Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2009 - 24 - Nyel­vé­ben él…

Keresztény szemmel

Nyel­vé­ben él…

Du­na Te­le­ví­zió. Is­te­nem, de szép volt, ami­kor vég­re meg­kezd­het­te adá­sát! A Kár­pát-me­den­ce és a nagy­vi­lág min­den ma­gyar­ját össze­kap­csol­ta a mű­hold.

A Dél­vi­dé­ket, ahol a ma­gyar há­zak­ra pin­gált erő­sza­kos, fe­nye­ge­tő szö­ve­gek uszí­ta­nak a ma­gyar szó el­len…

Bu­ko­vi­nát, a vi­lág­tól el­zárt fal­va­kat, ahol még be­szé­lik az ar­cha­i­kus ma­gyar nyel­vet, de a Mi­atyán­kot nem sza­bad ma­gya­rul imád­koz­ni…

Kin­cses Ko­lozs­várt, ahol Má­tyás ro­mán ki­rály, ahol a Bo­lyai Egye­tem Bab­eş–Bo­lyai lett, és ahol egy ma­gyar nyel­vű fel­irat el­he­lye­zé­sé­ért el le­het bo­csá­ta­ni a ta­nárt…

Szé­kely­föl­det, ahol még őszin­te a ma­gyar szó, ahol a kéz­fo­gás­ban ben­ne van a bi­za­lom…

Csík­som­lyót, ahol evan­gé­li­kus, ka­to­li­kus, re­for­má­tus egy­for­mán meg­vall­hat­ja hi­tét, ma­gyar­sá­gát…

Kár­pát­al­ját, ahol a nagy-nagy sze­gény­ség mel­lett is szí­ve­sen meg­ven­dé­ge­lik az anya­or­szág­ból oda­té­ve­dőt…

Vagy akár a Fel­vi­dé­ket, ahol meg­kez­dő­dött a sok száz vagy ép­pen ezer­éves ma­gyar föld­raj­zi ne­vek szlo­vá­ko­sí­tá­sa…

És a Du­na Tv re­ményt adott, ma­gyar szót, ma­gyar üze­ne­tet. Hir­det­te az össze­tar­to­zást ha­tá­ron in­nen és túl, ti­zen­öt­mil­lió ma­gyar sor­sát a kö­zös tör­té­ne­lem­ben, kul­tú­rá­ban, sa­já­tos nép­mű­vé­szet­ben, ze­né­ben, gon­dol­ko­dás­mód­ban. Kö­ze­lebb ho­zott ben­nün­ket egy­más és má­sok meg­ér­té­sé­hez, meg­tud­tuk, mi­nek örül egyik, mi­ért sír a má­sik, jó volt érez­ni, hogy so­kan fi­gye­lünk egy­más­ra, hogy so­kunk­nak fon­tos a má­sik ma­gyar.

És el­jött az igaz­ság pil­la­na­ta: a „Du­ná­ra” kap­csol­va egy ak­ció­film kép­so­rai pe­reg­nek (má­jus 2., 21 óra, Cop­land). Ta­lán va­la­mi­lyen rend­őr­őrs a hely­szín, ci­vil és egyen­ru­hás rend­őrök or­dí­toz­nak. Az el­ső trá­gár­ság­nál azt hit­tem, rosszul hal­lok, de nem, mert dől a mo­csok mind­egyik száj­ból „ékes” ma­gyar nyel­ven. Az­tán már nem hang­zott el úgy mon­dat, hogy ne lett vol­na ben­ne a saj­nos, ma már fo­lya­ma­to­san hall­ha­tó fel­szó­lí­tás – az egyéb­ként csak két em­ber­re tar­to­zó – in­tim te­vé­keny­ség­re. Öt per­cig bír­tam, az­tán el­kap­csol­tam. Ké­nyel­met­len, rossz ér­zé­sek­kel, ká­bán ül­tem.

Mi tör­tént? A mé­dia fel­ada­ta len­ne a trá­gár­ság le­ga­li­zá­lá­sa?

Nem va­gyok ál­szent, tu­dom, hal­lom, hogy a még alig ser­dült kis­fiú, kis­lány is tel­je­sen tu­dat­la­nul – meg­koc­káz­ta­tom, ár­tat­la­nul – szin­te kö­tő­szó­ként hasz­nál­ja. Per­sze, hi­szen lép­ten-nyo­mon ezt hall­ja, lát­ja, nem is gon­dol a tar­tal­má­ra, úgy hi­szi, ez így „me­nő”, így csi­nál­ják a na­gyok is!

Te­he­tet­le­nül néz­zük, ahogy a mér­he­tet­len mennyi­sé­gű szenny, mo­csok és trá­gár­ság öm­lik ránk a te­le­ví­zi­ó­ból, rá­di­ó­ból. Ar­ra hi­vat­koz­nak, hogy a ke­res­ke­del­mi adók ön­ál­ló­ak. A cél­juk vi­lá­gos: ész nél­kül vá­sár­ló, kon­zum­idi­ó­ta, szel­le­mi­leg igény­te­len, csak ma­gá­val tö­rő­dő egye­dek for­má­lá­sa.

A Du­na Tv ed­dig tisz­ta for­rás volt, mely­nek vi­zé­ből jó­kat le­he­tett kor­tyol­ni. Hon­nan ke­rült a szennye­ző­dés az él­te­tő víz­be? Sen­ki nem el­len­őr­zi, hogy mi­lyen szink­ron­nal je­len­nek meg fil­mek? Biz­tos, hogy az ere­de­ti szö­veg is trá­gár, vagy csak „va­la­kik” úgy gon­dol­ják, ne­künk ez így jó? (Ar­ra gon­dol­ni sem me­rek, hogy a „va­la­kik” ki­fe­je­zet­ten így igénylik!)

Ha­tá­ron tú­li test­vé­re­ink­nek a szü­lő­föld­jük mel­lett csak az anya­nyel­vük ma­radt! Ez az ékes, gyö­nyö­rű­sé­ges anya­nyelv. A mi ma­gyar nyel­vünk, amely egye­dül­ál­ló a vi­lág­ban, mely­hez ha­son­ló sincs, amely gaz­dag szó­kin­csé­vel, kü­lön­le­ges­sé­gé­vel egye­di gon­dol­ko­dás­mó­dot, kre­a­ti­vi­tást ered­mé­nyez, mely meg­ma­ra­dá­sunk egyet­len esé­lye!

„Nyel­vé­ben él a nem­zet.” Kér­dés: med­dig?

Czi­bur Lász­ló­né