evél&levél

Tisz­telt Szer­kesz­tő­ség! Alul­írott Lip­pai Ist­ván­né há­lás szív­vel sze­ret­nék kö­szö­ne­tet mon­da­ni a má­jus 23-án Nyír­egy­há­zán meg­ren­de­zett csen­des­na­pért. „Egye­ne­sed­je­tek fel!” – hir­det­te a ki­csiny­ke szó­ró­lap, és én há­lát adok az Úr Jé­zus­nak, hogy részt tud­tam ven­ni ezen a szép ren­dez­vé­nyen.

Jó volt lát­ni a szín­ül­tig meg­telt temp­lo­mot, hall­gat­ni az ér­de­kes elő­adá­so­kat! A fő elő­adás­ban dr. Fa­bi­ny Tamás püs­pök úr azt he­lyez­te a szí­vünk­re, hogy van ki­út a vál­ság­ból. Gon­do­lom, itt a fő hang­súly az egy­há­zi gon­dokon vol­t, nem a po­li­ti­kán, mert ab­ból már ele­günk van, hogy ál­lan­dó­an az egy­há­zat pisz­kál­ják, mert „ők” nem tud­ják, hogy le­het ugyan Jé­zus nél­kül él­ni, de nem ér­de­mes!

Ebéd előtt fó­rum­be­szél­ge­tés­re osz­lott szét a né­pes test­vér­se­reg, én a Sü­ve­ges Ger­gő­vel va­ló be­szél­ge­té­sen vet­tem részt, mely­nek té­má­ja a csa­lád volt. Zsú­fo­lá­sig meg­telt a te­rem, még a fo­lyo­són is áll­tak, nem fér­tünk el. Meg­gaz­da­god­va in­dul­tunk ebé­del­ni, már aki tu­dott, mert egy­ál­ta­lán nem vol­tam éhes. Volt ott min­den, amit csak egy éhes em­ber meg­kí­ván­ha­tott. Az a sok ked­ves kis­lány és nagy­lány olyan ba­rát­sá­go­san, test­vé­ri sze­re­tet­tel kí­nál­gat­ta a ven­dé­ge­ket, hogy azt el­mon­da­ni nem le­het! Még fa­gyit is kap­tunk, ha­za­fe­lé az út­ra po­gá­csát és ás­vány­vi­zet cso­ma­gol­tak ne­künk. A busz mel­lé áll­tak, és ked­ve­sen el­in­te­get­tek ben­nün­ket.

Sze­ret­nénk min­dent meg­kö­szön­ni, a lel­ki és tes­ti táp­lá­lé­kot, ki­csik­nek és na­gyok­nak egy­aránt, ennyi jót ta­lán meg sem ér­de­mel­tünk.

Én úgy gon­do­lom, amíg ennyi test­vér össze tud jön­ni a hí­vó szó­ra, nincs itt sem­mi­fé­le vál­ság. Biz­tas­suk ma­gun­kat az­zal a gyö­nyö­rű mon­dat­tal, ame­lyet Lu­ther Már­ton is mon­dott ne­héz órá­i­ban: „Meg va­gyok ke­resz­tel­ve!” Igen, há­la Is­ten­nek, a mi szü­le­ink ezt igen fon­tos­nak tar­tot­ták. Mi mind a ti­zen­egyen (mert ennyi­en vol­tunk test­vé­rek, még he­ten élünk) a di­ós­győr-vas­gyá­ri temp­lom­ban let­tünk meg­ke­resz­tel­ve, itt kon­fir­mál­tunk, és ket­tőnk­nek ada­tott meg, hogy ma is ide jár­ha­tunk. A töb­bi­ek más­fe­lé sod­ród­tak.

Még egy­szer kö­szö­nök min­dent, amit ez a nap Jé­zus Krisz­tus és a nyír­egy­há­zi test­vé­rek ál­tal adott ne­künk. Há­lás va­gyok és kö­szö­nöm min­den­ki­nek, aki se­gí­tett azt a szép na­pot cso­dá­la­tos­sá ten­ni! Aki nem jött el, mert va­la­mi más fon­to­sabb volt a szá­má­ra, sze­gé­nyebb lett sok-sok él­ménnyel.

Tisz­te­let­tel:

Lip­pai Ist­ván­né a di­ós­győr-vas­gyá­ri pi­ciny gyü­le­ke­zet ne­vé­ben