Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2009 - 26 - Veszt­fá­li­ai bé­ke

Keresztutak

Veszt­fá­li­ai bé­ke

Ma­gyar–né­met öku­me­ni­kus egy­ház­ve­ze­tői ta­lál­ko­zó

Elő­ször ke­rült sor a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház, a Ma­gyar Re­for­má­tus Egy­ház és az uni­ált Veszt­fá­li­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház tör­té­ne­té­ben kö­zös egy­ház­ve­ze­tői ta­lál­ko­zó­ra jú­ni­us 15. és 19. kö­zött Veszt­fá­li­á­ban. Egy­há­zun­kat dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök, Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő és Cse­lovsz­kyné dr. Tarr Klá­ra, az öku­me­ni­kus és kül­ügyi osz­tály ve­ze­tő­je kép­vi­sel­te az el­múlt hé­ten Észak-Né­met­or­szág­ban. Együtt utaz­tak a re­for­má­tus egy­ház­ve­ze­tői de­le­gá­ci­ó­val, amely­nek tag­jai dr. Bölcs­kei Gusz­táv püs­pök, a zsi­nat lel­ké­szi el­nö­ke, dr. Hu­szár Pál, a zsi­nat nem lel­ké­szi el­nö­ke és Ódor Ba­lázs öku­me­ni­kus re­fe­rens vol­tak.

Mint a vö­rös és fe­hér csí­kok a hí­res veszt­fá­li­ai son­ká­ban, úgy il­lesz­ked­nek össze a fe­le­ke­ze­tek az egye­sült Veszt­fá­li­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház­ban, amely evan­gé­li­kus és re­for­má­tus gyü­le­ke­ze­tek­ből áll. III. Fri­gyes Vil­mos po­rosz ural­ko­dó 1817-ben egye­sí­tet­te po­li­ti­kai dön­tés­sel a két egy­há­zat, ame­lyek így is­ten­tisz­te­le­ti és úr­va­cso­rai kö­zös­ség­be ke­rül­tek egy­más­sal. A po­rosz unió egyik jel­leg­ze­tes­sé­ge még­is az volt, hogy mind az evan­gé­li­kus, mind a re­for­má­tus fe­le­ke­zet meg­tar­tot­ta ha­gyo­má­nya­it és teo­ló­gi­ai sa­já­tos­sá­ga­it. S ez ma is érez­he­tő.

A négy tel­jes na­pot igény­lő lá­to­ga­tás fő cél­ja az volt, hogy öku­me­ni­kus és egy­ház­ve­ze­tői szin­ten is be­le­lás­sa­nak a part­ne­rek egy­más éle­té­be: meg­is­mer­jék egy­más örö­me­it, gond­ja­it, s egy­út­tal te­ma­ti­zál­ják a sa­já­to­san ma­gyar evan­gé­li­kus–re­for­má­tus vi­szonyt. Ahogy a fo­ga­dó egy­ház fő­ta­ná­cso­sa, dr. Ul­rich Möl­ler fo­gal­ma­zott: a lá­to­ga­tók­nak be­pil­lan­tást en­ged­tek sa­ját nap­pa­li szo­bá­juk­ba, ta­ka­rí­tás és rend­ra­kás előtt.

Már a szál­lá­son lát­szott, hogy ki­emelt he­lyet szán­tak a ma­gyar de­le­gá­ci­ó­nak: a Ha­us Vil­ligst egy a veszt­fá­li­ai egy­ház három köz­pont­ja kö­zül, amely szá­mos poszt­gra­du­á­lis kur­zust, to­vább­kép­zést, va­la­mint kül­föl­di hall­ga­tók szá­má­ra (is) elit­kép­zést kí­nál és fi­nan­szí­roz. A Ruhr fo­lyó men­ti épü­let­együt­tes gyö­nyö­rű park­ban áll, lé­lek­épí­tő ere­je két­ség­be­von­ha­tat­lan. En­nek be­mu­ta­tá­sa, va­la­mint a veszt­fá­li­ai egy­ház ak­tu­á­lis hely­ze­te volt az el­ső nap té­má­ja. Ké­ső es­tig folyt az esz­me­cse­re az észak­né­met test­vér­egy­ház Kirche mit Zu­kunft (Egy­ház jö­vő­vel) cí­mű új stra­té­gi­á­já­ról, ame­lyet tíz év óta haj­ta­nak vég­re fo­lya­ma­to­san.

A szép kör­nye­zet sem szé­pít­he­ti azon­ban a hely­ze­tet: a veszt­fá­li­ai egy­ház tag­ja­i­nak szá­ma fo­lya­ma­to­san csök­ken, so­kan ki­lép­nek, a meg­lé­vő temp­lo­mok ki­üre­sed­nek, a szó szo­ros ér­tel­mé­ben. A ma­gyar kül­dött­ség meg­néz­het­te a Glück und Se­lig­ke­it (Bol­dog­ság és üd­vös­ség) ne­vű temp­lo­mot, ame­lyet ét­te­rem­mé ala­kí­tott át új tu­laj­do­no­sa.

A szo­mo­rú de­mog­rá­fi­ai ada­to­kat azon­ban gaz­da­sá­gi ra­ci­o­na­li­tás­sal és lel­ki meg­úju­lás­sal sze­ret­né ja­ví­ta­ni a vesztfáliai egy­ház: az új hely­zet­ben új mód­sze­rek­re van szük­ség. Ez is ki­de­rült a lá­to­ga­tás to­váb­bi prog­ram­ja­i­ból. Be­mu­tat­ko­zott az egy­ház to­vább­kép­ző in­té­ze­te, amely­nek ve­ze­tő­je, dr. Pe­ter Böh­le­mann töb­bek kö­zött a lel­kész­aka­dé­mi­á­kat ren­de­zi; kör­nye­zet­vé­del­mi re­fe­ren­se, Klaus Breyer lel­kész, aki csa­pa­tá­val már több mint húsz éve vég­zi mun­ká­ját az egy­ház­ban és a tár­sa­da­lom­ban; vé­gül pe­dig bemutatkozott pe­da­gó­gi­ai in­té­ze­te, amely­nek ve­ze­tő­je, Mar­co Sorg lel­kész a mi szem­pon­tunk­ból irigy­lés­re mél­tó szer­ve­ze­ti fel­ké­szült­ség­ről ad­ha­tott szá­mot.

A négy na­pon vé­gig­vo­nult egy fon­tos teo­ló­gi­ai té­ma: idén het­ven­öt éves a Bar­me­ni teo­ló­gi­ai nyi­lat­ko­zat, amely­nek lap­ja­in 1934-ben a né­met Hit­val­ló Egy­ház ki­je­len­tet­te, hogy a ná­ci ura­lom el­le­né­re ber­ke­i­ben nem en­gedi az egy­ház­tól ide­gen nem­ze­ti­szo­ci­a­lis­ta esz­mék tér­hó­dí­tá­sá­t.

A ma­gyar egy­ház­ve­ze­tők és kí­sé­rő­ik kö­zös va­cso­rán vet­tek részt a veszt­fá­li­ai egy­ház Eu­ró­pa al­bi­zott­sá­gá­nak tag­ja­i­val, akik az öku­me­ni­kus, kül­ügyi és misszi­ói kap­cso­la­tok te­rü­le­tén te­vé­keny­ked­nek. Szá­mos kö­zös té­ma ke­rült na­pi­rend­re, töb­bek kö­zött Ma­gyar­or­szág eu­ró­pai uni­ós sze­re­pe, amely­nek kap­csán Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő ha­tá­ro­zott ál­lás­pont­ja kel­tett fi­gyel­met: az egy­más­sal va­ló kö­zös­sé­get nem ér­het­jük el csu­pán in­teg­rá­ci­ó­val, ez utób­bi­nak is meg­van­nak a ma­ga kor­lá­tai. „Az in­tegráció és az identitás kényes egyen­súlyára mindig ügyelni kell” – mondta.

A lá­to­ga­tás utol­só előt­ti nap­ján Alf­red Buß püs­pök, a zsi­nat lel­ké­szi el­nö­ke fo­gad­ta a ma­gyar öku­me­ni­kus de­le­gá­ci­ót, csü­tör­tö­kön pe­dig ki­ér­té­ke­lő be­szél­ge­tés­re kap­tak meg­hí­vást a ma­gyar ven­dé­gek az or­szá­gos egy­ház bi­ele­fel­di köz­pont­já­ba. A szá­mos hoz­zá­szó­ló egyi­ke­ként Fa­bi­ny Ta­más püs­pök el­mond­ta: lel­ki meg­úju­lás­ra, az egy­ház sa­ját hang­já­ra van szük­ség. An­nak ide­jén az egy­ház a bar­me­ni nyi­lat­ko­zat ke­re­té­ben ­lé­pett fel az ural­ko­dó kor­szel­lem el­len. Ma ez nem na­gyon érez­he­tő. Ha­tá­ro­zott egy­ház­kép­re van szük­ség, hi­szen Bar­men je­gyé­ben ma is el­mond­hat­juk: „Csak aki tud­ja, hol áll, az tud el­len­áll­ni.”

Cse­lovsz­kyné dr. Tarr Klá­ra