evél&levél

A március 29-i Evan­gé­li­kus Élet­ben ol­vas­tam: „Hogy bí­rod ezt?” Több­ször is szerepelt ez a kérdés. Tény­leg, hogy bír­juk ezt? Mil­li­ók! Gye­re­kek, fel­nőt­tek.

Egy pél­da a na­gyon sok kö­zül. Meg­szün­te­tik a vas­úti szárny­vo­na­la­kat, hi­te­get­ve, hogy majd jár­nak, jön­nek a bu­szok. Jön­nek, de mi­kor? Azt sen­ki nem tud­ja. Ma­rad a bi­cik­li vagy a gya­log­lás. Per­sze ott, ahol a ma­dár se jár. Ne­ki jó, mert van szár­nya, nem kell a hó­ban, sár­ban ta­pic­kál­nia. Ko­ra reg­gel, ké­ső es­te. Sze­gény gye­re­kek, már is­ko­la sincs a fa­lu­ban. Hogy bír­ják ezt? Új­ság­ban, rá­di­ó­ban, té­vé­ben pe­dig azt ol­vas­sák, hall­ják, hogy öröm itt, Ma­gyar­or­szá­gon él­ni! Büsz­kék le­he­tünk rá, hogy ma­gya­rok va­gyunk. Jó len­ne ezt a va­ló­ság­ban is meg­ta­pasz­tal­ni, mind a tíz­mil­li­ó­nak. De saj­nos ez csak ke­ve­sek­nek ada­tik meg.

Ed­dig ez vi­lá­gi, föl­di do­log­ról szó­ló­nak tet­szik. De a ma reg­ge­li csen­des per­ce­ink­ben fér­jem­mel ol­vas­tunk hi­vat­ko­zást Ézsa­i­ás 58-ra, el­ol­vas­tam az egész részt. A 7. vers­től: „Oszd meg ke­nye­re­det az éhe­ző­vel, vidd be há­zad­ba a sze­gény buj­do­só­kat, ha me­zí­te­lent látsz, ru­házd fel, és ne zár­kózz el test­vé­red elől! Ak­kor el­jön vi­lá­gos­sá­god, mint a haj­nal­ha­sa­dás, és ha­mar be­he­ged a se­bed. Igaz­sá­god jár előt­ted, és az Úr di­cső­sé­ge lesz mö­göt­ted. Ha se­gít­sé­gül hí­vod az Urat, ő vá­la­szol, ha ki­ál­tasz, ezt mond­ja: Itt va­gyok!”

Ha Ézsa­i­ás po­li­ti­zált, én is po­li­ti­zá­lok. Sőt az Úr Jé­zus Krisz­tus is ha­son­lót mond az íté­let­ről szó­ló pél­dá­za­tá­ban, a jobb és bal ke­ze fe­lől ál­lók­nak. A meg­ol­dás: Ve­gyük ha­lá­los ko­mo­lyan eze­ket a sza­va­kat.

A mil­li­o­mo­sok, mil­li­ár­do­sok sem vi­szik a sír­ba a va­gyo­nu­kat, min­dent itt kell hagy­ni. (…) Te­hát ne a sze­gé­nye­ket sar­col­ják, ha­nem szán­ják oda fe­les­le­gü­ket az „il­le­té­ke­sek”!

Eset­leg ja­va­sol­junk er­re is nép­sza­va­zá­si kez­de­mé­nye­zést!?

Bánsz­ky Mi­hály­né (Bé­kés­csa­ba)