Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 19
- Szelíd vadkerti motorosok
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Szelíd vadkerti motorosok
„Mert sohasem ülsz egyedül a motoron…” – akár ez is lehetett volna a vezérgondolata annak a motorostalálkozónak, melyet harmadik alkalommal rendezett meg Soltvadkerten a helyi „Zöldszemű Farkasok” Motoros Baráti Kör.
Az iskola melletti központi parkolóba hívták össze barátaikat, távolabbi vidékről is rendszeresen erre járó kollégáikat, hogy április 25-én, szombaton hivatalosan is megnyissák az idei évadot. A mintegy száz bőrdzsekis, némelykor igen marcona kinézetű motoros ügyességi versenyen, KRESZ-teszten és utcai felvonuláson vehetett részt a soltvadkerti rendezvény során.
Nem volt meglepetés, mégis furcsán hangzott a nagy szakállú szpíker bejelentése délelőtt fél 11-kor: „Most pedig rockzene leáll, és átvonulunk az evangélikus gyülekezeti házba!” Erre a „fekete tömeg” megindult, és szépen átvonultak gyalog az Isten házába – mert a résztvevők készültek erre a programpontra, mivel ilyen csak Vadkerten van. Ezen alkalommal a kántor is rockosabbra vette a hangzást, ezzel együtt valami különös hangulat ülte meg e nem szokványos gyülekezetet.
Homoki Pál evangélikus lelkész a 23. zsoltár szavaival kezdte az ökumenikus áhítatot: „Az Úr az én pásztorom…” Mintha ezek az emberek jobban értették volna azt a részt, hogy „ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy”… Tegyük rögtön hozzá: a motorosok önként vállalják ezt a némelykor kalandos, veszélyes, de mindenképpen szabad életformát. Pénzt és időt áldoznak hobbijukra, szenvedélyükre, mely mindenképpen nagy-nagy fegyelmet és figyelmet követel. „Sosem vagy egyedül a motorodon: a Megváltó mindig ott ül veled” – zárta igehirdetését a lelkész.
Visszaérve a találkozó színhelyére következett az áldás. Mindenki odaállt a járművéhez, és így fogadta a lelkész szavait, aki balesetmentes, nyugodt közlekedést kért Istentől minden motoros részére.
::Nyomtatható változat::
|