Keresztény szemmel
Egy szelet mennyország
Egy napsütötte tavaszi napon többen is ebédeltek a Batthyány tér egyik vendéglőjének teraszán. Közöttük két férfi sokak tekintetét vonzotta. Külsőre nem volt köztük semmi hasonló, épp feltűnő különbözőségük keltette fel a figyelmet.
Az egyik fiatal volt, ápolt, harmincas éveiben járhatott, amolyan öltönyös-napszemüveges üzletember. A másik idős volt, megviselt, ápoltnak távolról sem nevezhető, szakadt és koszos ruhában üldögélt, és talán még maga sem értette, hogy mit keres egy vendéglőben. Hajléktalan volt. A pincérek persze el akarták zavarni, de asztaltársa nem hagyta, helyette két étlapot kért, majd együtt rendeltek és megebédeltek.
Vajon mikor ehetett ez az ember tisztességes ételt utoljára? Mikor ülhetett vendéglőben? Vajon mikor fordult még elő, hogy ha kéregetett, közönyös elfordulás vagy jobb esetben némi apró helyett ebédelni hívták volna? Emberszámba vették, együtt ettek vele, ami talán még jobban eshetett, mint az étel.Vajon mikor ehetett ez az ember tisztességes ételt utoljára? Mikor ülhetett vendéglőben? Vajon mikor fordult még elő, hogy ha kéregetett, közönyös elfordulás vagy jobb esetben némi apró helyett ebédelni hívták volna? Emberszámba vették, együtt ettek vele, ami talán még jobban eshetett, mint az étel.
Boldogok az éhezők, mert bővelkedni fognak. Boldogok a szegények, mert övék Isten országa (Lk 6,20–21.) Azon a tavaszi napon annak az étteremnek asztalánál, abban a tányér levesben, szelet rántott húsban, abban a jó cselekedetben egy szelet mennyország is ott volt, mert valami az Úr akarata szerint történt a földön.
Puchard