Keresztutak

Er­dő Pé­ter bí­bo­ros sze­rint min­den ke­resz­tény em­ber kö­te­les­sé­ge, hogy a köz­jó szol­gá­la­tá­ban meg­te­gyen min­den tő­le tel­he­tőt; Cso­mós Jó­zsef re­for­má­tus püs­pök ar­ra hív­ta fel a fi­gyel­met, hogy a vál­ság­ban a meg­ol­dás ke­re­sé­se és a ke­resz­tény­ség el­vá­laszt­ha­tat­la­nul össze­tar­to­zik – a két egy­há­zi ve­ze­tő er­ről jú­ni­us 11-én, csü­tör­tö­kön Bu­da­pes­ten be­szélt a ke­resz­tény ci­vil szer­ve­ze­tek ta­lál­ko­zó­ján.

A ke­resz­tény em­ber hi­va­tá­sa, hogy a köz­jó szol­gá­la­tá­ban meg­te­gyen min­den tő­le tel­he­tőt. Az igaz­ság és a sze­re­tet alap­ján mű­kö­dik iga­zán jól ez a vi­lág, mű­kö­dik jól az em­be­ri tár­sa­da­lom – mond­ta Er­dő Pé­ter bí­bo­ros, a Ma­gyar Ka­to­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia (MKPK) el­nö­ke a Ma­gyar Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Szö­vet­ség (MKDSZ) ál­tal össze­hí­vott ta­lál­ko­zón a par­la­ment fel­ső­há­zi ter­mé­ben.

Er­dő Pé­ter sze­rint a mai vi­lág­ban a ki­hí­vá­sok­ra jó vá­la­szo­kat csak ak­kor le­het ad­ni, ha a teo­ló­gu­sok, a vi­lá­gi­ak, a kü­lön­bö­ző szak­mák kép­vi­se­lői, a tu­dó­sok és mű­vé­szek együtt­mű­köd­nek, sa­ját ta­pasz­ta­la­ta­i­kat, szak­is­me­re­tü­ket össze­ad­ják, és így ke­re­sik a vá­la­szo­kat a mai vi­lág kér­dé­se­i­re. „Ta­lál­juk meg egy­mást, egé­szít­sük ki azt, ami ki­nek-ki­nek a szak­is­me­re­té­ből hi­ány­zik, hogy va­ló­ban meg­ala­po­zott, va­ló­ban ér­té­kes, az em­bert, a sze­re­te­tet szol­gá­ló vá­la­szo­kat ta­lál­junk” – fo­gal­ma­zott Er­dő Pé­ter.

Cso­mós Jó­zsef, a Ma­gyar­or­szá­gi Re­for­má­tus Egy­ház Ti­szá­n­in­ne­ni Egy­ház­ke­rü­le­té­nek püs­pö­ke szin­tén a mai éle­tünk gond­ja­i­val fog­lal­koz­va úgy vé­le­ke­dett, le­gyen bár­mi­lyen vál­ság­ban egy or­szág, a meg­ol­dás ke­re­sé­se és a ke­resz­tyén­ség el­vá­laszt­ha­tat­la­nul össze­tar­to­zik.

Fel­hív­ta a fi­gyel­met ar­ra – s biz­ta­tó­nak ne­ve­zte –, hogy 2001-ben a köz­gaz­da­sá­gi No­bel-dí­jat azért ítél­ték oda, mert va­la­ki az ér­té­ket, az ér­té­kek hor­do­zá­sát be­emel­te a gaz­da­ság fon­tos té­nye­zői kö­zé. Ta­lán nem re­mény­te­len a hely­zet – mond­ta –, majd hoz­zá­tet­te: el­jö­het még az idő, ami­kor a par­la­ment­ben nem­csak a GDP-ről, ha­nem a ke­resz­tyén­ség­ről, olyan nor­mák­ról is le­het majd hal­la­ni, me­lyek job­ban be­fo­lyá­sol­ják a gaz­da­sá­got, mint a GDP mu­ta­tó­ja.

Ma­gyar­or­szág for­dí­tott or­szág, egy olyan or­szág, ahol a cé­lok he­lyén az esz­kö­zök áll­nak – vé­le­ke­dett Tő­kécz­ki Lász­ló tör­té­nész, po­li­to­ló­gus, egy­szer­s­mind a Du­na­mel­lé­ki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let fő­gond­no­ka. Ez volt – az 1956-os for­ra­da­lom le­ve­ré­se óta – a Ká­dár-kor­szak­ban a cél­, és a ma­gyar tár­sa­da­lom több­sé­gét si­ke­rült is az esz­kö­zök meg­szer­zé­sé­re, az anya­giak bir­tok­lá­sá­nak él­ve­ze­té­re szok­tat­ni. Mint mond­ta, az el­múlt év­ti­ze­dek­ben a Ma­gyar­or­szá­gon jel­lem­ző „ket­tős ön­zés” most más or­szá­gok­nál is ne­he­zebb hely­zet­be so­dort ben­nün­ket.

Bár rossz a ma­gyar de­mog­rá­fi­ai hely­zet, ám a tár­sa­da­lom szá­má­ra fon­tos a gye­rek, a gyer­mek­vál­la­lás – hív­ta föl a fi­gyel­met Vu­ko­vich Gab­ri­el­la de­mog­rá­fus. Egy fel­mé­rés­re hi­vat­koz­va kö­zöl­te: a csa­lá­dok több gye­re­ket sze­ret­né­nek, mint ahá­nyat vál­lal­nak. Ez azt je­len­ti – mond­ta –, hogy bár meg­for­dí­ta­ni nem, jó csa­lád­po­li­ti­ká­val las­sí­ta­ni azért le­het a rom­lást.

MTI