Egyházunk egy-két hete

„Mert so­ha­sem ülsz egye­dül a mo­to­ron…” – akár ez is le­he­tett vol­na a ve­zér­gon­do­la­ta an­nak a mo­to­ros­ta­lál­ko­zó­nak, me­lyet har­ma­dik al­ka­lom­mal ren­de­zett meg Solt­vad­ker­ten a he­lyi „Zöld­sze­mű Far­ka­sok” Mo­to­ros Ba­rá­ti Kör.

Az is­ko­la mel­let­ti köz­pon­ti par­ko­ló­ba hív­ták össze ba­rá­ta­i­kat, tá­vo­lab­bi vi­dék­ről is rend­sze­re­sen er­re já­ró kol­lé­gá­i­kat, hogy áp­ri­lis 25-én, szom­ba­ton hi­va­ta­lo­san is meg­nyis­sák az idei éva­dot. A mint­egy száz bőr­dzse­kis, né­mely­kor igen mar­co­na ki­né­ze­tű mo­to­ros ügyes­sé­gi ver­se­nyen, KRESZ-tesz­ten és ut­cai fel­vo­nu­lá­son ve­he­tett részt a solt­vad­ker­ti ren­dez­vény so­rán.

Nem volt meg­le­pe­tés, még­is fur­csán hang­zott a nagy sza­kál­lú szpí­ker be­je­len­té­se dél­előtt fél 11-kor: „Most pe­dig rock­ze­ne le­áll, és át­vo­nu­lunk az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­ti ház­ba!” Er­re a „fe­ke­te tö­meg” meg­in­dult, és szé­pen át­vo­nul­tak gya­log az Is­ten há­zá­ba – mert a részt­ve­vők ké­szül­tek er­re a prog­ram­pont­ra, mi­vel ilyen csak Vad­ker­ten van. Ezen al­ka­lom­mal a kán­tor is ro­cko­sabb­ra vet­te a hang­zást, ez­zel együtt va­la­mi kü­lö­nös han­gu­lat ül­te meg e nem szok­vá­nyos gyü­le­ke­ze­tet.

Ho­mo­ki Pál evan­gé­li­kus lel­kész a 23. zsol­tár sza­va­i­val kezd­te az öku­me­ni­kus áhí­ta­tot: „Az Úr az én pász­to­rom…” Mint­ha ezek az em­be­rek job­ban ér­tet­ték vol­na azt a részt, hogy „ha a ha­lál ár­nyé­ka völ­gyé­ben já­rok is, nem fé­lek sem­mi baj­tól, mert te ve­lem vagy”… Te­gyük rög­tön hoz­zá: a mo­to­ro­sok ön­ként vál­lal­ják ezt a né­mely­kor ka­lan­dos, ve­szé­lyes, de min­den­kép­pen sza­bad élet­for­mát. Pénzt és időt ál­doz­nak hob­bi­juk­ra, szenvedélyükre, mely min­den­kép­pen nagy-nagy fe­gyel­met és fi­gyel­met kö­ve­tel. „So­sem vagy egye­dül a mo­to­ro­don: a Meg­vál­tó min­dig ott ül ve­led” – zár­ta ige­hir­de­té­sét a lel­kész.

Vissza­ér­ve a ta­lál­ko­zó szín­he­lyé­re kö­vet­ke­zett az ál­dás. Min­den­ki oda­állt a jár­mű­vé­hez, és így fo­gad­ta a lel­kész sza­va­it, aki bal­eset­men­tes, nyu­godt köz­le­ke­dést kért Is­ten­től min­den mo­to­ros ré­szé­re.