evél&levél

Az Iha­ros­be­ré­nyi Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség ve­ze­tő­sé­gé­nek tag­jaiként sze­ret­né­nk né­hány mon­dat­tal hoz­zá­szól­ni az Evan­gé­li­kus Élet­ben meg­je­lent, Káldy Zol­tán püs­pök urat el­ma­rasz­ta­ló cik­kek­hez.

Köz­tu­dott, hogy a püs­pök úr Iha­ros­be­rény­ben szü­le­tett. Édes­ap­ja egy­há­zunk meg­be­csült és má­ig em­le­ge­tett lel­ké­sze ko­rán, fi­a­ta­lon meg­halt. Édes­any­já­nak el kel­lett hagy­nia a pap­la­kot kis­ko­rú gye­re­ke­i­vel együtt.

Iha­ros­be­rény­ben kö­vet­tük a püs­pök úr éle­tét, és örül­tünk si­ke­re­i­nek. Mi büsz­kék vol­tunk ar­ra is, ami­kor őt vá­lasz­tot­ták püs­pök­ké; en­nek kö­rül­mé­nye­it mi nem is­mer­jük, de öröm töl­tött el ben­nün­ket.

Püs­pök­sé­ge ide­jén a temp­lo­mok nyit­va vol­tak. A temp­lo­mok­ban nem volt po­li­ti­ka, ha­nem is­ten­tisz­te­let, úr­va­cso­ra, ke­resz­te­lés, es­kü­vő, kon­fir­má­ció. Azt nem Kál­dy püs­pök úr ro­vá­sá­ra kell ír­ni, hogy vol­tak olyan szü­lők, akik nem mer­tek el­men­ni sa­ját gye­re­kük ke­resz­te­lé­sé­re vagy kon­fir­má­ci­ó­já­ra. A hi­ba a szü­lők­ben volt.

Az iha­ros­be­ré­nyi evan­gé­li­ku­sok örül­tek kü­lön­bö­ző ma­gas ran­gú tiszt­sé­ge­i­nek is. Nem biz­tos, hogy egy­ha­mar ma­gyar püs­pö­köt vá­laszt a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség el­nö­ké­nek, mi ezért is örül­ni tud­tunk.

Ami­kor meg­lá­to­gat­ta a gyü­le­ke­ze­te­ket, va­ló­sá­gos nép­ün­ne­pély volt. Te­le temp­lo­mok, a kör­nyék evan­gé­li­kus­sá­ga kí­ván­csi volt pré­di­ká­ci­ó­já­ra, mert igét hirdetni na­gyon tu­dott.

Mi úgy gon­dol­juk, hogy szol­gá­la­ta nem volt könnyű, biz­tos ő is kö­ve­tett el hi­bá­kat, és ez­zel ő már el is szá­molt az Is­ten előtt, leg­alább­is mi így hisszük.

Ezért ké­rés­sel for­du­lunk a ró­la ír­ni aka­rók­hoz: őriz­zék meg em­lé­két sze­re­tet­ben és meg­bo­csá­tás­ban, an­nál is in­kább, mert ő már nem tud vá­la­szol­ni az el­le­ne fel­ho­zot­tak­ra, ez a mi­ni­mum – en­ged­ni kell, hogy nyu­god­jék bé­ké­ben.

Erős vár a mi Is­te­nünk!

Dob­ri Sán­dor és Var­ga De­zső (Iharosberény)