Kultúrkörök

Nagy­ívű. Ta­lán ez­zel a jel­ző­vel le­het leg­in­kább jel­le­mez­ni a jú­ni­us 8-án a bu­da­vá­ri Li­tea köny­ves­bolt­ban be­mu­ta­tott kötetet. A család, amelynek a szerző a leszármazottja, Hu­nya­di Já­nos­tól 1447-ben ne­mes­sé­get ka­pott, tör­té­ne­te év­szá­za­do­kon át ível, olyan ki­vá­ló sze­mé­lyi­sé­gek­kel aján­dé­koz­va meg az or­szá­got, mint Po­no­ri Thew­rewk Jó­zsef író-nyelv­újí­tó, Emil fi­lo­ló­gus, mű­for­dí­tó, Ár­pád ta­nár, Ist­ván író-új­ság­író vagy Au­rél or­vos-ant­ro­po­ló­gus. Ez utób­bi uno­ká­já­nak, a csil­la­gász Po­no­ri Thew­rewk Au­rél­nak élet­pá­lyá­ja majd a tel­jes 20. szá­za­dot fel­öle­li, ener­gi­á­ja, mun­ka­bí­rá­sa az új év­ez­red­ben is a vál­to­zat­lan, éle­té­nek ki­lenc­ve­ne­dik esz­ten­de­jé­ben jár­va fi­a­ta­lo­kat meg­szé­gye­ní­tő.

Csil­la­gász pá­lyá­ját az 1940-es évek ele­jén a Páz­mány Pé­ter Tu­do­mány­egye­tem Csil­la­gá­sza­ti In­té­ze­té­ben kezd­te, hogy a jogutód in­téz­mény­ben, az Eötvös Loránd ­Tu­do­mány­egye­tem Csil­la­gászati Tan­szé­kén csil­la­gá­szat­tör­té­ne­tet ok­tas­son egé­szen az 1990-es évek vég­ég. Is­me­ret­ter­jesz­tő­ként ott volt az el­ső Ma­gyar Csil­la­gá­sza­ti Egye­sü­let 1946-os szü­le­té­sé­nél, és a szer­ve­zet­nek 2009-ben is örö­kös tisz­te­let­be­li el­nö­ke. Az Urá­nia Csil­lag­vizs­gá­ló és a Bu­da­pes­ti Pla­ne­tá­ri­um nyu­gal­ma­zott igaz­ga­tó­ja. Szak­író­ként több száz cikk és tu­cat­nyi könyv szer­ző­je. A Szent­írás­ban em­lí­tett csil­la­gá­sza­ti vo­nat­ko­zá­sok ku­ta­tó­ja, kro­no­ló­gus­ként tör­té­ne­l­mi ese­mé­nyek idő­pont­já­nak meg­ha­tá­ro­zó­ja, a nap­tá­ri rend­sze­rek ala­pos is­me­rő­je.

Leg­újabb kö­te­te 2007-ben meg­je­lent, A Nap fi­ai cí­mű mű­vé­nek a pár­ja. Amíg az a Nap­pal kap­cso­la­tos mí­to­szok vi­lá­gá­ba tett – a csil­la­gá­szat mel­lett a kul­túr­tör­té­net és nép­rajz te­rü­le­te­it is érin­tő – uta­zást, ad­dig az úgy­szin­tén az MCSE ki­adá­sá­ban nap­vi­lá­got lá­tott kötet, Az Ég Ki­rály­nő­je a Hold­dal kap­cso­la­tos több év­szá­za­dos tu­dás­anyag­ba en­ged be­te­kin­tést.

A ré­gi kol­lé­ga és jó ba­rát, Gu­man Ist­ván csil­la­gász ál­tal lek­to­rált munka a Hold­nak mint égi­test­nek a be­mu­ta­tá­sá­val in­dul, és fog­lal­ko­zik a nap- és hold­fo­gyat­ko­zá­sok aszt­ro­nó­mi­ai hát­te­ré­vel. Föl­dünk hű­sé­ges kí­sé­rő­jé­nek boly­gónk­ra, va­la­mint az egyes élő­lé­nyek­re gya­ko­rolt va­lós, va­la­mint az ál­tu­do­má­nyok­ban gyak­ran fel­buk­ka­nó vélt ha­tá­sa­it is sor­ba ve­szi.

Ol­vas­ha­tunk ar­ról, hogy a Hold­nak mely nap­tá­ri rend­sze­rek­ben jut fon­tos sze­rep, il­let­ve kirándulást te­he­tünk az égi­test­tel kap­cso­la­tos mon­dák és me­sék vi­lá­gá­ba. A szer­ző nem ha­zud­tol­ja meg ön­ma­gát: szám­ta­lan val­lá­si, bib­li­ai vo­nat­ko­zást is cso­kor­ba szed. A 172 ol­da­las mű a ma­gyar el­ne­ve­zé­sű hold­krá­te­rek lis­tá­já­val, il­let­ve az űr­kor­szak­ban a Hold meg­hó­dí­tá­sa so­rán el­ért ered­mé­nyek­kel válik tel­jessé.

A kö­tet be­mu­ta­tó­já­ra du­gig meg­telt a Hess And­rás tér egyik bel­ső ud­va­rán rej­tőz­kö­dő köny­ves­bolt. A könyv­ből rész­le­te­ket ol­va­sott föl Hirt­ling Ist­ván Já­szai-dí­jas szín­mű­vész, a szer­ző pe­dig a Hold­dal kap­cso­la­tos alap­ve­tő csil­la­gá­sza­ti is­me­re­tek­ről szólt.

A prog­ram vé­gén a de­di­ká­ci­ók sem ma­rad­tak el, hosszú so­rok­ban vár­tak so­ruk­ra fi­a­ta­lab­bak és idő­sebbek.

Bi­zo­nyá­ra a foly­ta­tás sem vá­rat so­ká­ig ma­gá­ra, hi­szen ké­szül a Vé­nusszal össze­füg­gő csil­la­gá­sza­ti és kul­túr­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sokat be­mu­tató leg­újabb kö­tet.

Re­zsa­bek Nán­dor