Élő víz

Há­lát adunk ne­ked, hogy egy­kor Szent­lel­ke­det ad­tad a sok­fé­le em­ber­nek, akik így nem­csak hal­lot­ták, ha­nem ér­tet­ték is a fel­sé­ges dol­ga­id­ról mon­dot­ta­kat. Há­la ne­ked, hogy kö­ve­te­id az evan­gé­li­um­mal és Lel­ked ere­jé­vel – amint szer­te a vi­lá­gon, úgy – ezer éven át a mi né­pünk­nek is hir­det­ték ha­tal­ma­dat és ir­gal­ma­dat, s eb­ből so­kan – ró­mai ka­to­li­ku­sok, or­to­do­xok, evan­gé­li­ku­sok, re­for­má­tu­sok vagy más pro­tes­tán­sok – vi­gasz­ta­lást és erőt me­rí­tet­tek. Mind­ezt meg­ad­tad nem­csak ked­ve­ző kö­rül­mé­nyek kö­zött, ha­nem meg­pró­bál­ta­tá­sok ide­jén is. Ma is meg­nyi­tod az em­be­rek szí­vét és ér­tel­mét, és az evan­gé­li­um a Lé­lek ere­jé­vel éle­te­ket újít meg. Urunk, há­lát adunk ne­ked.

Urunk, hall­gass meg min­ket!

Di­cső­í­tünk té­ged, hogy a sok­fé­le em­ber­nek – ró­mai ka­to­li­ku­sok­nak, or­to­do­xok­nak, re­for­má­tu­sok­nak, evan­gé­li­ku­sok­nak vagy más pro­tes­tán­sok­nak – az egy ke­reszt­ség­ben és az egy Lé­lek ál­tal ma is bűn­bo­csá­na­tot és új éle­tet nyúj­tasz, mert azt aka­rod, hogy min­den em­ber az igaz­ság is­me­re­té­re el­jus­son és üd­vö­zül­jön. Ma­gasz­ta­lunk, hogy nem em­be­rek va­la­mely cso­port­já­hoz kö­töd ma­ga­dat, ha­nem je­len vagy min­de­nütt, ahol Krisz­tus evan­gé­li­u­mát tisz­tán hir­de­tik. Is­te­nünk, te na­gyobb vagy a mi szí­vünk­nél: le­bon­tod az em­be­ri vá­lasz­fa­la­kat. Ál­dunk té­ged, hogy fel­hasz­nálsz ben­nün­ket, esen­dő em­be­re­ket, akik ma­gunk is ir­gal­mad meg­újí­tó ke­gyel­mé­re szo­ru­lunk. A te Lel­ked avat­ja esz­kö­zöd­dé és szen­te­li Krisz­tus Urunk tes­té­vé hit­be­li kö­zös­sé­ge­in­ket is. Urunk, di­cső­ít­jük szent ne­ve­det.

Urunk, hall­gass meg min­ket!

Bűn­bá­nat­tal meg­vall­juk új­ra és új­ra kí­sér­tő kér­dé­sün­ket, hogy ki az el­ső és a na­gyobb. Ami­kor így te­szünk, ak­kor nem Krisz­tus Urunk sza­va és pél­dá­ja ve­zet. Ak­kor nem má­sok ja­vá­ra, ha­nem meg­elő­zé­sé­re hasz­nál­juk a tő­led ka­pott aján­dé­ko­kat. Mind­ez­zel ar­ról ta­nús­ko­dunk – le­gyünk akár ró­mai ka­to­li­ku­sok, or­to­do­xok, evan­gé­li­ku­sok, re­for­má­tu­sok vagy ki­sebb egy­há­zak tag­jai –, hogy gon­do­la­ta­ink­nak, sza­va­ink­nak és tet­te­ink­nek nem a te aka­ra­tod az egyet­len mér­té­ke, s hogy nem min­den­nél job­ban sze­re­tünk té­ged, és em­ber­tár­sa­in­kat sem sze­ret­jük úgy, mint ma­gun­kat. Urunk, kö­nyö­rülj raj­tunk.

Urunk, hall­gass meg min­ket!

Kö­nyör­günk, mennyei Atyánk, hogy a sok nép­ből el­hí­vott egy­ház szer­te a föl­dön és eb­ben a ha­zá­ban ab­ban nö­ve­ked­jék, aki a fő, a Krisz­tus­ban. Ne csu­pán ha­gyo­má­nyo­kat ápol­junk, ha­nem új­já­szü­les­sünk Lel­ked ere­je ál­tal. Az egy ke­reszt­sé­get egész élet­re szó­ló aján­dék­ként és erő­for­rás­ként tart­suk szá­mon. Lel­ked győz­ze le ben­nünk a bá­tor­ta­lan­sá­got, tu­nya­sá­got és ön­elé­gült­sé­get, hogy az ér­tet­len­ke­dő vi­lág­ban vagy ép­pen ül­dö­zé­sek kö­ze­pet­te is hir­des­sük az evan­gé­li­u­mot. Győzd le ben­nünk az el­len­ál­lást, hogy oda­adó­an kö­ves­sük Krisz­tust. Tö­re­ked­jünk hi­va­tá­sunk tel­je­sí­té­sé­re, és Is­ten el­jö­ven­dő or­szá­gá­ra te­kint­ve él­jünk re­mény­ség­ben. Add, hogy szí­ve­sen hall­gas­suk és ta­nul­juk igé­det; hogy job­ban meg­be­csül­jük az úr­va­cso­ra aján­dé­kát, és nö­ve­ked­ve újul­jon meg úr­va­cso­rai kö­zös­sé­günk; hogy le­gyünk mind te­vő­le­ge­sen is hit­be­li kö­zös­sé­günk tag­jai; hogy mi, a te né­ped, egy­há­za­ink, ve­ze­tő­ink és gyü­le­ke­ze­te­ink ne ve­tély­tár­sak­nak vagy el­len­fe­lek­nek, ha­nem Krisz­tus egyet­len egy­há­za tag­ja­i­nak te­kint­sük egy­mást és ma­gun­kat.

Urunk, add meg mind­ezt ke­gyel­me­sen ne­künk és Krisz­tus­ban test­vé­re­ink­nek a pün­kös­di Szent­lé­lek ki­ára­dá­sá­val.

Urunk, hall­gass meg min­ket az Úr Jé­zus Krisz­tu­sért, a Szent­lé­lek ál­tal ké­rünk!

Ámen.