Szószóró

„Ve­tít” a gye­rek Óvo­da után, ami­kor apa is ha­za­ér a mun­ká­ból, tár­sa­soz­ni szok­tunk. Apa a leg­ügye­sebb, sok­szor le­győz min­ket, lá­nyo­kat. Egy­szer az ovi­ban az óvó né­ni meg­kér­dez­te a lá­nyo­mat, mit szok­tunk ott­hon csi­nál­ni. Tün­di vá­la­sza: „Apa ha­za­jön, és jól meg­ver min­ket.”

Kül­föld­re…

Kül­föld­re úgy kell men­ni, hogy a bolt­nál bal­ra for­du­lunk, az­tán egy ki­csit me­gyünk egye­ne­sen, majd jobb­ra. Ak­kor már kül­föl­dön va­gyunk, de meg­van az a ve­szé­lye a do­log­nak, hogy Nor­vé­gi­á­ban kö­tünk ki. (Os­car, 8 éves) Úgy, mint ott­hon

Kis­fi­am egy­há­zi ovi­ba jár. Na­gyon ele­ven gye­rek, egy­szer még a tü­rel­mes da­dus né­nit is fel­bosszan­tot­ta: „Hogy fogsz így a menny­or­szág­ba ke­rül­ni?” – kérdezte tőle a néni. Nagy­cso­por­tos kis­fi­am ki­je­len­tet­te: „Majd ki-be ro­han­gá­lok, csap­ko­dom a ka­put, és Szent Pé­ter ki fog ki­a­bál­ni, mint anya, ha mér­ges, hogy gye­re be fi­am, mert úgy meg­ru­ház­lak, hogy több fü­led lesz, mint fo­gad.” Is­ko­lá­ban…

A di­á­kok lát­ják, hogy a ta­nár úr a fo­lyo­són sé­tál, és egy vek­kert tart a ke­zé­ben. Oda­si­et­nek hoz­zá, és meg­kér­dik:

– Ta­nár úr, van öt per­ce a szá­munk­ra?

– Most ne za­var­ja­tok, gye­re­kek, lát­já­tok, hogy ép­pen órát tar­tok.

Ki­re ha­son­lí­tok?

A sze­me­met apu­kám­tól örö­köl­tem, a ha­ja­mat pe­dig anyu­kám­tól. A té­li dzse­ki­met pe­dig a szom­szé­dok­tól. (Syl­via, 7 éves) Szörny Rt.

Ágy­ba dug­tam a há­rom- és öt­éves lá­nyomat. Át­öl­töz­tem egy ré­gi me­le­gí­tő­al­só­ba és ki­nyúlt pó­ló­ba, majd be­men­tem a für­dő­szo­bá­ba ha­jat mos­ni. Még ott is hal­lot­tam, hogy ve­sze­ked­nek. Egy ide­ig hall­gat­tam, majd tö­röl­kö­zőt csa­var­tam a fe­jem­re, be­ron­tot­tam a szo­bá­juk­ba, és rájuk ri­pa­kodtam. Út­ban vissza­fe­lé még hal­lot­tam, ahogy a há­rom­éves meg­kér­de­zi nő­vé­rét: „Te Ré­ka, ez meg ki volt?” Es­kü­vő – gyer­mek­szem­mel…

És ak­kor a pap meg­kér­de­zi, aka­rod-e há­zas­tár­sa­dul azt, aki mel­let­ted áll, vagy va­la­ki mást. Ál­ta­lá­ban nem áll ott sen­ki más, ezért azt vá­la­szol­juk: aka­rom. (Emil, 7 éves) Egy jó ta­nács

Hall­gass min­dig anyád­ra, min­den­re, amit mond, és ar­ra is, mi­lyen hang­nem­ben mond­ja! (Tho­mas, 7 éves)

Balog Eszter