Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Ami­kor el­jött a pün­kösd nap­ja, és a ta­nít­vá­nyok együtt vol­tak ugyan­azon a he­lyen, hir­te­len ha­tal­mas szél­ro­ham­hoz ha­son­ló zú­gás tá­madt az ég­ből. Mind­nyá­jan meg­tel­tek Szent­lé­lek­kel. Ap­Csel 2,1–2.4 (Jn ... >>

Élő víz

Pün­kösd és öku­me­né
A pün­kös­döt ok­kal, jog­gal és szí­ve­sen ne­vez­zük az egy­ház szü­le­tés­nap­já­nak. Eb­ben azon­ban ben­ne van an­nak az el­is­me­ré­se is, hogy a Krisz­tus ál­tal el­hí­vott és a Lé­lek ál­tal szer­ve­ző­dött egy­ház tör­té­ne­ti­sé­gé­nek el­ső pil­la­na­tá­tól kezd­ve a kü­lön­bö­ző­ek kö­zös­sé­ge. Ró­mai jö­ve­vé­nyek, zsi­dók és pro­ze­li­ták, kré­ta­i­ak és ara­bok, kü­lön­bö­ző di­asz­pó­rák­ban kü­lön­bö­ző nyel­ve­ket be­szé­lők – akik alig ér­tet­ték egy­mást, te­hát kö­zös­sé­get alig tud­tak al­kot­ni – cso­dát él­tek át. A cso­da pe­dig több­szö­rös. Mind­annyi­an ér­tet­ték a ta­nít­vá­nyok sza­va­it, so­kan ér­te­ni akar­ták e sza­vak je­len­té­sét is, és mint­egy há­rom­ez­ren vol­tak azok, akik el­fo­gad­ták e sza­vak meg­hí­vó ere­jét. >>

Mennyei Atyánk a Jé­zus Krisz­tus ál­tal!
Há­lát adunk ne­ked, hogy egy­kor Szent­lel­ke­det ad­tad a sok­fé­le em­ber­nek, akik így nem­csak hal­lot­ták, ha­nem ér­tet­ték is a fel­sé­ges dol­ga­id­ról mon­dot­ta­kat. Há­la ne­ked, hogy kö­ve­te­id az evan­gé­li­um­mal és Lel­ked ere­jé­vel – amint szer­te a vi­lá­gon, úgy – ezer éven át a mi né­pünk­nek is hir­det­ték ha­tal­ma­dat és ir­gal­ma­dat, s eb­ből so­kan – ró­mai ka­to­li­ku­sok, or­to­do­xok, evan­gé­li­ku­sok, re­for­má­tu­sok vagy más pro­tes­tán­sok – vi­gasz­ta­lást és erőt me­rí­tet­tek. Mind­ezt meg­ad­tad nem­csak ked­ve­ző kö­rül­mé­nyek kö­zött, ha­nem meg­pró­bál­ta­tá­sok ide­jén is. Ma is meg­nyi­tod az em­be­rek szí­vét és ér­tel­mét, és az evan­gé­li­um a Lé­lek ere­jé­vel éle­te­ket újít meg. Urunk, há­lát adunk ne­ked. >>

Az egy­há­zak vi­lág­ta­ná­csa el­nö­ke­i­nek pün­kös­di üze­ne­te
„Mit te­gyünk, atyám­fi­ai, fér­fi­ak?” (Ap­Csel 2,37b) >>

Atya, Fiú és Szent­lé­lek
„Nem ha­ta­lom­mal és nem erő­szak­kal, ha­nem az én lel­kem­mel! – mond­ja a Se­re­gek Ura.” (Zak 4,6) >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Nem ha­ta­lom­mal és nem erő­szak­kal, ha­nem az én lel­kem­mel! – mond­ja a Se­re­gek Ura. (Zak 4,6) >>

Egyházunk egy-két hete

Missziói nap az egyházkerületekben
„Bé­két adj, Uram, kér­lek, a há­bor­gó szí­vek­nek…” – éne­kel­te Tolcs­vay Lász­ló ze­ne­szer­ző, éne­kes május 23-án, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let ál­tal Kon­do­ro­son meg­ren­de­zett misszi­ói na­pon. Az em­be­ri élet kü­lön­fé­le vál­sá­ga­i­ból ki­utat ke­re­ső gyü­le­ke­zet szá­má­ra ez a ref­rén­ként el­hang­zó egy­sze­rű imád­ság is irányt mu­tat­ha­tott. A ke­rü­let leg­na­gyobb ren­dez­vé­nyén gaz­dag és szí­nes prog­ram vár­ta a részt­ve­vő­ket a há­zi­gaz­dák ál­tal gon­do­san elő­ké­szí­tett hely­szí­ne­ken. >>

Missziói nap az egyházkerületekben
A Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let­hez tar­to­zó gyü­le­ke­ze­tek tag­ja­it Veszp­rém­be vár­ták az el­múlt szom­ba­ton a misszi­ói nap szer­ve­zői. A több mint há­rom­száz részt­ve­vő a Vá­ro­si Mű­ve­lő­dé­si Köz­pont­ban gyűlt össze. A prog­ram Isó Zol­tán he­lyi lel­kész, va­la­mint Berecz­ky Gyu­la fel­ügye­lő, Por­ga Gyu­la al­pol­gár­mes­ter és Ve­rasz­tó Já­nos ke­rü­le­ti misszi­ói lel­kész kö­szön­tő­jé­vel kez­dő­dött. >>

Missziói nap az egyházkerületekben
Az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let leg­na­gyobb gyü­le­ke­ze­te, Nyír­egy­há­za adott ott­hont a 2009. évi misszi­ói nap­nak. Az egy­ház­ke­rü­let gyü­le­ke­ze­te­i­ből több mint ezer­két­szá­zan – a ­ke­rü­let misszi­ói nap­jai tör­té­ne­té­ben ed­dig a leg­töb­ben – vet­tek részt az idei kö­zös­sé­gi al­kal­mon. A május 23-i ta­lál­ko­zónak itt is a Van ki­út a vál­ság­ból volt a témacíme. >>

A leg­ki­seb­bek szol­gá­ja
A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház (MEE) a 2009-es évet Szteh­lo-év­vé nyil­vá­ní­tot­ta. Ez a so­kat ígé­rő el­ne­ve­zés ab­ból a meg­fon­to­lás­ból szü­le­tett, hogy szü­le­té­se szá­za­dik év­for­du­ló­já­nak évé­ben az em­ber­te­len ho­lo­kauszt ide­jén em­ber­fe­let­ti bá­tor­ság­gal te­vé­keny­ke­dő Szteh­lo Gá­bor evan­gé­li­kus lel­kész­ről, a le­gen­dás gyer­mek­men­tő­ről, di­a­kó­nus­ról és ne­ve­lő­ről egy­há­za mél­tó­kép­pen em­lé­kez­zen meg, és – ed­dig mél­tat­la­nul mel­lő­zött – élet­mű­vét, szol­gá­la­tá­nak em­lé­ke­ze­tét, sze­mé­lyé­nek pél­dá­ját kö­ve­ten­dő min­ta­ként ál­lít­sa a je­len és a jö­vő egy­há­zi szol­gá­la­tot vég­ző hí­vei elé. A Szteh­lo-év „nyi­tá­nya” va­ló­já­ban már 2008-ban meg­tör­tént: ta­valy ősszel a fő­vá­ros XII. ke­rü­le­té­ben ut­cát ne­vez­tek el ró­la. A Szteh­lo-év egyik ki­emel­ke­dő ese­mé­nye az MEE Or­szá­gos Iro­dá­já­nak Dia­kó­ni­ai Osz­tá­lya ál­tal szer­ve­zett kon­fe­ren­cia volt, amely­re má­jus 25-én ke­rült sor a Bu­da­hegy­vi­dé­ki Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség temp­lo­má­ban. >>

If­jú­sá­gi pin­ce­klub Szom­bat­he­lyen
Kü­lön­le­ges ün­nep­re gyűlt össze múlt va­sár­nap a Szom­bat­he­lyi Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség. A lel­ké­szi hi­va­tal alatt hú­zó­dó, va­la­mi­kor bo­ros­pin­ce­ként – a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú alatt lé­gió­pin­ce­ként – hasz­nált épü­let­rész új funk­ci­ót ka­pott. A Ma­gyar­or­szá­gi KIE (Ke­resz­tyén If­jú­sá­gi Egye­sü­let), a gyü­le­ke­zet So­ter Evan­gé­li­kus Egye­sü­le­te, il­let­ve a he­lyi Sa­va­ria Y’s Men Klub össze­fo­gá­sá­val KIE-pin­ce né­ven olyan klub­he­lyi­sé­get ala­kí­tot­tak ki, mely a jö­vő­ben a Szom­bat­he­lyen élő fi­a­ta­lok ta­lál­ko­zó­he­lye le­het. >>

Keresztutak

Reformátusok napja
Hogy 2009. má­jus 22. „csak” a re­for­má­tus egy­ház­tör­té­net lap­ja­in, avagy az egye­te­mes ma­gyar tör­té­ne­lem fe­je­ze­te­it tag­la­ló köny­vek­ben is ki­tö­röl­he­tet­le­nül ra­gyo­gó dá­tum­ként ha­gyo­má­nyo­zó­dik-e az utó­kor­ra, azt ma még nem tud­hat­juk. Az a tíz­ezer­nél né­pe­sebb gyü­le­ke­zet, mely­nek tag­jai múlt pén­te­ken a Kár­pát-me­den­ce ma­gyar re­for­má­tus­sá­gá­nak egé­szét kép­vi­sel­ve se­reg­let­tek Deb­re­cen­be a Ma­gyar Re­for­má­tus Egy­ház al­kot­má­nyo­zó zsi­na­tá­nak ün­ne­pi ülé­sé­re, min­den­eset­re ok­kal érez­het­te úgy, hogy e nap tör­té­nel­met ír. A deb­re­ce­ni Nagy­temp­lom hom­lok­za­tá­ra fe­szí­tett mo­li­nón ol­vas­ha­tó fel­irat („Krisz­tus a jö­vő – együtt kö­vet­jük őt”) ugyan­ak­kor sen­ki­ben nem hagy­ha­tott két­sé­get afe­lől sem, hogy a ma­gyar re­for­má­tus egy­há­za­kat egye­sí­tő ün­ne­pi ak­tus részt­ve­vői el­ső­sor­ban a tör­té­ne­lem Urá­nak „nagy­köny­vé­be”– az élet köny­vé­be – vá­gya­koznak be­iratni. >>

Közgyülekezet az an­gya­lok temp­lo­má­ban
A Ro­má­ni­ai Evan­gé­li­kus-Lu­the­rá­nus Egy­ház Bras­sói Egy­ház­me­gyé­je évi ren­des köz­gyű­lé­sét tar­tot­ta má­jus 20-án. A nyi­tó is­ten­tisz­te­let – amely egy­ben a meg­újult temp­lo­mért va­ló há­la­adás al­kal­ma is volt – a bar­ca­sá­gi Pür­ke­rec evan­gé­li­kus haj­lé­ká­ban, az „an­gya­lok temp­lo­má­ban” zaj­lott. Ige­hir­de­té­sé­ben Ador­já­ni De­zső Zol­tán püs­pök hang­sú­lyoz­ta, hogy ez az ün­nep nem­csak a pür­ke­re­ci evan­gé­li­ku­so­ké, ha­nem az egész evan­gé­li­kus­sá­gé, hi­szen egy csa­lád­hoz tar­to­zunk: Jé­zus Krisz­tus csa­lád­já­hoz. >>

Fa­bi­ny Ta­más püs­pök a len­gyel evan­gé­li­ku­sok ün­ne­pén
A túl­nyo­mó több­ség­ben ró­mai ka­to­li­kus Len­gyel­or­szág­ban kö­zel két­száz­ezer evan­gé­li­kus él. Leg­na­gyobb ré­szük a cseh ha­tár­hoz kö­ze­li Szi­lé­zi­á­ban, amely­nek fő­vá­ro­sá­ban, Cie­szyn­ben (csehül Těšín, németül Teschen) mint­egy hét­ezer lu­the­rá­nust tar­ta­nak nyil­ván. >>

Evangélikusok

Megújító ta­lál­ko­zások
Az Új ta­lál­ko­zás el­ne­ve­zé­sű is­ten­tisz­te­let há­rom fő­vá­ro­si, észak­ke­let-bu­da­pes­ti evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet, Rá­kos­pa­lo­ta, Új­pest és a har­ma­dik­ként be­kap­cso­ló­dott Pestúj­hely im­már har­ma­dik évé­be lé­pett vál­lal­ko­zá­sa. A há­rom fi­a­tal lel­kész – Bá­tovsz­ky Gá­bor, Soly­már Pé­ter Tamás és Sza­bó B. And­rás – ha­von­ta egy­szer „ve­tés­for­gó” rend­szer­ben ad ott­hont temp­lo­má­ban az egyes ele­me­i­ben if­jú­sá­gi, de összes­sé­gé­ben min­den kor­osz­tály, min­den ke­re­ső, min­den, a ke­resz­tény­sé­gét új mó­don el­mé­lyí­te­ni vá­gyó hí­vő szá­má­ra meg­hir­de­tett ta­lál­ko­zás­nak. Az egyik szer­ve­ző­vel és há­zi­gaz­dá­val, Bá­tovsz­ky Gá­bor­ral be­szél­get­tünk az­zal a nem tit­kolt szán­dék­kal, hogy la­punk ol­va­só­it a so­ron kö­vet­ke­ző új ta­lál­ko­zás­ra: a jú­ni­us 1-jei, pün­kösd­hét­fői al­ka­lom­ra hí­vo­gas­suk… >>

Ne „pa­pos”, ha­nem „ne­ves” pres­bi­te­re­ket!
Ugye ész­re­vet­ték test­vé­re­ink, hogy szí­nes he­ti­la­punk­ban több hó­nap­ja van egy „Pres­bi­te­ri” ol­dal is, ame­lyen hosszabb-rö­vi­debb írá­so­kat és tu­dó­sí­tá­so­kat ol­vas­ha­tunk a pres­bi­te­ri szol­gá­lat­ról, an­nak ak­tu­á­lis kér­dé­se­i­ről? >>

e-világ

Ta­nár úr a ka­na­dai pro­fik el­len
A ma­gyar jég­ko­rong­sport ha­tal­mas si­kert köny­vel­he­tett el az­zal, hogy vá­lo­ga­tot­tunk het­ven év után új­ra a vi­lág leg­jobb csa­pa­ta­it tö­mö­rí­tő „A” cso­por­tos vi­lág­baj­nok­ság részt­ve­vői kö­zött sze­re­pel­he­tett. A sváj­ci vi­lág­baj­nok­ság­ra uta­zó jég­ko­ron­go­zók kö­zött volt Já­no­si Csa­ba, a Fe­renc­vá­ros csa­tá­ra is, aki ci­vil­ben a De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um test­ne­ve­lő ta­ná­ra. A bent­ma­ra­dás ugyan nem si­ke­rült, de min­den részt ve­vő já­té­kos­nak örök él­mény ma­rad, hogy tét­mér­kő­zé­sen össze­mér­het­te ere­jét a csil­la­gá­sza­ti pén­ze­kért, össze­ha­son­lít­ha­tat­la­nul jobb kö­rül­mé­nyek kö­zött ho­ki­zó ka­na­dai, orosz, svéd vagy ép­pen finn pro­fik­kal. Já­no­si Csa­bá­val ha­za­ér­ke­zé­se után, két test­ne­ve­lés­óra kö­zöt­ti szü­net­ben be­szél­get­tünk. >>

Ha­csak ko­mo­lyan át nem gon­dol­juk
So­ro­za­tunk cí­mét az öku­me­né szel­le­mé­ben II. Já­nos Pál pá­pá­tól köl­csö­nöz­tük, aki 1990-es új­évi üze­ne­té­ben ezt mond­ta: „A mo­dern tár­sa­da­lom nem lesz ké­pes meg­ol­dást ta­lál­ni az öko­ló­gi­ai vál­ság­ra, ha­csak ko­mo­lyan át nem gon­dol­ja egész élet­for­má­ját.” Mai té­mánk a hul­la­dék mennyi­sé­gé­nek csök­ken­té­se. >>

Keresztény szemmel

„Mi akar ez len­ni?” – Is­ten mun­ka­tár­sai va­gyunk?
Ha pün­kösd kö­zöt­tünk is meg­tör­té­nik, ha a Szent­lé­lek ere­je ki­árad a ma­gyar­or­szá­gi és a ha­tá­ron tú­li evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tek­ben, ha fel­ügye­lők és pres­bi­te­rek lel­ké­ben vissz­hang­zik a pün­kö­di kér­dés: „Mi akar ez len­ni?” – ak­kor 2009. szep­tem­ber 12-én zsú­fo­lá­sig meg­te­lik a pest­szent­im­rei Sport­kas­tély az evan­gé­li­kus pres­bi­te­rek or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ja al­kal­má­val. >>

Mint a szél, a tűz és a má­mor…
„A pün­kösd­nek je­les nap­ján / Szent­lé­lek Is­ten kül­det­ék / Meg­erő­sít­ni szí­vü­ket / Az apos­to­lok­nak” – így éne­kel­jük egyik ősi éne­künk­ben. Lu­kács, az el­ső egy­ház­tör­té­nész, aki nem­csak az egyik evan­gé­li­u­mot, ha­nem Az apos­to­lok cse­le­ke­de­te­it is ír­ta, el­mond­ja, mi tör­tént azon a ne­ve­ze­tes na­pon Je­ru­zsá­lem­ben. >>

A hét témája

Kirchentag 2009
„Itt!” – hang­zott a ki­ál­tás egy­szer­re száz­ezer to­rok­ból. Ez a rö­vid szócs­ka (volt) a vá­lasz az idei Kirchen­tag mot­tó­já­ra. A má­jus 20. és 24. kö­zött Bré­má­ban meg­tar­tott 32. né­met evan­gé­li­kus egy­há­zi na­pok zá­ró is­ten­tisz­te­le­tén er­re a bi­zo­nyos „Em­ber, hol vagy?” (vö. 1Móz 3,9) kér­dés­re zen­gett a fe­le­let. >>

Lu­ther a pi­a­con
Ahogy az em­ber be­le­ve­tet­te ma­gát a le­he­tő­sé­gek pi­a­cá­nak szí­nes ka­val­kád­já­ba, és stand­tól stand­ig járt, az le­he­tett az ér­zé­se, hogy nincs az élet­nek olyan te­rü­le­te, ame­lyet az itt ki­ál­lí­tó hét­száz­ti­zen­nyolc egy­há­zi és ci­vil szer­ve­zet va­la­me­lyi­ké­nek kül­de­té­se, fel­ada­ta ne fed­ne le. Ép­pen ezért volt kü­lön­le­ges fel­fe­dez­ni a sok­fé­le gyer­mek- és if­jú­sá­gi mun­kás, dia­kó­ni­ai és ter­mé­szet­vé­del­mi ki­ál­lí­tó­hely kö­zött a Pro­tes­táns Egy­ház – Wit­ten­berg és a wit­ten­ber­gi Lu­ther Tár­sa­ság kö­zös stand­ját, amely Lu­ther Már­ton arc­ké­pét áb­rá­zo­ló pla­kát­ja­i­val már messzi­ről fel­hív­ta ma­gá­ra a fi­gyel­met. >>

Ma­gyar „mu­zsi­kus­lány” Bré­má­ban
A Kirchen­tag bő fél­ezer ol­da­las prog­ram­fü­ze­té­ben a köz­re­mű­kö­dők név­so­rát bön­gész­ve egy­szer csak is­me­rős hang­zá­sú né­ven akad meg a ren­dez­vény ma­gyar részt­ve­vő­jé­nek sze­me. Vá­ra­ko­zás­tel­je­sen la­poz a meg­adott ol­dal­ra. És igen, jól sej­tet­te: va­ló­ban hon­fi­társ­ra buk­kant a „ren­ge­teg­ben”. Ké­sőbb ki­de­rül, nem is csak egy­re. >>

Ha­jó, ha jó
Aki nem járt Se­vil­lá­ban, nem lá­tott még cso­dát – tar­tot­ta a kö­zép­ko­ri spa­nyol mon­dás, utal­va ar­ra, hogy az ame­ri­kai gyar­ma­tok­ról be­fo­lyó ha­tal­mas va­gyon mi­ként vi­rá­goz­tat­ta fel az andalúziai vá­ro­so­kat. Mind­eköz­ben észak szor­gos fi­ai is ha­jó­ra száll­tak, és az ő mun­kál­ko­dá­suk egyik gyü­möl­cse lett Bré­ma. A kis Han­za-vá­ros tör­té­nel­me egyik leg­na­gyobb ki­hí­vá­sá­val né­zett szem­be az el­múlt hé­ten: több mint száz­ezer fő­ből ál­ló se­reg lep­te el az ut­cá­it. >>

evél&levél

Pün­kösd előt­ti me­di­tá­ció
Az idő az Is­ten aján­dé­ka! Hogy mi­re hasz­nál­juk, az a mi fe­le­lős­sé­günk. Az „el­hí­vot­tak” a tu­do­mány el­sa­já­tí­tá­sá­ra he­lye­zik a hang­súlyt (dok­to­ran­dusz, aka­dé­mia stb.), pe­dig a Szent­lé­lek „já­rat­lan utak­ra” kül­di egy­sze­mé­lyes evan­gé­li­zá­ci­ó­ra a „Fi­le­pe­ket”… (A tv Jo­shi Bha­ra­tot ajánl­ja a prob­lé­mák­kal küsz­kö­dők­nek.) >>

A temp­lom­aj­tó is a misszió esz­kö­ze le­het(ne)!
Az el­múlt két hét­vé­gén hi­va­ta­los el­fog­lalt­sá­ga­im a Nyu­gat-Du­nán­túl vá­ro­sa­i­ba szó­lí­tot­tak. Ré­gi szo­ká­sunk sze­rint ilyen­kor – gyer­me­ke­im­nek is be­mu­ta­tan­dó – fel­ke­res­sük az út­ba eső hely­sé­gek evan­gé­li­kus temp­lo­ma­it. Be ál­ta­lá­ban nem ju­tunk, rész­ben a temp­lom – ért­he­tő okok­ból tör­té­nő – be­zárt­sá­ga, rész­ben „lá­to­ga­tá­sa­ink” le­he­tet­len idő­pont­ja mi­att. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„A Szent­lel­ket olyan­nak kell meg­is­mer­nünk és hin­nünk, ami­lyen­nek ma­ga mond­ja ma­gát. E sze­rint ő nem a ha­rag és ret­ten­tés Lel­ke, ha­nem ke­gye­lem és vi­gasz­ta­lás Lel­ke. Így az egész Szent­há­rom­ság csu­pa ke­gye­lem. A ... >>

Kultúrkörök

Sz. Bérczi Mar­git: Bú­val tel­jes esz­ten­de­im
Ma már ne­héz el­kép­zel­ni, mennyi és mi­lyen erős kor­lát­tal szem­be­sült egy nő há­rom és fél­száz év­vel ez­előtt, ha tu­dás­ra, ön­ál­ló­ság­ra és al­ko­tás­ra, ön­ma­ga mű­vé­szi ki­fe­je­zé­sé­re vá­gyott. Az 1600-as évek­ben Ma­gyar­or­szá­gon a nők írás­tu­dá­sát csa­lád­juk mik­ro­kul­tú­rá­ja ha­tá­roz­ta meg: bi­zo­nyos csa­lá­dok­ban el­tűr­ték, sőt el­vár­ták a le­á­nyok­tól, hogy ír­ni-ol­vas­ni tud­ja­nak, más csa­lá­dok­ban a le­ányt ta­lán meg­ta­ní­tot­ták ol­vas­ni (ar­ra még­is szük­sé­ge volt az áj­ta­tos iro­da­lom ol­va­sá­sá­hoz), ír­ni azon­ban nem; so­ká­ig élt a hi­e­de­lem, hogy ha egy le­ány ír­ni tud, ak­kor a sze­re­tő­jé­nek fog le­ve­let ír­ni, te­hát le­á­nyok­nak az írás­tu­dás ve­sze­del­mes, sőt ká­ros. >>

A vasárnap igéje

Szü­le­tés­na­pi aján­dék
Az egy­ház szü­le­tés­nap­já­nak a há­rom nagy, „sá­to­ros” ün­nep kö­zül két­ség­te­le­nül a bronz­érem jut. Nem csak azért, mert so­ká­ig egy­na­pos ün­nep­ként sze­re­pelt az ál­la­mi nap­tár­ban, és a „re­ha­bi­li­tá­ció” óta a má­sod­nap egy­há­zi ér­te­lem­ben még nem kap­ta vissza a ré­gi sú­lyát, bár két­ség­te­le­nül van több he­lyen lel­kes gyü­le­ke­ze­ti vagy me­gyei kez­de­mé­nye­zés. A ró­mai ka­to­li­kus nap­tár­ban a má­sod­nap már nem is fő­ün­nep, a gö­rög ka­to­li­kus rend­ben pe­dig két­na­pos ez az ün­nep, ka­rá­csony és hús­vét azon­ban eggyel to­vább tart. >>

Is­ten fel­húz­ta a vas­füg­gönyt
Fé­lel­me­tes tu­do­mány a rek­lám­pszi­cho­ló­gia. Ar­ról szól, hogy az em­ber meg­kí­ván­jon és meg­ve­gyen egy olyan ter­mé­ket, amely nél­kül is bol­do­gan él­het­ne. El­hi­te­tik ve­lünk, hogy csak az adott ter­mék bir­to­ká­ban él­he­tünk tel­jes em­be­ri éle­tet, nél­kü­le sze­gé­nyek és szá­nal­ma­sak va­gyunk. És meg­je­len­nek a rek­lá­mok­ban szo­mo­rú ar­cú gye­re­kek, aki­ket az anyu­ká­juk nem sze­ret iga­zán, mert nem ve­szi meg ne­kik az in­tel­li­gens mo­só­port, az egy perc alatt ha­tó láz­csil­la­pí­tót, a jég­kré­met a hű­tő­ből vagy az üdí­tőt, ame­lyet már min­den gye­rek iszik, csak ő nem. >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Mennyei Atyánk! Lel­ke­det aján­dé­koz­tad egy­há­zad­nak, Lel­ked aján­dé­ka­i­val hal­mo­zol el ben­nün­ket na­pon­ta. Szent­lel­ked ál­tal is­mer­het­tünk meg té­ged sze­re­tő Atyánk­nak, és is­mer­het­tük meg Fi­a­dat meg­vál­tók­nak. ... >>

Szószóró

Gyer­mek­na­pi mo­soly­gás
„Ve­tít” a gye­rek Óvo­da után, ami­kor apa is ha­za­ér a mun­ká­ból, tár­sa­soz­ni szok­tunk. Apa a leg­ügye­sebb, sok­szor le­győz min­ket, lá­nyo­kat. Egy­szer az ovi­ban az óvó né­ni meg­kér­dez­te a lá­nyo­mat, mit szok­tunk ott­hon csi­nál­ni. Tün­di vá­la­sza: „Apa ha­za­jön, és jól meg­ver min­ket.” >>

Cantate

Adj, Úr­is­ten, né­künk Szent­lel­ket!
Ezen a hé­ten pün­kösd ün­ne­pe ro­va­tunk „szer­kesz­tő­je”. Nagy öröm­mel mu­tat­juk be gaz­dag pün­kös­di ének­re­per­to­á­runk újabb ér­té­kes da­rab­ját. >>