Keresztutak

Ne­gye­dik al­ka­lom­mal ren­dez­ték meg Kő­sze­gen a ke­resz­tény gyü­le­ke­ze­tek a Ha­tár­át­lé­pő csa­lá­di fesz­ti­vált, ahogy ed­dig is min­den al­ka­lom­mal, most is pün­kösd­hét­főn, az egy­ház szü­le­tés­nap­ján. A he­lyi ka­to­li­kus, evan­gé­li­kus és re­for­má­tus egy­ház­köz­ség hí­ve­i­ben öt év­vel ez­előtt szü­le­tett meg, hogy ne csak az öku­me­ni­kus ima­hét al­kal­má­ból mu­tas­sák meg a ke­resz­té­nyek egy­sé­gét, ha­nem együtt lép­je­nek ki a temp­lo­mok fa­lai kö­zül, és tölt­se­nek el együtt egy gond­ta­lan na­pot.

A prog­ram dél­előtt a Ju­ri­sics-vár lo­vag­ter­mé­ben öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­let­tel kez­dő­dött. A li­tur­gi­át Eli­as Oho­i­led­wa­rin, Ma­gyar­or­szá­gon misszi­ós mun­kát vég­ző in­do­néz ver­bi­ta szer­ze­tes ve­zet­te evan­gé­li­kus, re­for­má­tus és bap­tis­ta lel­ké­szek, va­la­mint do­mon­kos nő­vé­rek köz­re­mű­kö­dé­sé­vel.

Dél­után a prog­ra­mok be­né­pe­sí­tet­ték az egész kő­sze­gi vá­rat. A nap jel­mon­da­ta: „Ott van éle­tem Is­ten te­nye­rén” – át­ha­tot­ta a te­vé­keny­sé­ge­ket. A meg­nyi­tón az egyes fe­le­ke­ze­tek lel­ké­szei az em­be­ri és is­te­ni kéz sze­re­pét szem­lél­tet­ték. A to­váb­bi­ak­ban min­den kor­osz­tály ta­lált az ér­dek­lő­dé­sé­nek meg­fe­le­lő idő­töl­tést.

Mi­köz­ben a leg­ki­seb­bek kéz­mű­ves-fog­lal­ko­zá­sok­nak, íjá­szat­nak, lo­vag­lás­nak hó­dol­hat­tak, az idő­seb­bek szín­há­zi be­mu­ta­tók és elő­adá­sok kö­zött vá­lo­gat­hat­tak. Több tár­su­lat mel­lett idén is itt volt a ko­ráb­ban is nép­sze­rű Lát­ha­tat­lan Szín­ház, mely be­kö­tött szem­mel, az ér­zé­kek út­ján ka­la­u­zol vé­gig bib­li­ai tör­té­ne­te­ken. Új­don­ság volt vi­szont a Pil­la­nat­ké­pek Imp­ro­vi­zá­ci­ós Szín­pad tár­su­la­tá­nak fel­lé­pé­se.

A ven­dég misszi­ós atya szü­lő­föld­jé­ről be­szélt, té­ma volt Ott­lik Gé­za és az öko­ló­gia fon­tos­sá­ga. Volt báb­szín­ház és akusz­ti­kus ze­ne, a csa­lá­dok­nak kö­zös el­fog­lalt­sá­got pe­dig a vi­dám aka­dály­ver­seny kí­nált.

Akik el­jöt­tek ezen a na­pos őszt idé­ző dél­utá­non, meg­ta­pasz­tal­hat­ták, hogy a hit nem élet­ide­gen do­log, ha­nem ha­tár­át­lé­pés: a fé­le­lem és ön­ma­gunk ha­tá­rá­nak át­lé­pé­se. S át­lé­pé­se a ke­resz­tény hí­vő­ket mes­ter­sé­ge­sen szét­vá­lasz­tó ha­tá­rok­nak is. Itt meg­él­het­ték, hogy ke­resz­tény­nek len­ni nem­csak az is­ten­tisz­te­le­ti kö­zös­sé­get je­len­ti, ha­nem az együtt örü­lést, az ol­dott szó­ra­ko­zást is más ke­resz­té­nyek, fi­a­ta­lok, csa­lá­dok tár­sa­sá­gá­ban.

Úgy lát­szik, az ef­fé­le ha­tár­nyi­to­ga­tás hí­re gyor­san ter­jed, mi­vel szép szám­mal jöt­tek a nap­ra a kör­nye­ző te­le­pü­lé­sek­ről, Szom­bat­hely­ről és Győr­ből is.

Var­ga T. Krisz­ti­na