Keresztutak

A Ro­má­ni­ai Evan­gé­li­kus-Lu­the­rá­nus Egy­ház Bras­sói Egy­ház­me­gyé­je évi ren­des köz­gyű­lé­sét tar­tot­ta má­jus 20-án. A nyi­tó is­ten­tisz­te­let – amely egy­ben a meg­újult temp­lo­mért va­ló há­la­adás al­kal­ma is volt – a bar­ca­sá­gi Pür­ke­rec evan­gé­li­kus haj­lé­ká­ban, az „an­gya­lok temp­lo­má­ban” zaj­lott. Ige­hir­de­té­sé­ben Ador­já­ni De­zső Zol­tán püs­pök hang­sú­lyoz­ta, hogy ez az ün­nep nem­csak a pür­ke­re­ci evan­gé­li­ku­so­ké, ha­nem az egész evan­gé­li­kus­sá­gé, hi­szen egy csa­lád­hoz tar­to­zunk: Jé­zus Krisz­tus csa­lád­já­hoz.

A Ro­má­ni­ai Evan­gé­li­kus-Lu­the­rá­nus Egy­ház lel­ké­szi ve­ze­tő­jé­nek pré­di­ká­ci­ó­já­ban el­hang­zott az az anek­do­ta is, hogy a je­len­le­gi pür­ke­re­ci temp­lo­mot an­gya­lok épí­tet­ték. 1873-ban a fa­lu al­sze­gi ré­sze azt sze­ret­te vol­na, hogy az új temp­lom ne a szik­lás domb­ra, ha­nem a fő­út mel­lé épül­jön, míg a fel­sze­gi rész a szik­lás domb mel­lett fog­lalt ál­lást. Vé­gül a fa­lu ve­ze­tő­sé­ge úgy dön­tött, hogy a fő­út mel­lé épül­jön, hi­szen ez könnyí­ti az épít­ke­zést, és az öre­gek­nek sem kell fá­jós láb­bal meg­mász­ni a dom­bot. Így hát az épí­tő­anya­got a fő­út men­tén rak­tá­roz­ták, de egy reg­ge­len – láss cso­dát – min­den anya­got, amely­re szük­ség volt az épít­ke­zés­hez, a dom­bon ta­lál­tak a fa­lu­si­ak. Mert­hogy a fel­sze­gi­ek kö­zös erő­vel fel­hord­ták a kö­ve­ket, és azt mond­ták az al­sze­gi­ek­nek, hogy Is­ten va­ló­szí­nű­leg an­gya­la­i­ra bíz­ta az épí­tő­anya­gok el­hor­dá­sát, ez­zel is je­lez­ve, hogy a temp­lom­nak a he­gyen a he­lye…

A há­la­adó is­ten­tisz­te­let vé­gez­té­vel – a Bras­sói Egy­ház­me­gye köz­gyű­lé­sén – Má­tyás La­jos he­lyi lel­ki­pász­tor rö­vi­den azért is­mer­tet­te Pür­ke­rec hi­te­les tör­té­ne­tét is. Mint mon­dot­ta, a te­le­pü­lés a 11. szá­zad ele­jén ala­kult, la­kos­sá­ga a ha­tár­őr­ség­gel meg­bí­zott szé­kely nép­ből va­ló. A fa­lu ne­ve elő­ször az Ulász­ló ki­rály ál­tal 1498-ban ki­adott zá­log­le­vél­ben sze­re­pel „Pur­ke­retz” alakban, egy 1513-ban kel­te­zett ok­mány­ban pe­dig „Pol­ka­ritz” for­má­ban for­dul elő.

A Sze­li-kró­ni­ka sze­rint 1444-ben Pür­ke­re­cen kis ká­pol­nát épí­tet­tek Má­ria Mag­dol­na tisz­te­le­té­re, és 1445-ben a pür­ke­re­ci­ek el­sza­kad­tak a cser­nát­fa­lu­si anya­egy­ház­tól. 1447-ben meg­ala­kult az ön­ál­ló pür­ke­re­ci egy­ház­köz­ség, amely­hez Tat­rang, Zaj­zon, Bo­do­la, Nyén (mai ne­vén: Ke­reszt­vár) is hoz­zá­tar­to­zott.

A szik­lás dom­bon lé­vő ká­pol­nát 1720-ban öt mé­ter hosszú és négy mé­ter szé­les szen­téllyel bő­ví­tet­ték, ké­sőbb a szen­télyt egy pót­fül­ké­vel na­gyob­bí­tot­ták a zaj­zo­ni hí­vek hasz­ná­la­tá­ra. 1873-ban ha­tá­roz­ta el az idő­köz­ben pro­tes­táns­sá lett kö­zös­ség, hogy a ré­gi ká­pol­na he­lyén – Vé­ber György bras­sói épí­tész ter­vei alap­ján – új temp­lo­mot épít. A mun­ká­la­to­kat az­után – Fej­ér Gyu­la lel­kész irá­nyí­tá­sá­val – 1883-ban fe­jez­ték be.

1. és 1979 kö­zött nagy fel­újí­tás zaj­lott: a temp­lo­mot kí­vül-be­lül új­ra­fes­tet­ték, új­ra­fed­ték a tor­nyot, a ha­ran­go­kat és az or­go­na­fúj­ta­tót „vil­la­mo­sí­tot­ták”. Mind­ezt a pür­ke­re­ci gyü­le­ke­zet sa­ját ere­jé­ből.

A leg­utób­bi re­no­vá­lást 2006-ban kezd­ték el. Is­ten se­ge­del­mé­vel, a hí­vek, az egy­ház­ke­rü­let, va­la­mint a he­lyi ön­kor­mány­zat és kü­lön­fé­le szer­ve­ze­tek ada­ko­zó kész­sé­gé­nek kö­szön­he­tő­en ma Pür­ke­re­cen tel­je­sen fel­újí­tott temp­lom­ban hang­zik Is­ten új­já­te­rem­tő igé­je.

Fej­ér Oli­vér