Keresztutak
Egyház és Európa
Európai választás – mi a tét?
A címben feltett kérdésre az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága – további három brüsszeli székhelyű ökumenikus szervezettel együtt – a következőket említi válaszként: az elszegényedés megállítása, a menekültek védelme, a kedvezőtlen környezeti-természeti folyamatok megfordítása, a pénzügyi, gazdasági és szociális válság orvoslása. Ezeken túl feladatként hangsúlyozzák azt is, hogy az európai intézményeket, intézkedéseket „közelebb kell hozni Európa nemzeteihez és Európa polgáraihoz”.
A bécsi székhelyű Európai Protestáns Egyházak Közössége is nyilatkozattal fordul az európai egyházakhoz, keresztényekhez. Az európai ön- és azonosságtudattal kapcsolatban így foglal állást: „Újra és újra felmerül az a vád, hogy az európai intézmények munkája követhetetlen. Az Európai Parlament azonban az az intézmény, amelynek tagjait a polgárok maguk választják, és amelyen keresztül befolyásolhatják az európai politikát. Az egyházak véleménye szerint az Európai Parlamentben hosszú évek óta felelősségteljes munka folyik az európai emberek érdekében.”
Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert miközben egyre több döntés születik az Európai Parlamentben és általában az európai intézményekben, miközben egyre szorosabbak a kapcsolatok a termelés és a piac területén, amikor egyre szélesednek a tudományos, oktatási és kulturális együttműködések, és amikor nemcsak a környezeti-éghajlati, hanem a társadalmi problémák sem állíthatók meg az egyes országok határainál, éppen akkor egyre szerényebb hajlandóság mutatkozik az európai parlamenti választásokon való részvételre.
A brüsszeli ökumenikus szervezetek közös nyilatkozata így buzdít részvételre: „Amikor ilyen nagy a tét, akkor össze kell fognunk, és – erős választási részvétellel – el kell érnünk, hogy a következő Európai Parlament humánus, szociálisan érzékeny Európát hozzon létre, amelyet mindannyian akarunk.” Az európai keresztények ökumenikus vezérfonala, az úgynevezett Ökumenikus Charta ezt a feladatot minden Krisztus-hívő célkitűzéseként említi. „Meggyőződésünk, hogy a kereszténység lelki öröksége inspiráló erőt jelent Európa meggazdagítására. Krisztust követő hitünk parancsára minden képességünkkel azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, mint a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás.”
Az Európai Protestáns Egyházak Közössége a közép- és kelet-európai változásokra, illetve a demokrácia terén elért eredményekre hivatkozva is hangsúlyozza a választáson való részvétel természetes voltát: „Idén ünnepeljük Közép- és Kelet-Európa demokratizálásának huszadik évfordulóját. Annak idején nagy bátorsággal és személyes odaszánással érték el azt a jogot, hogy szabadon lehessen választani több politikai párt közül. A demokráciát az élteti, hogy az emberek részt vesznek benne. Ezért kérjük Önöket, hogy menjenek el szavazni az Európai választásokon.”
Az ember elkerülhetetlenül választásra is rendeltetett. Ezen nem változtat az a tény, hogy ősszüleink „rossz választását” az előttünk járók és mi magunk hogyan szaporítottuk. Azt azonban hisszük, hogy – a bűn szolgálatában görnyedezve is – kérhetjük minden jónak Forrásától a megkülönböztetés és a jó választás képességét. Ezzel a hittel választottak a Szentírásban is királyt, tanítványt, elöljárót, s ezzel a hittel remélhetjük mi is, hogy átkos fenyegetésekkel és áldásos ígéretekkel teljes élethelyzeteinkben az életet tudjuk választani magunknak és utódainknak (5Móz 30,19).
Hajlamosak vagyunk arra, hogy akár valós, akár vélt érdektelenségből vagy a rossz döntés miatti félelemből megpróbáljuk elkerülni a választást. Amikor ezt tesszük, akkor is döntést hozunk, választunk. S az is lehet, hogy az ilyen választás a legrosszabb döntés, amely a legkevésbé méltó felelős keresztény személyiségünkhöz.
A közbeszédben sok szó esik a június 7-i választásról, de a legtöbb esetben Európáról megfeledkezve, csupán hazai szempontokra hivatkozva. Ezen a jelen helyzetben nem csodálkozhatunk, s ez ellen nem is szólhatunk. Napi problémáink, közvetlen nehézségeink tagadhatatlanok és súlyosak. Az összefüggések azonban valóságosak és komplikáltak. Ha az értékekre épülő köz- és magánéletet tartjuk fontosnak és elsőrendű célnak hazánkban, akkor – az elkerülhetetlen kontinentális összefüggések miatt – az értékek Európájáért és benne az értékek európai nemzeteiért is meg kell tennünk a magunkét. Feladataink között ott van a közéletben való részvétel, amelynek talán az első tette az, hogy éljünk a felelős választás lehetőségével.
Látjuk és a bőrünkön is érezzük a problémákat. Nyilvánvalóan nem közömbös számunkra, hogy a helyi, az országos és az európai döntéshozók is látják-e, érzik-e a bennünket próbáló nehézségeket, és hisznek-e azokban a biblikus értékekben, amelyek aktualizálása jelentené – meggyőződésünk szerint – a megoldást.
Mi is szívünkre vehetjük azt a buzdítást, amelyet felvidéki magyar református testvéreink – akik számára az Európai Unióhoz való csatlakozás mintha érezhetőbben teremne gyümölcsöket – kaptak országos elöljáróiktól: „…most, amikor lehetőségünk adódik arra, hogy megválasszuk azokat, akik az európai népek nagy tengerében bennünket képviselni fognak, nagy odafigyeléssel cselekedjünk, megvizsgálva, hogy ki az, aki hajlandó felvállalni és képviselni a keresztyén életszemléletet, annak értékrendjét, nemzeti hovatartozásunk sok égető kérdését, és – ha kell – beszélni tud erről, védelmezni tudja, kiáll mellette. (…) Ne legyünk közömbösek, ne mondjuk, hogy meglesz az nélkülünk is, mivel minden szavazat számít! Ne csak állampolgári, hanem keresztyéni kötelességnek is tekintsük a választást: éljünk a lehetőséggel!”
Dr. Bóna Zoltán