Kultúrkörök

Szán­tó Eri­ka fil­m- és szín­há­zi ren­de­ző az ese­mé­nyek után mint­egy negy­ven év­vel vit­te film­re Ga­u­dio­po­lis tör­té­ne­tét. Azo­nos cí­mű já­ték­film­je a Ma­gyar Te­le­ví­zi­ó­ban ké­szült. Már a tör­té­net is ér­de­kes, aho­gyan a té­ma meg­ta­lál­ta és meg­érin­tet­te a ren­de­ző­nőt. Ő nem volt Szteh­lo-gyer­mek, még­is el­bű­völ­te, ra­bul ej­tet­te az ál­ta­la sze­mé­lye­sen so­ha nem is­mert evan­gé­li­kus lel­kész sze­mé­lyi­sé­ge.

A ren­de­ző­nő a há­bo­rú után ön­tu­dat­ra éb­re­dő gyer­mek­ként ön­ma­gát is ke­res­ve, a fel­sza­ba­du­lás utá­ni Bu­da­pest va­ló­sá­ga után ku­tat­va bön­gé­szett egy könyv­tár­ban 1945-ös na­pi­la­po­kat. Sze­me meg­akadt egy fo­tón: film­gyá­ri­ak gyer­mek­sze­rep­lő­ket vá­lo­gat­nak a Va­la­hol Eu­ró­pá­ban cí­mű film­hez. A gyer­mek­se­reg kö­ze­pén egy mo­soly­gó ar­cú fér­fi a na­pi­lap fo­tó­ján – Szteh­lo Gá­bor és „gyer­me­kei” Ga­u­dio­po­lis­ban. Erőt su­gár­zó, bi­za­ko­dó mo­so­lya, szug­gesz­tív te­kin­te­te fog­va tar­tot­ta a ren­de­ző­nőt, nem ha­son­lí­tott ah­hoz a kép­hez, amely ad­dig ben­ne élt egy „pap­ról”.

Szán­tó Eri­ka, aki ak­kor – az 1980-as évek ele­jén – az MTV drá­mai osz­tá­lyán dol­go­zott, hir­de­tést adott fel, és Szteh­lo-gyer­me­kek ke­re­sé­sé­be kez­dett. Sok-sok le­vél ér­ke­zett, mind­ben a sze­re­tet és a cso­dá­lat sza­vai; író­ik éle­tük leg­bol­do­gabb sza­ka­sza­ként jel­le­mez­ték a há­bo­rú sú­lyos, élet­ve­szé­lyes idő­sza­kát, ami­kor még egy fa­lat ke­nyér is gond volt. Hor­váth Ádám, Or­bán Ot­tó is Szteh­lo Gá­bor ne­velt­je volt…

Ki le­het ez az em­ber? Ki­cso­da Gá­bor bá­csi? A ren­de­ző­nő elő­ször – a szem­ta­núk vissza­em­lé­ke­zé­sei és do­ku­men­tu­mok alap­ján – 1985-ben egy­órás do­ku­men­tum­fil­met for­ga­tott A gyer­mek­men­tő cím­mel. Ám a té­ma to­vább­ra sem hagy­ta nyu­god­ni. Más­képp is meg akar­ta örö­kí­te­ni a gyer­mek­köz­tár­sa­ság de­mok­ra­ti­kus mo­dell­jét.

Az el­ső film után a Szteh­lo-gyer­me­kek ta­lál­koz­ni kezd­tek, s mint mond­ja, ek­kor érez­te: van ér­tel­me a film­ké­szí­tés­nek. Va­la­mi nem várt ho­za­dé­ka lett a mun­ká­nak. Tör­té­ne­te­ik­ből össze­állt egy más­fél órás já­ték­film. A va­ló­ság égi má­sa, amely­ben Husz­ti Pé­ter és Ta­kács Ka­ta­lin ala­kí­tot­ta a Szteh­lo há­zas­párt. Épp a rend­szer­vál­tás haj­na­lán, 1989-ben ké­szült el, és em­lít­sük meg: Stras­bourg­ban – mint a leg­jobb te­le­ví­zi­ós film – Eu­ró­pa-dí­jat ka­pott.

„A Ga­u­dio­po­lis meg­ér­de­mel­ten volt a nyo­mor kö­ze­pén az öröm vá­ro­sa. Az el­múlt­öt­ven év­ben so­sem volt ek­ko­ra szük­sé­ge Ma­gyar­or­szág­nak Szteh­lo Gá­bor élet­pél­dá­já­ra. Fi­lo­zó­fi­á­ját, tár­sa­dal­mi esz­mé­nyét nem sza­bad el­fe­lej­te­ni. Éle­tem leg­bol­do­gabb idő­sza­ka­ként em­lék­szem a film for­ga­tá­sá­ra. Ma­gam is ta­nú­sít­ha­tom, hogy aki Szteh­lo bűv­kö­ré­be ke­rült, ezt a be­lő­le ára­dó bol­dog­sá­got kap­ta meg tő­le” – val­lot­ta Szán­tó Eri­ka.

Itt ad­juk hí­rül, hogy a ter­vek sze­rint a fil­met – a Szteh­lo-ala­pít­vány jó­vol­tá­ból – sok­szo­ro­sít­ják, és ok­ta­tó­film­ként jut­tat­ják majd el az evan­gé­li­kus ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­be.

K. D.