Kultúrkörök

Majd­nem száz év ké­sés­sel je­lent meg Oko­li­csá­nyi Jó­zsef mű­ve, A Nóg­rá­di Ágos­tai Hit­val­lá­sú Evan­gé­li­kus Egy­ház­me­gye mo­nog­rá­fi­á­ja. A kö­te­tet az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let Püs­pö­ki Hi­va­ta­lá­ban mu­tat­ták be má­jus 28-án. A re­for­má­ció kez­de­té­nek négy­szá­za­dik év­for­du­ló­já­ra, 1917-re ter­ve­zett meg­je­le­nést az el­ső vi­lág­há­bo­rú tom­bo­lá­sa, majd Tri­a­non aka­dá­lyoz­ta meg.

A kö­te­tet Gal­csik Zsolt Nóg­rád me­gyei le­vél­tá­ros szer­kesz­tet­te és a Ma­gyar Egy­ház­tör­té­ne­ti En­cik­lo­pé­dia Mun­ka­kö­zös­ség (ME­TEM) ad­ta ki. A ki­adást a Jo­han­ni­ta Lo­vag­rend Ma­gyar Ta­go­za­ta, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let, a Nóg­rá­di Egy­ház­me­gye, Nóg­rád me­gye köz­gyű­lé­se és az Oko­li­csá­nyi csa­lád tá­mo­gat­ta.

A kö­tet szer­kesz­tő­je, meg­őriz­ve az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Le­vél­tár­ban őr­zött kéz­irat sa­já­tos­sá­ga­it, a kö­tet jobb hasz­nál­ha­tó­sá­ga és a to­váb­bi ku­ta­tás se­gí­té­se ér­de­ké­ben össze­ál­lí­tot­ta a té­má­val kap­cso­la­tos, az­óta meg­je­lent ma­gyar és szlo­vák nyel­vű mű­vek bib­li­og­rá­fi­á­ját, to­váb­bá sze­mély- és hely­név­mu­ta­tó­val és szí­nes tér­kép­mel­lék­let­tel egé­szí­tet­te ki a mun­kát.

Oko­li­csá­nyi Jó­zsef, a szer­ző ne­ves fel­vi­dé­ki ne­me­si csa­lád sar­ja, szi­rá­ki föld­bir­to­kos az 1900-as évek ele­je óta gyűj­töt­te a nóg­rá­di evan­gé­li­ku­sok­ra vo­nat­ko­zó ada­to­kat. Fel­hasz­nál­ta az ak­kor még tel­jes, cson­kí­tat­lan nóg­rá­di es­pe­res­ség és a gyü­le­ke­ze­tek tör­té­ne­ti ér­té­kű ira­ta­it, jegy­ző­köny­ve­it. Köny­vé­nek el­ső ré­szé­ben az egy­ház­me­gye tör­té­ne­ti kor­sza­ka­it te­kin­ti át, a má­so­dik rész­ben az egyes egy­ház­köz­sé­gek tör­té­ne­ti ada­ta­it, míg a har­ma­dik­ban az egy­ház­me­gye tiszt­ség­vi­se­lő­i­nek fel­so­ro­lá­sát ta­lál­juk.

A kö­tet a nóg­rá­di evan­gé­li­kus­ság tör­té­ne­té­nek gaz­dag tár­há­zát nyújt­ja, de egy­ben to­váb­bi ku­ta­tá­sok­ra is ösz­tö­nöz. A re­for­má­ció ko­rá­ban a nagy­bir­to­kos Ba­las­si csa­lád és más ne­me­sek, a vár­me­gye jó ré­sze evan­gé­li­kus­sá lett. Az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tek kez­de­tei a 16. szá­zad utol­só ne­gye­dé­re nyúl­nak vissza, míg az egy­ház­me­gye a 17. szá­zad el­ső fe­lé­ben szer­ve­ző­dött meg.

Az el­len­re­for­má­ció mi­att sok szen­ve­dés­ben volt ré­szük az evan­gé­li­ku­sok­nak, temp­lo­ma­ik jó ré­szét be­zár­ták, a pré­di­ká­to­ro­kat el­űz­ték, ül­döz­ték. Nem­hi­á­ba vál­tak a pro­tes­táns ne­me­sek és a gyü­le­ke­ze­tek a nem­ze­ti sza­bad­ság­har­cok fő tá­ma­sza­i­vá.

A nóg­rá­di evan­gé­li­kus­ság má­sik sa­ját­ja, hogy je­len­tős rész­ben szlo­vák (tót) aj­kú volt; Pest me­gyé­nek és az Al­föld­nek a tö­rök után be­köl­tö­ző szlo­vák evan­gé­li­kus te­le­pe­sei is rész­ben in­nen szár­maz­nak. A tü­rel­mi ren­de­le­tet kö­ve­tő­en új­já­szer­ve­ző­dő gyü­le­ke­ze­tek­nek kö­szön­he­tő­en a nóg­rá­di volt a bá­nyai egy­ház­ke­rü­let leg­né­pe­sebb egy­ház­me­gyé­je. A re­form­kor­ban a hi­va­ta­los írás­be­li­ség­ben át­tér­tek a la­tin­ról a ma­gyar nyelv­re, míg az egy­ház­köz­sé­gi nép­is­ko­lák­ban a szlo­vák nyelv mel­lett tá­mo­gat­ták a ma­gyar nyelv ta­nu­lá­sát.

A Mo­nar­chia ko­ra je­len­tős fej­lő­dést és kul­tu­rá­lis vi­rág­zást ho­zott. En­nek ve­tett vé­get a tri­a­no­ni bé­ke­dik­tá­tum, amely a nóg­rá­di egy­ház­me­gye 48 egy­ház­köz­sé­gé­ből mind­össze 18-at (!) ha­gyott meg Ma­gyar­or­szá­gon. Nóg­rád püs­pö­ki szék­hellyé vált, a cson­ka du­nán­in­ne­ni egy­ház­ke­rü­let Sám­son­há­za, majd Ba­las­sa­gyar­mat köz­pont­tal itt mű­kö­dött. Bal­tik Fri­gyes, Kiss Ist­ván, Ko­vács Sán­dor, Kar­dos Gyu­la, Ku­thy De­zső és Sza­bó Jó­zsef vál­tot­ták egy­mást a püs­pö­ki tiszt­ség­ben.

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zött a gyü­le­ke­ze­ti nyelv­hasz­ná­lat jó­részt a szlo­vák­ról ma­gyar­rá vál­to­zott. Nóg­rád 1952-től az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let ré­sze.

A hosszú ide­ig kéz­irat­ban le­vő nóg­rá­di egy­ház­me­gye-tör­té­net a ha­zai evan­gé­li­kus ha­gyo­mány je­len­tős te­rü­le­tét dol­goz­za fel. Elő­se­gít­he­ti az evan­gé­li­kus ön­is­me­ret ápo­lá­sát, a lo­kál­pat­ri­o­tiz­must és a he­lyi ha­gyo­má­nyok új­ra­fel­fe­de­zé­sét.

Czen­the Mik­lós