Keresztutak

»Min­den­na­pi tek­nő­sün­ket add meg né­künk ma«

A vi­lág leg­na­gyobb lutheránus misszi­ói tár­sa­sá­ga, a Finn Evan­gé­li­kus Misszió (FELM) eb­ben az esz­ten­dő­ben ün­nep­li ala­pí­tá­sá­nak száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ját. A szü­le­tés­na­pon, ja­nu­ár 19-én már el­kez­dő­dött a meg­em­lé­ke­zé­sek so­ro­za­ta. Ek­kor a hel­sin­ki evan­gé­li­kus ka­ted­rá­lis­ban tar­tot­tak há­la­adó is­ten­tisz­te­let. Ezt kö­vet­te szá­mos kon­fe­ren­cia, kon­cert s a he­lyi, gyü­le­ke­ze­ti misszi­ós kö­rök ál­tal szer­ve­zett al­ka­lom. Jú­ni­us el­ső he­té­ben pe­dig sor ke­rült a leg­na­gyobb ren­dez­vény­re, a ju­bi­le­u­mi misszi­ói fesz­ti­vál­ra, amely­re Ma­gyar­or­szág­ról – mint az Evan­gé­li­kus Kül­misszi­ói Egye­sü­let társ­el­nö­ke – e so­rok író­ja ka­pott elő­adó­ként meg­hí­vást.

Az éven­kén­ti nyá­ri misszi­ói se­reg­szem­le hely­szí­né­ül nem vé­let­le­nül vá­lasz­tot­ták a szer­ve­zők Tam­pe­rét. Az út­tö­rő misszi­o­ná­ri­u­sok ugyan­is eb­ből az ipar­vá­ros­ból in­dul­tak egy­kor, hogy a tá­vo­li föld­ré­szek szol­gá­la­tá­ba sze­gőd­je­nek. Azt pe­dig, hogy Krisz­tus­tól ka­pott el­hí­vá­suk­nak hű­sé­ge­sen en­ge­del­mes­ked­hes­se­nek, töb­bek kö­zött az it­te­ni Finn­lay­son Tex­til­gyár asszo­nyai se­gí­tet­ték ado­má­nya­ik­kal. Ők tá­mo­gat­ták a leg­el­ső misszi­o­ná­ri­ust, Mart­ti Ra­uta­nent, aki hosszú elő­ké­szü­le­tek után 1870-ben ér­ke­zett meg Am­bo­land, a mai Na­mí­bia föld­jé­re. Az on­don­ga törzs ki­rá­lya hív­ta meg, hogy ta­nít­sa „po­gány” né­pét a Bib­lia igaz­sá­ga­i­ra.

Ér­de­kes és hu­mo­ros tör­té­ne­tek idé­ződ­tek fel a mai ural­ko­dó – Em­ma­nu­el Eli­fas – aj­kán, aki a misszi­ói fesz­ti­vál dísz­ven­dé­ge­ként ér­ke­zett Tam­pe­ré­be. El­me­sél­te, ho­gyan kel­lett ki­ja­ví­ta­ni a Mi­atyánk imád­sá­gá­nak for­dí­tá­sát. Ra­uta­nen csu­pán egy ma­gán­hang­zót té­ve­dett, ám e fél­re­ér­tés mi­att az on­don­ga törzs tag­jai a min­den­na­pi ke­nyér he­lyett – év­ti­ze­de­ken át – a na­pon­kén­ti tek­nő­sért kö­nyö­rög­tek. A for­dí­tás­be­li hi­bát ki­ja­ví­tot­ták, az evan­gé­li­um meg­ra­gad­ta a na­mí­bi­ai szí­ve­ket, s a misszi­ói szol­gá­la­tok át­ter­jed­tek Af­ri­ka más vi­dé­ke­i­re is.

Az év­ti­ze­dek so­rán ki­tel­je­se­dett a FELM szol­gá­la­ta. Finn­or­szág egész te­rü­le­tén meg­ala­kul­tak a misszi­ós kö­rök. A gyü­le­ke­ze­tek nagy­lel­kű ado­má­nya­i­ból más­fél év­szá­zad alatt több mint ezer­öt­száz mun­ka­tár­su­kat küld­het­ték ki tá­vo­li föld­ré­szek­re, hogy ter­jesszék az evan­gé­li­u­mot. De gon­dot for­dí­tot­tak az ott élő né­pek ta­nít­ta­tá­sá­ra, egész­ség­ügyi, szo­ci­á­lis hely­ze­té­nek ja­ví­tá­sá­ra is. Nem vé­let­le­nül em­lí­tik a ju­bi­le­um­ra meg­je­len­te­tett ki­ad­vá­nyok, hogy misszi­o­ná­ri­u­sa­ik öt­ven­nél is több szak­ma kép­vi­se­lő­i­ből ke­rül­tek ki.

A FELM 345 mun­ka­tár­sa kö­zül je­len­leg 165 vé­gez kül­szol­gá­la­tot a vi­lág 29 or­szá­gá­ban. Ál­do­za­tos szol­gá­la­tuk gyü­möl­cse min­den­ki szá­má­ra nyil­ván­va­ló­vá le­he­tett a ju­bi­le­u­mi fesz­ti­vá­lon és az előt­te a FELM kon­fe­ren­cia­te­le­pén, Päivä­kum­pu­ban tar­tott, „part­ne­rek kon­zul­tá­ci­ó­ja” el­ne­ve­zé­sű ren­dez­vé­nyen. Itt be­szélt Sel­ma Chen taj­va­ni lel­kész­nő ar­ról, hogy a finn misszi­o­ná­ri­u­sok szol­gá­la­ta nyo­mán mi­ként szü­le­tett meg a szi­get­or­szág el­ső lu­the­rá­nus kö­zös­sé­ge.

Dr. Ka­li Ba­had­ur Ro­kaya, a Ne­pá­li Egy­há­zak Nem­ze­ti Ta­ná­csá­nak fő­tit­ká­ra ar­ról szá­molt be, hogy míg 1977-ben alig hét­száz ke­resz­tény­ről tud­tak az ak­ko­ri ki­rály­ság te­rü­le­tén, ma már a Krisz­tust kö­ve­tők szá­ma – akik va­la­me­lyik be­jegy­zett pro­tes­táns kö­zös­ség tag­jai – egy­mil­lió! Az evan­gé­li­um meg­is­mer­te­té­sé­ben ná­luk is je­len­tős részt vál­lal­tak a finn misszi­o­ná­ri­u­sok, akik bár nyíl­tan nem evan­ge­li­zál­hat­tak az or­szág­ban, de ti­tok­ban bi­zony­sá­got tet­tek hi­tük­ről.

Ami­kor egy eu­ró­pai részt­ve­vő fel­tet­te a kér­dést, hogy va­jon mi­lyen arány­ban tar­toz­nak ka­riz­ma­ti­kus cso­por­tok a nem­ze­ti ta­nács fe­le­ke­ze­tei kö­zé, Ro­kaya pro­fesszor ki­iga­zí­tot­ta a kér­de­zőt. El­mond­ta, hogy Ne­pál­ban nem kü­lön­böz­te­tik meg ma­gu­kat a fe­le­ke­ze­tek. „Csu­pán” a re­for­má­ció ta­ní­tá­sát kö­ve­tik, és tö­rek­sze­nek az egy­ség­re. „Azt is mond­hat­nám, ná­lunk egy­mil­lió ka­riz­ma­ti­kus hí­vő van” – vá­la­szolt vé­gül ked­ves mo­sollyal. – Az az igaz­ság, hogy a Szent­lé­lek ere­jé­nek sod­rá­sá­ban élünk.” Az­tán foly­tat­ta, hogy mi­lyen cso­dá­kat ta­pasz­tal­nak meg. A nyel­ve­ken szó­lás, pró­fé­tá­lás, leg­in­kább pe­dig a gyó­gyí­tás aján­dé­kát kap­ják so­kan a ke­resz­té­nyek kö­zül. El­mond­ta, hogy ezek­re a je­lek­re nagy szük­ség van a hin­duk lak­ta Ne­pál­ban. A cso­dák ér­dek­lő­dő­vé te­szik az em­be­re­ket. Ami azon­ban vé­gül is meg­fog­ja őket, az a Krisz­tus­ban fel­is­mert, ön­zet­len sze­re­tet.

A Ma­la­wi Evan­gé­li­kus Egy­ház püs­pö­ke azt az örö­mét osz­tot­ta meg, hogy or­szá­guk­ban húsz esz­ten­dő alatt szin­te a sem­mi­ből fej­lő­dött ki egy száz­ezer fős lu­the­rá­nus egy­ház. A tör­té­net ki­in­du­ló­pont­ja ennyi: egy ma­la­wi di­ák Tan­zá­ni­á­ban járt, és ott hit­re ju­tott. Ha­za­té­ré­se után mint a jó föld­be ve­tett mag­ból kelt ki a ve­tés. A part­ne­rek kon­zul­tá­ci­ó­já­nak meg­ha­tó pil­la­na­ta volt, ami­kor dr. Sep­po Rissa­nen igaz­ga­tó és dr. Jo­seph P. Bvumb­we püs­pök alá­ír­ta azt a szer­ző­dést, amely hi­va­ta­lo­san is rög­zí­tet­te a FELM és Ma­la­wi Evan­gé­li­kus Egy­ház együtt­mű­kö­dé­sét.

Az öt­mil­lió (!) ta­got szám­lá­ló eti­ó­pi­ai Me­ka­ne Ye­sus Evan­gé­li­kus Egy­ház ugyan száz­tíz éves múlt­ra te­kint­het vissza, idén azon­ban fő­ként azt ün­nep­li, hogy pon­to­san öt­ven esz­ten­de­je vál­ha­tott hi­va­ta­lo­san is be­jegy­zett, nem­ze­ti egy­ház­zá. Ők szin­tén sok se­gít­sé­get kap­tak az ott mun­kál­ko­dó finn misszi­o­ná­ri­u­sok­tól, most azon­ban már ők ma­guk is szol­gál­nak. Ha­zai gyü­le­ke­ze­te­ket el­lá­tó lel­ké­sze­ik és 279 ezer la­i­kus ige­hir­de­tő­jük mel­lett ma már negy­ven­ki­lenc misszi­o­ná­ri­u­suk mun­kál­ko­dik Eti­ó­pia ha­tá­rán kí­vül. S így tesz a Tan­zá­ni­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház is, amely ha­son­ló­képp el­kö­te­le­zett misszi­ói mun­kát vé­gez Af­ri­ka szá­mos pont­ján.

„Föl­dünk dé­li fél­te­ké­jén él az egy­ház” – ez­zel a fur­csa gon­do­lat­tal fog­lal­ta össze a part­ne­rek kon­zul­tá­ci­ó­já­nak ta­nul­sá­gát dr. Rissa­nen FELM-igaz­ga­tó. Utalt ar­ra, hogy Eu­ró­pa egy­re sze­ku­la­ri­zál­tab­bá vá­lik, a ke­resz­tény ér­ték­rend ki­hal. A har­ma­dik vi­lág­ban vi­szont ez­zel épp el­len­té­tes fo­lya­mat zaj­lik: tö­me­gek éhez­nek az igaz­ság­ra, az evan­gé­li­um fel­sza­ba­dí­tó ere­jé­re.

A „fej­lett” nyu­ga­ton temp­lo­mo­kat zár­nak be, jobb eset­ben ki­ál­lí­tó­he­lyi­sé­gek­ké ala­kí­ta­nak át, míg a „fej­let­len” dé­len, a mér­he­tet­len sze­gény­ség­ben ere­jü­kön fe­lü­l vál­lal­nak ál­do­za­tot azért, hogy ima­há­za­kat épít­hes­se­nek. Rissa­nen igaz­ga­tó azon­ban nem az el­len­té­tet kí­ván­ta fo­koz­ni ki­je­len­té­sé­vel. El­len­ke­ző­leg. Ép­pen ar­ra sze­re­tett vol­na rá­mu­tat­ni, hogy az egy­ház még­is egy. „Észak és dél össze­tar­to­zik, az egy Krisz­tus misszi­ó­ját hajt­ja vég­re.” S így kell egy­má­sért is fe­le­lős­sé­get érez­nie. Mint a test tag­ja­i­nak kell egy­mást se­gí­te­ni­ük, egy­mást erő­sí­te­ni­ük.

A misszió nem egy­irá­nyú. Már nem az a hely­zet, hogy csu­pán a nyu­ga­ti egy­há­zak ad­nak sze­gény test­vé­re­ik­nek. A „gaz­dag ro­ko­nok” bi­zony rá­szo­rul­nak az aján­dék vi­szon­zá­sá­ra. Szük­sé­gük van lel­ki ado­má­nyok­ra vi­szon­zás­kép­pen, a Szent­lé­lek tü­zé­nek fel­lob­ban­tá­sá­ra….

Az FELM igaz­ga­tó­já­nak Päivä­kum­pu­ban el­hang­zott zá­ró gon­do­la­tai a tam­pe­rei misszi­ói fesz­ti­vál mot­tó­já­ra rí­mel­tek. Új osz­tást! – hir­det­ték vá­ros­szer­te a ki­fe­szí­tett pla­ká­tok, sőt még a he­lyi bu­szok­ra fes­tett rek­lám­fel­ira­tok is. A ki­fe­je­zés a kár­tya­já­té­kok­hoz kap­cso­ló­dik. Új osz­tás­sal min­dig egy új játsz­ma kez­dő­dik el. Meg­ala­pí­tá­sá­nak száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ján a Finn Evan­gé­li­kus Misszió el­gon­dol­ko­zás­ra in­dí­tot­ta a ke­resz­tény vi­lá­got ar­ról, hogy mi­ként is ér­tel­mez­zük az egy­ház kül­de­té­sét a 21. szá­zad „fel­for­dult” vi­lá­gá­ban.

B. Pin­tér Már­ta