Egyházunk egy-két hete

A Tol­na-Ba­ra­nyai Egy­ház­me­gye jú­ni­us 6-án, szom­ba­ton csa­lá­di na­pot tar­tott Pak­son. Szá­mos gyü­le­ke­zet küld­te el „de­le­gá­ci­ó­ját” a kor­osz­tá­lyok leg­szé­le­sebb kép­vi­se­le­té­vel.

A nyi­tó­áhí­ta­tot Sza­bó Vil­mos Bé­la es­pe­res tar­tot­ta Ef 5,1–2 alap­ján. A nap té­má­ja a „kéz” volt. A ki­seb­bek az egy­ház­me­gye lel­ké­sze­i­nek fel­ve­ze­té­sé­vel, já­té­kos for­má­ban is­mer­ked­tek meg a te­rem­tő, az ál­dó, a kény­sze­rí­tő, a lá­tó, a se­gí­tő és az ételt adó kéz­zel, míg a fel­nőt­tek­nek Sza­bó Szi­lárd dom­bó­vá­ri lel­kész tar­tott gon­do­lat­éb­resz­tő be­ve­ze­tőt, majd két cso­port­ban a szol­gá­ló és a fel­eme­lő kéz­ről be­szél­get­tek.

Emb­le­ma­ti­kus volt, amikor Sza­bó Szi­lárd fel­szó­lí­tot­ta a részt­ve­vő­ket, hogy ül­je­nek egy­más­tól kéz­nyúj­tás­nyi­ra. Rö­vid ta­na­ko­dás után ki­de­rült, hogy ez csak úgy va­ló­sít­ha­tó meg, ha a temp­lom egyik ol­da­li pad­so­rá­ba ül­nek. Jó len­ne ezt a ké­rést min­den­nap­ja­ink­ban is ér­vé­nye­sí­te­ni. Az össze­fog­la­lók­ból ki­de­rült, hogy a csa­lád csak úgy tart­ha­tó egy­ben, egy kéz­ben, ha tag­jai meg­vál­tó Urun­kat is meg­hív­ják a csa­lád­ba, és ő is je­len van.

Az ebéd­szü­net után a bony­há­di gim­ná­zi­um di­ák­ja­i­ból és egy ta­ná­rá­ból ál­ló Ke­reszt­met­szet ze­ne­kar adott lé­lek­si­mo­ga­tó kon­cer­tet sa­ját da­la­ik­ból. Ezt sport­szü­net kö­vet­te, majd a nap zá­ró­prog­ram­ja­ként a pak­si gyü­le­ke­zet ün­ne­pé­re ke­rült sor: an­nak örö­mé­re, hogy kán­to­ruk, Ba­rad­né Koch Bog­lár­ka a fó­ti kán­tor­kép­ző­ben meg­sze­rez­te kán­to­ri ok­le­ve­lét, kon­cer­tet ad­tak a gyü­le­ke­zet kó­ru­sá­nak és a he­lyi mű­vé­sze­ti is­ko­la ta­ná­ra­i­nak közreműködésével.

Sra­mó And­rás