Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 24
- Nyelvében él…
Keresztény szemmel
Hozzászólás a cikkhez
Nyelvében él…
Duna Televízió. Istenem, de szép volt, amikor végre megkezdhette adását! A Kárpát-medence és a nagyvilág minden magyarját összekapcsolta a műhold.
A Délvidéket, ahol a magyar házakra pingált erőszakos, fenyegető szövegek uszítanak a magyar szó ellen…
Bukovinát, a világtól elzárt falvakat, ahol még beszélik az archaikus magyar nyelvet, de a Miatyánkot nem szabad magyarul imádkozni…
Kincses Kolozsvárt, ahol Mátyás román király, ahol a Bolyai Egyetem Babeş–Bolyai lett, és ahol egy magyar nyelvű felirat elhelyezéséért el lehet bocsátani a tanárt…
Székelyföldet, ahol még őszinte a magyar szó, ahol a kézfogásban benne van a bizalom…
Csíksomlyót, ahol evangélikus, katolikus, református egyformán megvallhatja hitét, magyarságát…
Kárpátalját, ahol a nagy-nagy szegénység mellett is szívesen megvendégelik az anyaországból odatévedőt…
Vagy akár a Felvidéket, ahol megkezdődött a sok száz vagy éppen ezeréves magyar földrajzi nevek szlovákosítása…
És a Duna Tv reményt adott, magyar szót, magyar üzenetet. Hirdette az összetartozást határon innen és túl, tizenötmillió magyar sorsát a közös történelemben, kultúrában, sajátos népművészetben, zenében, gondolkodásmódban. Közelebb hozott bennünket egymás és mások megértéséhez, megtudtuk, minek örül egyik, miért sír a másik, jó volt érezni, hogy sokan figyelünk egymásra, hogy sokunknak fontos a másik magyar.
És eljött az igazság pillanata: a „Dunára” kapcsolva egy akciófilm képsorai peregnek (május 2., 21 óra, Copland). Talán valamilyen rendőrőrs a helyszín, civil és egyenruhás rendőrök ordítoznak. Az első trágárságnál azt hittem, rosszul hallok, de nem, mert dől a mocsok mindegyik szájból „ékes” magyar nyelven. Aztán már nem hangzott el úgy mondat, hogy ne lett volna benne a sajnos, ma már folyamatosan hallható felszólítás – az egyébként csak két emberre tartozó – intim tevékenységre. Öt percig bírtam, aztán elkapcsoltam. Kényelmetlen, rossz érzésekkel, kábán ültem.
Mi történt? A média feladata lenne a trágárság legalizálása?
Nem vagyok álszent, tudom, hallom, hogy a még alig serdült kisfiú, kislány is teljesen tudatlanul – megkockáztatom, ártatlanul – szinte kötőszóként használja. Persze, hiszen lépten-nyomon ezt hallja, látja, nem is gondol a tartalmára, úgy hiszi, ez így „menő”, így csinálják a nagyok is!
Tehetetlenül nézzük, ahogy a mérhetetlen mennyiségű szenny, mocsok és trágárság ömlik ránk a televízióból, rádióból. Arra hivatkoznak, hogy a kereskedelmi adók önállóak. A céljuk világos: ész nélkül vásárló, konzumidióta, szellemileg igénytelen, csak magával törődő egyedek formálása.
A Duna Tv eddig tiszta forrás volt, melynek vizéből jókat lehetett kortyolni. Honnan került a szennyeződés az éltető vízbe? Senki nem ellenőrzi, hogy milyen szinkronnal jelennek meg filmek? Biztos, hogy az eredeti szöveg is trágár, vagy csak „valakik” úgy gondolják, nekünk ez így jó? (Arra gondolni sem merek, hogy a „valakik” kifejezetten így igénylik!)
Határon túli testvéreinknek a szülőföldjük mellett csak az anyanyelvük maradt! Ez az ékes, gyönyörűséges anyanyelv. A mi magyar nyelvünk, amely egyedülálló a világban, melyhez hasonló sincs, amely gazdag szókincsével, különlegességével egyedi gondolkodásmódot, kreativitást eredményez, mely megmaradásunk egyetlen esélye!
„Nyelvében él a nemzet.” Kérdés: meddig?
Czibur Lászlóné
::Nyomtatható változat::
|