Evangélikusok

Az Eu­ró­pa-szer­te is­mert, ta­nul­má­nyai és pá­lyá­ja so­rán az öreg kon­ti­nens majd min­den zu­gát be­já­ró po­li­hisz­tort, Zsám­bo­ky Já­nost a le­xi­ko­nok leg­in­kább or­vos­ként em­lí­tik, de böl­csész és fi­lo­ló­gus, ta­nár és tör­té­nész, köl­tő és író, mű­for­dí­tó és könyv­szer­kesz­tő, könyv­tá­ros és könyv­gyűj­tő, föld­rajz­tu­dós és csil­la­gász is volt egy sze­mély­ben.

1. jú­ni­us 1-jén lát­ta meg a nap­vi­lá­got Nagy­szom­bat vá­ro­sá­ban, pol­gár­csa­lád­ban. Kö­zép­ko­ri szo­kás sze­rint in­dult hosszú éve­kig, sőt év­ti­ze­de­kig tar­tó ta­nul­mány­út­ra, kü­lön­fé­le kép­zett­sé­gek és ké­pes­sé­gek, kul­tu­rá­lis ja­vak meg­szer­zé­sé­nek, va­la­mint sok­ol­da­lú, em­ber­köz­pon­tú al­ko­tó­mun­ka vég­zé­sé­nek re­mé­nyé­ben.

Fel­vi­dé­ki szü­lő­vá­ro­sá­ban, majd Bécs­ben és Lip­csé­ben ta­nult. Wit­ten­berg­ben Me­lancht­hon szel­le­mi és fi­zi­kai kör­nye­ze­té­ben ta­lál­juk. Strass­burg­ban fi­lo­ló­gi­ai ta­nul­má­nyo­kat foly­ta­tott, majd Pá­rizs kö­vet­ke­zett, itt ma­gisz­te­ri cí­met sze­rzett a böl­csé­szet­tu­do­mány te­rü­le­tén. Itá­lia föld­jé­re Oláh Mik­lós esz­ter­go­mi ér­sek tá­mo­ga­tá­sá­val jut­ha­tott el, Pa­do­vá­ban or­vo­si li­cen­ci­á­tust ka­pott, majd a bo­lo­gnai egye­tem ta­ná­ra, il­let­ve a fer­ra­rai her­ceg ne­ve­lő­je lett. Bécs­ben könyv­tá­ros­ként a bé­csi egye­te­mi bib­li­o­té­ka kéz­irat­tá­rát ren­dez­te.

Ezt kö­ve­tő­en Pá­rizs­ban ta­lál­juk, ahol már vér­be­li hu­ma­nis­ta­ként a tu­do­má­nyok és a köny­vek sze­rel­me­se­i­nek tár­sa­sá­gát él­ve­zi. Az­tán új­ra olasz föld­re megy, ér­té­kes kéz­ira­tok és ki­ad­vá­nyok vá­sár­lá­sá­nak re­mé­nyé­ben, majd a köny­vek vi­lá­gá­nak bű­vö­le­té­ben Né­met­al­föld­re uta­zik to­vább. A csá­szár­vá­ros­ba vissza­tér­ve lu­the­rá­nus hi­te el­le­né­re I. Fer­di­nánd ta­ná­cso­sa és tör­té­net­író­ja, a ma­gyar ki­rá­lyi cí­met is vi­se­lő Mik­sa és Ru­dolf or­vo­sa. Az ud­va­ri élet meg­ha­tá­ro­zó fi­gu­rá­ja, Bécs hu­ma­nis­ta tu­dós­kö­ré­nek köz­pon­ti alak­ja.

Fel­je­gyez­ték ró­la, hogy ti­zen­egy nyel­vet bírt. Író­ként, köl­tő­ként, mű­for­dí­tó­ként és szer­kesz­tő­ként jegy­zett élet­mű­ve tekintélyes: a Szin­nyei-fé­le Ma­gyar írók éle­te és mun­kái negy­ven­négy kö­tetet tart szá­mon, me­lyek a ké­sőb­bi ki­adá­sok­kal to­vább bő­vül­nek. Mennyi­ség szem­pont­já­ból mind­ezek­kel csak ne­vé­nek írás­mód­ja ve­te­ked­het: a Sam­bu­cus­tól a Szam­bocz­kyig tu­cat­nyi va­ri­á­ci­ó­ban for­dul elő, és ak­kor még nem is be­szél­tünk ke­reszt­ne­ve­i­nek nyel­ven­ként el­té­rő ver­zi­ó­i­ról.

Zsám­bo­ky mun­kás­sá­ga több pon­ton is kap­cso­ló­dott a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok­hoz, a föld­rajz­hoz és csil­la­gá­szat­hoz. A bras­sói szász evan­gé­li­kus po­li­hisz­tor­ral, Hon­te­russzal egye­tem­ben az el­ső ma­gyar tér­ké­pé­szek egyi­ke. 1566-tól je­len­tek meg Eu­ró­pa nyu­ga­ti fe­lé­ben rész­le­tes, Ma­gyar­or­szág­ról, va­la­mint a tö­rök meg­szál­lás kö­vet­kez­té­ben a há­rom rész­re sza­kadt or­szág kul­tú­rá­já­nak hor­do­zó­já­ról, Er­dély­ről ké­szí­tett kar­tog­rá­fi­ái.

A meg­szál­lott mű­gyűj­tő, bib­lio­fil tu­dós több ezer té­te­les könyv­tá­rá­ban min­den té­ma és szak­te­rü­let kép­vi­sel­tet­te ma­gát. Ma­gá­tól ér­te­tő­dő­en a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok leg­köl­tő­ibb ága, az aszt­ro­nó­mia is. A könyv­tár ál­lo­má­nyá­ban meg­ta­lál­ha­tó volt töb­bek kö­zött min­den idők egyik leg­na­gyobb ha­tá­sú csil­la­gá­sza­ti mű­ve, Ko­per­ni­kusz he­lio­cent­ri­kus vi­lág­ké­pet meg­ala­po­zó De re­vo­lu­tio­ni­bus or­bi­um co­eles­ti­um-ja. A kö­tet ér­de­kes­sé­ge, hogy ke­vés lé­te­ző pél­dá­nyá­nak egyi­ke Zsám­bo­ky könyv­tá­rá­ból szár­ma­zik, és a mai Ma­gyar­or­szá­gon ta­lál­ha­tó.

A ki­vé­te­les ké­pes­sé­gű re­ne­szánsz em­ber négy­száz­hu­szon­öt esz­ten­de­je, 1584. jú­ni­us 13-án Bécs­ben, a csá­szá­ri ud­var­ban huny­ta le örök­re a sze­mét. Em­lé­két szám­ta­lan ma­gyar és ide­gen nyel­vű ta­nul­mány, élet­rajz és in­ter­net­ol­dal őr­zi az utó­kor szá­má­ra.

Re­zsa­bek Nán­dor