Keresztény szemmel

A fen­ti cím­mel ren­dez­ték meg Né­met­or­szág­ban, a Maj­na-par­ti Frank­furt­tól száz ki­lo­mé­ter­re észak­ra fek­vő Holz­ha­us­en­ben az öt­ve­ne­dik, ju­bi­le­u­mi EME­IK-kon­fe­ren­ci­át.

De mi is az az EME­IK? Leg­jobb, ha a vá­laszt a kon­fe­ren­cia kép­vi­se­lői ad­ják meg. Az Eu­ró­pai Ma­gyar Evan­gé­li­u­mi If­jú­sá­gi Kon­fe­ren­cia hon­lap­ján ez a rö­vid be­mu­tat­ko­zás ol­vas­ha­tó (http://church.lu­the­ran.hu/eme­ik/): „A nagy­he­ti If­jú­sá­gi Kon­fe­ren­cia 1960 óta min­den év­ben meg­ren­de­zés­re ke­rül. Eu­ró­pa kü­lön­bö­ző or­szá­ga­i­ból gyű­lünk egy­be, pro­tes­táns fi­a­ta­lok, csa­lá­dok és idő­seb­bek is, hogy a ke­resz­tyén hit­ben, a ma­gyar­ság­tu­dat­ban erő­söd­jünk, és a kö­zös­ség él­mé­nyé­vel gaz­da­god­junk. So­kak szá­má­ra je­len­tett ed­dig az If­jú­sá­gi Kon­fe­ren­cia öröm­te­li ta­lál­ko­zást ha­son­ló hely­zet­ben élő ma­gya­rok­kal és fon­tos tá­masz­pon­tot ke­resz­tyén hi­tük­ben.“

Itt van előt­tem a hon­la­pon is ol­vas­ha­tó lis­ta, amely fel­so­rol­ja, hogy az el­ső, 1960-ban a nor­vé­gi­ai Try­sil­ben tar­tott kon­fe­ren­cia óta mi­lyen utat jár­tak be Eu­ró­pa-szer­te, és mik vol­tak a té­mák, ame­lyek meg­ha­tá­roz­ták az egyes al­kal­ma­kat. E rö­vid írás ke­re­té­ben nem so­rol­ha­tom fel a hosszú lis­tát, de ja­vas­lom, hogy aki meg­te­he­ti, néz­zen utá­na a hon­la­pon.

Im­po­ná­ló tör­té­net sej­lik fel előt­tünk a pusz­ta fel­so­ro­lás­ból is. A Nyu­ga­ti ma­gyar iro­dal­mi le­xi­kon és bib­li­og­rá­fi­á­ban pe­dig töb­bek kö­zött ezt is ol­vas­hat­juk: „Az EME­IK szel­le­mi ve­ze­tői kö­zé tar­to­zott, il­let­ve tar­to­zik: Cse­ri Gyu­la, Gé­mes Ist­ván, Gla­tz Jó­zsef, Pát­kai Ró­bert, Szép­fa­lu­si Ist­ván, Ter­ray Lász­ló, Tóth Já­nos, Vaj­ta Vil­mos. A szer­ve­zet­ből 1969-ben ki­vált idő­sebb ta­gok ala­kí­tot­ták meg az Eu­ró­pai Pro­tes­táns Ma­gyar Sza­bad­egye­te­met.“

Azt már én te­szem hoz­zá, hogy a kon­fe­ren­ci­ák si­ke­ré­hez esz­ten­dő­ről esz­ten­dő­re sok mun­ká­val já­rul­tak hoz­zá azok az if­jú­sá­gi lel­ké­szek és a gya­kor­la­ti szer­ve­zés­ben részt ve­vő se­gí­tők, akik­nek a ne­vét ugyan nem őr­zik le­xi­ko­nok, de akik nél­kül nem jö­het­tek vol­na lét­re ezek az al­kal­mak.

Az öt­ve­ne­dik kon­fe­ren­cia si­ke­ré­ért fá­ra­do­zók kö­zül azért két ne­vet sze­ret­nék kü­lön is meg­em­lí­te­ni: a Svájc­ban gyü­le­ke­ze­ti lel­kész­ként szol­gá­ló Joób Szi­lárd evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi lel­kész el­ső­sor­ban a tar­ta­lo­mért volt fe­le­lős, az ang­li­ai Jas­kó Irén re­for­má­tus ve­gyész­mér­nök pe­dig gon­dos há­zi­asszony­ként a prak­ti­kus ten­ni­va­lók ter­hét vál­lal­ta ma­gá­ra. Ne­kik és min­den mun­ka­tár­suk­nak mint a kon­fe­ren­cia egyik részt­ve­vő­je és elő­adó­ja én ma­gam is kö­szö­ne­tet mon­dok. Tu­dom, hogy min­den részt­ve­vő – kü­lö­nös­kép­pen a Ma­gyar­or­szág­ról ér­ke­zett evan­gé­li­kus gim­na­zis­ták és re­for­má­tus teo­ló­gi­ai hall­ga­tók – ne­vé­ben is te­szem ezt.

Mi­előtt ki­csit rész­le­te­seb­ben szó­lok az össze­jö­ve­tel té­má­já­ról és elő­adó­i­ról, még azt is el­mon­dom, hogy az if­jú­sá­gi kon­fe­ren­ci­át meg­előz­te a 7. nyu­gat-eu­ró­pai ma­gyar pres­bi­te­ri kon­fe­ren­cia, amely két na­pon át az ak­tu­á­lis ten­ni­va­lók mel­lett el­ső­sor­ban a ma­gyar nyel­vű szór­vány­gyü­le­ke­ze­tek is­ten­tisz­te­le­ti rend­je­i­ről és az eset­le­ges egy­sé­ge­sí­tés le­he­tő­sé­ge­i­ről tár­gyalt. Két ha­zai elő­adót is meg­hív­tak a li­tur­gi­ai kér­dé­sek meg­be­szé­lé­sé­hez: re­for­má­tus rész­ről dr. Fe­ke­te Ká­roly deb­re­ce­ni teo­ló­gi­ai pro­fesszor, evan­gé­li­kus ol­dal­ról pe­dig én ma­gam vol­tam a meg­hí­vott.

A pres­bi­te­ri kon­fe­ren­ci­át le­zár­ta, a nagy­he­ti if­jú­sá­gi kon­fe­ren­ci­át pe­dig meg­nyi­tot­ta a kö­zö­sen ün­ne­pelt vi­rág­va­sár­na­pi úr­va­cso­rás is­ten­tisz­te­let, amely­nek Gé­mes Pál evan­gé­li­kus lel­kész volt az ige­hir­de­tő­je. Ő – sa­ját né­met szol­gá­la­ta mel­lett – édes­ap­já­val, Gé­mes Ist­ván­nal kö­zö­sen vég­zi a stutt­gar­ti ma­gyar gyü­le­ke­zet­ben a mun­kát.

For­dít­suk most fi­gyel­mün­ket a ju­bi­le­u­mi kon­fe­ren­ci­á­ra! Ahogy em­lí­tet­tem, mos­ta­ni írá­som cí­mé­ül a kon­fe­ren­cia cí­mét, fő té­má­ját vá­lasz­tot­tam. A meg­hí­vón a szer­ve­zők így hir­det­ték meg a ju­bi­le­u­mi al­kal­mat: „A té­ma, »ott­hon – ide­gen­ben«, ke­resz­tyén és ma­gyar sors­kér­dést vet fel. Ez volt meg­ha­tá­ro­zó az EME­IK in­du­lá­sa­kor és tör­té­ne­te alatt is. Az ide­gen­be ke­rült fi­a­ta­lok a kon­fe­ren­cia ál­tal egy da­rab ott­hont te­rem­tet­tek, mely az­óta is sok részt­ve­vőt vonz. Az 50. kon­fe­ren­ci­án ezért ezt a min­dig idő­sze­rű kér­dést vizs­gál­juk meg: ho­gyan él­he­tünk ide­gen­ben ott­hon, és ho­gyan vi­sel­jük el ott­hon az ide­gen­sé­get? Egyéb­ként akár­hol is élünk, mint ke­resz­tyé­nek­nek e föl­dön csak át­me­ne­ti ott­ho­nunk van.”

A kon­fe­ren­cia mun­ka­mód­sze­re a már sok­szor be­vált ha­gyo­má­nyos volt. A bib­lia­ta­nul­mány-so­ro­zat, az elő­adá­sok, sőt még az es­ti áhí­ta­tok is a na­gyon gaz­dag té­ma egy-egy rész­le­té­re irá­nyí­tot­ták a fi­gyel­met. Le­he­tő­ség volt dél­utá­non­ként a na­pi rész­let­té­mák kis­cso­por­tos meg­be­szé­lé­sé­re is. Négy dél­előt­tön Vi­rágh Sán­dor sá­ros­pa­ta­ki re­for­má­tus lel­ki­pász­tor tar­tot­ta a bib­lia­ta­nul­mányt Mó­zes 1. köny­vé­nek nagy csa­lád­tör­té­ne­te alap­ján. Az ide­gen­be sza­kadt Jó­zsef éle­te az „ott­hon ide­gen­ben” té­ma sa­já­tos vé­gig­gon­do­lá­sá­ra adott al­kal­mat és le­he­tő­sé­get.

A még min­dig dél­előtt sor­ra ke­rü­lő elő­adás-so­ro­zat a fő té­ma kü­lön­bö­ző össze­füg­gé­se­i­re vi­lá­gí­tott rá. Az Ott­hon ide­gen­ben szi­ká­ran kop­pa­nó fő­cí­mé­re ugyan­is egy­más után kö­vet­kez­tek a kér­dést nem szű­kí­tő, de min­den eset­ben konk­rét kon­tex­tus­ba he­lye­ző cí­mek: mint ke­resz­tény, mint ma­gyar (e ket­tő az én fel­ada­tom volt), majd az emig­rá­ci­ó­ban, vé­gül ki­sebb­ség­ben.

Az emig­rá­ció össze­füg­gé­sé­ben Gé­mes Ist­ván evan­gé­li­kus lel­kész Stutt­gart­ból osz­tot­ta meg ve­lünk gaz­dag ta­pasz­ta­la­ta­it, a ki­sebb­ség­ben va­ló lét sa­já­tos kér­dé­se­i­ről a fel­vi­dé­ki Rozs­nyó­ról ér­ke­zett Ba­din Ádám – az ot­ta­ni gyü­le­ke­zet pres­bi­té­ri­u­má­ból ép­pen a kö­zel­múlt­ban ki­zárt – elő­adó­mű­vész test­vé­rünk szólt. Az ő „hely­zet­je­len­té­se” hal­la­tán a kon­fe­ren­cia egyik részt­ve­vő­je ré­szé­ről kez­de­mé­nye­zett spon­tán ak­ció is el­in­dult, amely egy nyi­lat­ko­zat­tal az Eu­ró­pai Unió il­le­té­ke­se­i­nek fi­gyel­mé­be aján­lot­ta a fel­vi­dé­ki ma­gyar anya­nyel­vű evan­gé­li­ku­sok ne­héz hely­ze­tét. (Vö. a múlt he­ti – áp­ri­lis 26-i – Evan­gé­li­kus Élet Úti­társ mel­lék­le­té­nek 1. ol­da­lán meg­je­lent S.O.S., szlo­vá­ki­ai evan­gé­li­ku­sok… cí­mű írást.)

Egyik dél­után szép él­ményt je­len­tett a kö­ze­li Her­born­ban tör­tént ki­rán­du­lás. Gár­do­nyi Zsolt és fia, Dá­ni­el az ot­ta­ni evan­gé­li­kus temp­lom­ban tar­tott kon­cer­ten ör­ven­dez­tet­te meg a részt­ve­vő­ket. A na­pon­ta más-más kon­fe­ren­ci­ai rész­ve­vő ál­tal tar­tott es­ti áhí­ta­tok előtt vál­to­za­tos prog­ra­mú – pél­dá­ul if­jú­sá­gi est, Ki mit tud?, Ba­din Ádám báb­szín­há­za stb. – al­kal­ma­kat ké­szí­tet­tek elő a szer­ve­zők.

Akik ott le­het­tünk, át­él­het­tük a cso­dát: ide­gen­ben is ott­hon érez­tük ma­gun­kat a Jé­zus kö­ré gyűlt ma­gyar anya­nyel­vű ta­nít­vá­nyi kör kö­zös­sé­gé­ben. Is­ten él­tes­se az öt­ven­éves EME­IK-et – ad mul­tos an­nos!

Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület