Oratio oecumenica

Urunk, Is­te­nünk, tud­juk, hogy min­dent, ami táp­lál és él­tet min­ket, te­tő­led kap­juk. Te­rem­tett vi­lá­god nagy­sze­rű­sé­gé­ért, cso­dál­ni va­ló gaz­dag­sá­gá­ért há­lá­val tar­to­zunk. Min­den egyes korty víz, mely ki­tik­kadt tor­kun­kat hű­sí­ti, em­lé­kez­tes­sen min­ket jó­sá­god­ra és sze­re­te­ted­re. Min­den egyes fa­lat ke­nyér, me­lyet meg­íz­le­lünk, a te vég­te­len ir­gal­mad­nak je­le le­gyen szá­munk­ra.

A te fél­tő sze­re­te­ted, mint fe­lénk er­nyő­ként ki­te­rí­tett szárny, úgy vé­del­mez­zen min­ket.

Jé­zu­sunk, Krisz­tu­sunk! Ahogy te is meg­si­rat­tad Je­ru­zsá­le­met, mely ha­lá­lod szín­te­re volt, és el­szen­ved­ted a val­lá­si fa­na­tiz­mus­ból ere­dő erő­sza­kot, add meg ne­künk azt a lel­kü­le­tet, amely se­gít ben­nün­ket a te uta­don jár­nunk, hogy fe­le­ba­rá­ta­in­kat, szom­szé­da­in­kat sze­ret­ni tud­juk, és ha még­is ár­ta­nak ne­künk, tud­juk ve­led együtt azt imád­koz­ni: Atyám, bo­csáss meg ne­kik, mert nem tud­ják, mit cse­lek­sze­nek!

Az is­ko­la­év vé­gén jár­va há­lát adunk ta­ná­ra­in­kért, pe­da­gó­gu­sa­in­kért, hit­ok­ta­tó­in­kért és lel­ké­sze­in­kért, akik­re gyer­me­ke­in­ket, uno­ká­in­kat bíz­tuk. Kö­szön­jük, hogy ad­tál ne­kik kel­lő tü­rel­met és be­lá­tást, elég böl­cses­sé­get, hogy a gyer­me­ke­ket ele­gen­dő is­me­ret­re, va­la­mint az Is­ten irán­ti hit­re és bi­za­lom­ra ve­zes­sék.

Há­lát adunk az eső­ért, mely föld­je­in­ket ön­töz­te, és ké­rünk, adj ne­künk más­kor is ide­jé­ben esőt, hogy bő ter­més­nek örül­hes­sünk.

Áldd meg a csa­lá­do­kat, és add, hogy nyá­ri kö­zös pi­he­né­sük erő­sít­se egy­más kö­zöt­ti kap­cso­la­ta­i­kat.

Urunk, Is­te­nünk, légy mind­azok­kal, akik­nek a nyár nem sok örö­möt ad. Akik­nek a hő­ség meg­pró­bál­ta­tást je­lent, akik be­teg­ágy­ban fek­sze­nek, akik­nek nincs le­he­tő­sé­gük a ki­kap­cso­ló­dás­ra, akik sor­su­kat ki­lá­tás­ta­lan­nak lát­ják. Adj szí­vük­be re­ményt és ki­utat szá­muk­ra a szo­ron­gat­ta­tás­ból és az ín­ség­ből.

Adj egész né­pünk­nek fel­emel­ke­dést, va­la­mennyi nép­nek böl­cses­sé­get és be­lá­tást az együtt­mű­kö­dés és a bé­kes­ség út­já­nak meg­ta­lá­lá­sá­ra mind egy­más­sal, mind a te­rem­tett vi­lág­gal. Ámen.