Kultúrkörök

A ma­gyar­ság­kép tor­zu­lá­sa ben­nünk és a nagy­vi­lág­ban – ez volt a cí­me And­rás­falvy Ber­ta­lan elő­adá­sá­nak, amely má­jus 8-án nyi­tot­ta meg a Lu­ther Ott­hon – Szak­kol­lé­gi­um nyol­ca­dik szak­kol­lé­gi­u­mi kon­fe­ren­ci­á­ját. A pén­tek es­ti nyi­tó elő­adást kö­ve­tő­en szom­ba­ton és va­sár­nap a Lu­ther Ott­hon vég­zős hall­ga­tói tar­tot­tak re­fe­rá­tu­mo­kat ku­ta­tá­sa­ik, dip­lo­ma­mun­ká­juk té­má­já­ból.

A ma­gyar nép rég­óta ön­ér­té­ke­lé­si prob­lé­mák­kal küzd – emel­te ki elő­adá­sá­ban And­rás­falvy Ber­ta­lan. Nem be­csül­jük meg sa­ját ér­té­ke­in­ket, min­dig más­tól vá­runk meg­ol­dást az ön­ál­ló gon­dol­ko­dás he­lyett, és le­ér­té­kel­jük sa­ját ér­de­me­in­ket. Mind­eh­hez hoz­zá­já­rul egy olyan tör­té­ne­lem­szem­lé­let és tör­té­ne­lem­ta­ní­tás, amely sok eset­ben el­lent­mond a tör­té­nel­mi té­nyek­nek.

Az elő­adó tör­té­nel­mi pél­dá­kon ke­resz­tül mu­tat­ta be, ho­gyan ala­kult ki az a ne­ga­tív ma­gyar­ság­kép, amely dön­tő­en meg­ha­tá­roz­za a hon­fog­la­lás­tól a mai na­pig a ma­gya­rok­ról al­ko­tott vé­le­ményt a kör­nye­ző né­pek körében és ben­nünk. A ma­gyar nép min­dig to­le­ráns volt má­sok­kal szem­ben, né­ha túl­sá­go­san is – je­gyez­te meg az egy­ko­ri ok­ta­tá­si mi­nisz­ter. A tör­té­ne­lem ta­nú­sá­ga sze­rint a ma­gyar nép so­ha nem kö­ve­tett el nép­ir­tást, és a Habs­bur­gok meg­je­le­né­sé­ig val­lá­si to­le­ran­cia jel­le­mez­te az em­be­re­ket.

En­nek el­le­né­re nem va­gyunk bűn­te­le­nek, sem már­tí­rok – emel­te ki a pro­fesszor. Ami ve­lünk tör­té­nik, azért mi va­gyunk a fe­le­lő­sek. Pél­da­ként em­lí­tet­te, hogy Sza­po­lyai Já­nos és Habs­burg Fer­di­nánd tró­nért fo­lyó har­ca­i­ban több ma­gyar esett el, mint Mo­há­csnál. A 19. szá­zad­ban Nyu­ga­ton ki­ala­ku­ló ne­ga­tív ma­gyar­ság­kép lét­re­ho­zá­sá­ban (amely Tri­a­non­hoz ve­ze­tett) pe­dig ma­gyar­or­szá­gi tu­dó­sok vál­lal­tak fő­sze­re­pet, ami­kor a ma­gya­ro­kat sok­kal ne­ga­tí­vab­ban fes­tet­ték le, mint a va­ló­ság.

Az ér­té­kek el­té­koz­lá­sa­ként em­lí­tet­te a víz­ren­de­zé­sek ese­tét. A mai na­pig si­ker­ként be­mu­ta­tott és ta­ní­tott ese­mény­sor mil­li­ó­kat tett kol­dus­sá, je­len­tős ká­ro­kat oko­zott a bio­di­ver­zi­tás­ban, és lét­re­ho­zott egy olyan föld­bir­tok­rend­szert, amely ké­sőbb csak to­váb­bi konf­lik­tu­so­kat oko­zott.

Mind­ezek el­ve­zet­tek a mai ál­la­po­tig, az em­be­rek több­sé­gé­ben tor­zult ma­gyar­ság­kép él. A fo­lya­ma­tok 1990 után sem vál­toz­tak iga­zán. Min­den­kit el kell, hogy gon­dol­kod­tas­son az a tény, hogy ma Ma­gyar­or­szá­gon ke­ve­seb­ben jár­nak hit­tan­ok­ta­tás­ra, mint Rá­ko­si vagy Ká­dár ide­jén. Ön­vizs­gá­lat­ra és ön­kri­ti­ká­ra van szük­ség – zár­ta elő­adá­sát And­rás­falvy Ber­ta­lan.

Haj­dú And­rás – Bart­hel-Rú­zsa Zsolt