Keresztutak

A két­ezer éve szü­le­tett tar­zus­zi Szent Pál­ra em­lé­kez­ve is el­mond­hat­juk, hogy min­den em­ber éle­te cso­dá­la­tos és egye­di. Az övé az Apos­to­lok cse­le­ke­de­te­i­ből jól is­mert, s meg­le­he­tő­sen so­kat el­árul­nak ró­la fi­nom szö­vé­sű apos­to­li le­ve­lei is.

Pál éle­te csu­pa el­len­tét­pár és meg­le­pő fej­lő­dé­si ív. Misszi­ós út­jai Krisz­tus mel­let­ti ta­nú­ság­té­te­lek; azt te­szi, ami­re a lé­lek sar­kall­ja. Pré­di­kál, le­ve­let ír, vi­tat­ko­zik, meg­fedd vagy ép­pen di­csér. Ha kell, iz­zó him­nuszt fo­gal­maz, szer­vez, cso­dá­kat tesz Is­ten ere­jé­vel…

Könyv­tár­nyi az apos­tol­fe­je­de­lem­ről szó­ló iro­da­lom. Cser­há­ti pro­fesszor je­les kö­te­tei azért is buz­dí­ta­nak el­mé­lyed­ni Pál le­ve­le­i­ben, hogy lás­suk, mi­ként dol­go­zott Is­ten ke­gyel­me a Sau­lus­ból Pa­u­lus­sá lett apos­tol­ban. Ve­gyük ész­re, ki­vé­te­les kincs van bir­to­kunk­ban, s hogy mi­lyen ered­mé­nye­sen dol­go­zik ben­nünk, az raj­tunk is mú­lik.

A Pál apos­tol­nak a ko­rinthu­si­ak­hoz írt má­so­dik le­ve­le cí­mű Cser­há­ti-könyv június 10-i bemutatóján dr. Szé­kely Já­nos ró­mai ka­to­li­kus se­géd­püs­pök Krisz­tus győ­zel­mé­ről, illetve a Krisztus-hit mai tér­vesz­té­sé­ről be­szélt. A ke­resz­tény­ség ugyanis erőt­len a mai Eu­ró­pá­ban. A hi­tet­len­ség az egy­ház szí­vé­ig is el­ju­tott. Pi­ra­mis­sze­rű tár­sa­da­lom épül kö­röt­tünk, min­den­ki sze­ret­ne fel­jut­ni a te­te­jé­re. Far­kas­tör­vé­nyek sze­rint kell él­nünk, pe­dig az evan­gé­li­u­mi em­ber jó és bé­kés, aki rész­vét­tel van a gyen­gék és a sze­gé­nyek iránt.

„Nem kell ta­ní­ta­ni az em­be­re­ket, csak meg­szó­lí­ta­ni, és Is­ten ve­ze­té­sé­vel men­nek a dol­gok” – fej­te­get­te dr. Ste­in­bach Jó­zsef re­for­má­tus püs­pök. Hall­gat­ni Is­ten üze­ne­tét és to­vább­ad­ni, aho­gyan Pál apos­tol is tet­te. Ki­tért a konf­lik­tus­ren­de­zés pá­li út­já­ra: min­dig mi te­gyük meg az el­ső lé­pést. Szí­vig ha­to­ló Pál apos­tol le­ve­le. Ve­gyük elő új­ból és új­ból, együtt az egésszel: a Bib­lia cso­dás lap­ja­i­val.

Szo­mo­rú meg­ál­la­pí­tás­sal kezd­te hoz­zá­szó­lá­sát dr. Fa­bi­ny Ta­más evan­gé­li­kus püs­pök. Egy­faj­ta új po­gány­ság van ma Eu­ró­pá­ban, és egy­re job­ban ter­jed. Is­ten min­ket az utol­sók­ból ál­lí­tott a ke­resz­tény­ség hir­de­té­sé­re. Pál apos­tol ol­va­sói – pos­tá­sai – ma­guk is „élő le­ve­lek”: Cser­há­ti Sán­dor két kö­te­te (1374 ol­dal) hu­szon­öt év ál­do­za­tos mun­ká­ja!

A csa­lá­di­as han­gu­la­tú dis­pu­ta vé­gén a szer­ző, Cser­há­ti Sán­dor is szólt az egy­be­gyűl­tek­hez: „Az ered­mény min­dig kö­zös fá­ra­do­zá­sok gyü­möl­cse. A gyü­le­ke­zet, a szű­kebb kö­zös­ség, a csa­lád helyt­ál­lá­sa nél­kül nem szü­let­tek vol­na meg a köny­ve­im. Kü­lön jól­esett, hogy ennyi püs­pök ol­vas­ta el, kí­sér­te fi­gye­lem­mel a mun­ká­mat. Szü­le­im Is­ten je­len­lé­té­ben él­tek, és szá­mom­ra is az ő ve­ze­té­sé­ben él­ni a leg­nagy­sze­rűbb do­log.”

FFL