Egyházunk egy-két hete

A Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let­hez tar­to­zó gyü­le­ke­ze­tek tag­ja­it Veszp­rém­be vár­ták az el­múlt szom­ba­ton a misszi­ói nap szer­ve­zői. A több mint há­rom­száz részt­ve­vő a Vá­ro­si Mű­ve­lő­dé­si Köz­pont­ban gyűlt össze. A prog­ram Isó Zol­tán he­lyi lel­kész, va­la­mint Berecz­ky Gyu­la fel­ügye­lő, Por­ga Gyu­la al­pol­gár­mes­ter és Ve­rasz­tó Já­nos ke­rü­le­ti misszi­ói lel­kész kö­szön­tő­jé­vel kez­dő­dött.

A kö­szön­tő­ket Isó Do­rottya Lk 21,28 alap­ján tar­tott ige­hir­de­té­se kö­vet­te. Egy rek­lám­szlo­gen sze­rint a mos­ta­ni vál­sá­gos idők­ben csak ma­gunk­ra szá­mít­ha­tunk. Meg­osz­tott­sá­gunk­ban min­den­ki a má­si­kat hi­báz­tat­ja a ki­ala­kult hely­ze­tért. Sa­ját erőnk­ből csak a túl­élés­re, a má­nak élés­re, kö­zöm­bös­ség­be, ká­bu­lat­ba va­ló me­ne­kü­lés­re, fe­le­lőt­len­ség­re te­lik – ál­la­pí­tot­ta meg. Mi azon­ban Krisz­tus kö­ve­tői va­gyunk, akik nem a vi­lág rend­jét kö­vet­jük. Jé­zus ta­nít­vá­nyai fel­egye­ne­sed­het­nek, mert meg­lát­ják az örök ér­té­ke­ket a mu­lan­dók­kal szem­ben. Ez a mai nap üze­ne­te. Krisz­tus sza­vai sze­rint a vi­lág­vé­ge vál­ság ál­tal tel­je­se­dik be. De mi tud­juk, hogy szá­munk­ra ez a nagy ta­lál­ko­zás lesz Krisz­tus­sal.

Há­rom elő­adást hall­gat­hat­tak meg ez­után az egy­be­gyűl­tek. El­ső­ként dr. Ko­czisz­ky Éva iro­da­lom­tu­dós Vál­ság­ban az em­ber? cím­mel, sze­mé­lyes han­gon mu­tat­ta be a kor­sza­kot, amely­ben élünk. Szólt ar­ról, ho­gyan lát­ják ezt a vi­lá­got azok a tu­dó­sok, fi­lo­zó­fu­sok, akik ma a tár­sa­dal­mat gon­do­la­ta­ik­kal be­fo­lyá­sol­ják, il­let­ve hogy mit ír er­ről a Bib­lia, és azt is meg­osz­tot­ta a je­len­lé­vők­kel, mi­lyen mó­don ve­zet­te őt Is­ten ar­ra, hogy ezt az igaz­sá­got fel­is­mer­je. Egy rossz tör­té­nel­mi hely­zet­re egy má­sik rossz po­li­ti­kai dön­tés­sel vá­la­szo­lunk – ál­la­pí­tot­ta meg. De egy­re töb­ben van­nak, akik fel­is­me­rik, hogy raj­tunk már csak Is­ten se­gít­het.

A Bib­li­á­ban a vál­ság nincs kü­lön em­lít­ve, mert a bűn­be­esés­sel a krí­zis már el­kez­dő­dött. A krí­zis­hely­ze­te­ket ar­ra hasz­nál­ja Is­ten, hogy meg­áll­junk, el­gon­dol­kod­junk, ez sze­re­pel Is­ten ter­vé­ben. A mai vi­lág vál­sá­gát úgy kell fo­gad­nunk, hogy vagy a vi­lág­ra jel­lem­ző kény­szer­pá­lyán moz­gunk, ahol nincs meg­ol­dás, vagy ki­lé­pünk a sza­bad­ság­ba Krisz­tus ál­tal. „Ta­pasz­ta­lom, hogy Is­ten nap mint nap min­den ne­héz­ség­ből ki­se­gít az éle­tem­ben. Meg­ta­nul­tam, hogy nem a kar­ri­er a fon­tos, ha­nem az, hogy Is­ten sze­rint vé­gez­zem a fel­ada­ta­i­mat” – zár­ta gon­do­la­ta­it Ko­czisz­ky Éva.

Vál­ság­ban a tár­sa­da­lom? cí­mű el­adá­sá­val Cza­kó Gá­bor író kö­vet­te őt a pul­pi­tu­son. „Bo­csásd meg, hogy egy pil­la­na­tig nem gon­dol­tam rád!” – ez­zel az imád­ság­gal kezd­te mon­dan­dó­ját. Ap­ró elő­nyö­kért ké­pe­sek va­gyunk meg­ta­gad­ni min­den­kit, akit sze­re­tünk. Vagy gaz­da­sá­gi, vagy öko­ló­gi­ai vál­ság ural­ko­dik el raj­tunk. A kul­tú­ra ere­den­dő­en azt je­len­tet­te, hogy a vi­lá­got mű­vel­ni kell, át­szel­le­mül­ten Is­ten­hez emel­ni. A re­ne­szánsz­tól kezd­ve az­tán ki­ala­kult egy új vi­lág, olyan, amely­ből Is­ten hi­ány­zik – fej­tet­te ki. Az An­ti­krisz­tus nem tud meg­tes­te­sül­ni, ha­nem raj­tunk ke­resz­tül cse­lek­szik. „Ha nincs Is­ten, ak­kor ban­ko­kat és tan­ko­kat kell épí­te­ni” – gon­dol­ta az em­ber. Óri­á­si tech­ni­kai fej­lő­dés in­dult meg a volt ke­resz­tény Eu­ró­pá­ban. Ma­gas szin­ten elé­gí­tik ki az em­be­ri­ség ala­csony szin­tű igé­nye­it. Az elő­adó meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint az élet­szín­vo­nal meg­szün­tet­te a lé­lek­szín­vo­na­lat.

Vál­ság­ban az egy­ház? című elő­adá­sá­ban Itt­zés Já­nos püs­pök a Bib­lia egy­ház­ké­pe­it so­ra­koz­tat­ta fel az élő kö­vek­ből épült ház­tól a bá­rá­nyo­kon át a test tag­ja­i­ig. De az egy­ház lé­nye­ge a fel­tá­ma­dott Krisz­tus. Így az egy­ház lé­nye­ge sze­rint nem ke­rül­het vál­ság­ba – ál­la­pí­tot­ta meg. Mi­ért le­het­sé­ges, hogy vál­ság­je­lek van­nak kö­zöt­tünk? Prob­lé­ma a sze­ku­la­ri­zá­ció, amely trón­fosz­tot­tá, ki­csi­vé tet­te Is­tent. Vé­gül az in­di­vi­du­a­liz­must hir­de­ti, a hi­tet ha­mi­san ma­gán­ügy­ként be­ál­lít­va, pe­dig ez a leg­sze­mé­lye­sebb köz­ügyünk. Ne fe­le­lőst ke­res­sünk azon­ban – mu­ta­tott rá a püs­pök –, ha­nem Is­ten cél­ja­it ke­res­sük a vál­sá­gos idők­ben is.

A dél­előt­ti prog­ram az elő­adók ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­té­sé­vel zá­rult.

Mi­köz­ben Veszp­rém­ben a ke­rü­le­ti misszi­ói nap ese­mé­nyei zaj­lot­tak, a kö­ze­li Sóly­ban négy me­gye – Fej­ér, Pest, Veszp­rém és Za­la – együt­tes, ün­ne­pi köz­gyű­lé­sét tar­tot­ta ar­ra em­lé­kez­ve, hogy Szent Ist­ván ki­rály 1009-ben a te­le­pü­lé­sen ki­adott ado­mány­le­ve­le el­ső­ként em­lí­ti me­gyék ne­vét. Ve­tő Ist­ván nyu­ga­ti ke­rü­le­ti püs­pök­he­lyet­tes a köz­gyű­lés­ről ér­kez­ve át­nyúj­tot­ta Itt­zés Já­nos püs­pök­nek azt a zász­lót, ame­lyet a me­gyék kép­vi­se­lői ad­tak át ez al­ka­lom­ból.

Dél­után Csen­des cso­dák cím­mel Re­mé­nyik Sán­dor ver­se­it tol­má­csolta Hű­vös­völ­gyi Il­di­kó szín­mű­vész Né­gyessy Ka­ta­lin csel­ló­mű­vész köz­re­mű­kö­dé­sé­vel, majd az orosz­lá­nyi evan­gé­li­kus ének­kar zár­ta a kul­tu­rá­lis prog­ra­mot. Vé­gül az egyházkerület püs­pökének Róm 13,11–14 alap­ján tar­tott áhí­ta­tá­val fe­je­ző­dött be a misszi­ói nap.

A per­sely­pénzt a szer­ve­zők a veszp­ré­mi Él­tes Má­tyás Fo­gya­té­ko­sok Nap­pa­li In­téz­mé­nye és Gon­do­zó­há­za ja­vá­ra aján­lot­ták fel.

Me­nyes Gyu­la