A hét témája

Aki nem járt Se­vil­lá­ban, nem lá­tott még cso­dát – tar­tot­ta a kö­zép­ko­ri spa­nyol mon­dás, utal­va ar­ra, hogy az ame­ri­kai gyar­ma­tok­ról be­fo­lyó ha­tal­mas va­gyon mi­ként vi­rá­goz­tat­ta fel az andalúziai vá­ro­so­kat. Mind­eköz­ben észak szor­gos fi­ai is ha­jó­ra száll­tak, és az ő mun­kál­ko­dá­suk egyik gyü­möl­cse lett Bré­ma. A kis Han­za-vá­ros tör­té­nel­me egyik leg­na­gyobb ki­hí­vá­sá­val né­zett szem­be az el­múlt hé­ten: több mint száz­ezer fő­ből ál­ló se­reg lep­te el az ut­cá­it.

És Bré­ma igen­csak nyög­te az el­ső meg­mé­ret­te­tést, amelyben a gyer­tya­­fé­nyes meg­nyi­tó után volt része. Bár a né­met szer­ve­zés­ről ál­ta­lá­ban jó­kat le­het mon­da­ni, az­nap es­te a mind­össze né­hány pe­ron­ból ál­ló pá­lya­ud­var­ra az a fel­adat várt, hogy pár tíz­ezer­nyi Kirchen­tag-lá­to­ga­tót se­gít­sen ha­za­jut­ni a kör­nye­ző te­le­pü­lé­sek­re. És a ger­mán pre­ci­zi­tás ácso­za­ta meg­reccsent… A nagy ka­va­ro­dás­ból egyet­len pil­la­nat­ra em­lék­szem jól, ami­kor saj­tó­be­lé­pőn­ket len­get­ve fu­tunk a rend­őr­kor­do­non kí­vül ra­gadt kol­lé­gán­kért, hogy őt is en­ged­jék be az ál­lo­más­ra.

Az­tán a kö­vet­ke­ző na­po­kon már jól áll­ta a kis­vá­ros a „tá­ma­dást”. Az el­ső nap túl­élé­sé­nek kel­le­mes ér­zé­sé­vel pár­hu­za­mo­san érez­he­tő­en csök­kent a te­her a rend­fenn­tar­tó­kon. Az utol­só es­tén meg vi­dám fi­a­ta­lok ro­han­tak az egyik pe­ron­ra, hogy tor­na­mu­tat­vá­nyok­ra ve­gyék rá a vá­gány túl­só ol­da­lán he­ring­ként össze­pré­selt em­be­re­ket, akik a má­sik kö­nyö­ké­vel az ol­da­luk­ban is ön­fe­led­ten ne­vet­tek és hul­lá­moz­tak tíz per­cen ke­resz­tül.

Az ilyen fi­a­ta­lok tö­ret­len jó­ked­ve vit­te elő­re a Kirchen­tag ha­jó­ját. Te­rel­ték az em­be­re­ket, és mo­so­lyog­tak mind­eköz­ben, nem esett ne­he­zük­re egy ked­ves gesz­tus, még az igen fá­rasz­tó napok vé­gén sem. És ter­mé­sze­tes volt így az is, hogy a zá­ró is­ten­tisz­te­let után a ki­já­ra­tot fel­ügye­lő cser­kész oda­ve­tet­te ne­künk, hogy az­tán le­gyen jó utunk ha­za­fe­lé…

Mi azért cso­dát lát­tunk a mi­nap Bré­má­ban.

Nagy Ben­ce