­két: Ja­ka­bét, Já­no­sét, min­den­ki­ét… Hogy nem aka­rod? Azt nem kér­dez­tem, meg­mo­som és kész. Azért jöt­tem, hogy szol­gál­jak nek­tek. Nem, Pé­ter, elég a lá­ba­dat. Ha fü­röd­tél in­du­lás­kor, ak­kor elég a lá­ba­dat meg­mos­nom így va­cso­ra előtt. >>

Cantate

A Gyü­le­ke­ze­ti li­tur­gi­kus könyv
Mint a múlt he­ti be­ha­ran­go­zó­ban ígér­tük, ro­va­tunk e hét­től kezd­ve új­ra Can­ta­te né­ven je­lent­ke­zik. El­ső so­ro­za­tunk­ban egy nem­ré­gi­ben meg­je­lent gyűj­te­ményt mu­ta­tunk be Ol­va­só­ink­nak. >>