Keresztény szemmel

A ke­resz­tény­ség meg­hí­vás, s mint ilyen, fe­le­lős­ség is. Fe­le­lős­ség, mert aki­nek fü­le van, an­nak hal­la­nia is kell ve­le, sőt nem­csak hal­la­nia, ha­nem a hal­lot­tak sze­rint cse­le­ked­nie, dön­te­nie is. Éle­tünk pe­dig fo­lya­ma­tos dön­tés: Is­ten mel­lett vagy el­len. Ki­csi és nagy dol­gok­ban egy­aránt. Ar­ra pe­dig csak tö­re­ked­nünk le­het, hogy dön­té­sünk he­lyes le­gyen…

Ez a dön­tés­fo­lyam – az élet – küz­­de­lem, hogy le­győz­zük ön­ma­gun­kat, hi­bá­in­kat. A tö­ké­le­tes­ség­re tö­­rek­szünk, de a cél mel­lett leg­alább olyan fon­tos a szán­dék is, az út, ame­lyet be­já­runk.

Vá­lasz­tá­sa­ink­kal kö­ze­le­dünk Is­ten­hez, vagy tá­vo­lo­dunk tő­le, fe­le­lős­sé­günk pe­dig sza­bad aka­ra­tunk­ból ered. Sza­bad­ság és te­her. Saj­nos azon­ban, ha el­odáz­zuk vagy meg­ta­gad­juk a vá­lasz­tást, már az­zal is dön­töt­tünk. Va­ló­szí­nű­leg rosszul.

Sze­mély sze­rint so­sem ér­tet­tem egyet azok­kal, akik sze­rint a val­lás a ma­gán­szfé­rá­ra kor­lá­to­zó­dik, a va­sár­na­pok­ra, az egyé­ni élet­re. A ke­resz­tény er­kölcs, szel­le­mi­ség ki­je­lö­li a kes­keny utat, hi­á­ba van ese­ten­ként a szé­les is jó szán­dék­kal ki­kö­vez­ve. Ez is egy­faj­ta pre­des­ti­ná­ció, még ha a he­lyes vá­lasz­tás nem is min­dig egy­ér­tel­mű. Ezért is le­het – és kell is, hogy le­gyen – vi­ta az egy­há­zon be­lül, hogy le­he­tő­leg jól dönt­sünk, jó út­ra tér­jünk. Vi­ta, vé­le­mény persze le­het az egy­há­zon, val­lá­son kí­vül is, mi­vel nem bu­rok­ban élünk. Hi­tünk, vi­lág­né­ze­tünk azon­ban be­fo­lyá­sol­ja hoz­zá­ál­lá­sun­kat a vi­lág­hoz is.

Vá­lasz­ta­nunk kell a vá­lasz­tá­so­kon is, négy­éven­te, né­ha ha­ma­rabb. Dönt­he­tünk itt is jól vagy rosszul, de a leg­rosszabb az, ha nem dön­tünk se­hogy, ha nem me­gyünk el vá­lasz­ta­ni. Aki (még) fi­gyel a po­li­ti­ká­ra, az könnyen (és jo­go­san) ki­áb­rán­dul­hat, ne­ta­lán fel­há­bo­rod­hat. A vá­lasz­tás azon­ban rit­ka le­he­tő­sé­get ad a ke­zünk­be, ami­kor ki­vé­te­le­sen be­le­szól­ha­tunk nem­csak sa­ját éle­tünk ala­ku­lá­sá­ba, ha­nem em­ber­tár­sa­in­ké­ba, az egész or­szá­gé­ba. A vá­lasz­tás pe­dig jog, fe­le­lős­ség és ke­resz­tény­ként kö­te­les­ség is.

„…a ti be­szé­de­tek­ben az igen le­gyen igen, a nem pe­dig nem…” Ez­zel a tu­da­tos­ság­gal, kö­vet­ke­ze­tes­ség­gel kell vá­lasz­ta­nunk, mert Is­ten előtt nincs sem­le­ges te­rep.

Pu­chard Ba­lázs