Keresztutak

Egy uni­ós pá­lyá­zat­nak kö­szön­he­tő­en a közelmúltban Nor­vé­gi­á­ban ta­nul­má­nyoz­hat­ta az is­ko­lai ok­ta­tó-ne­ve­lő mun­kát Má­té Zol­tán, a Nyír­egy­há­zi Evan­gé­li­kus Kos­suth La­jos Gim­ná­zi­um igaz­ga­tó­he­lyet­te­se.

A ta­nul­mány­út cél­pont­ja Trom­sø volt, az észa­ki sark­kö­rön túl fek­vő öt­ven­ez­res vá­ros, amely nor­vég vi­szony­lat­ban nagy­vá­ros­nak szá­mít. A hét so­rán al­kal­ma nyílt be­te­kin­te­ni ti­zen­négy eu­ró­pai or­szág – pél­dá­ul Né­met-, Fran­cia-, Olasz­or­szág, Bel­gi­um, a Cseh Köz­tár­sa­ság, Gö­rög­or­szág –, va­la­mint Nor­vé­gia ok­ta­tá­si rend­sze­ré­be. Az an­gol nyel­vű elő­adá­sok és dis­kur­zu­sok jó­részt az egyes or­szá­gok ok­ta­tá­si rend­sze­ré­nek fel­épí­té­sé­vel, irá­nyí­tá­si mód­já­val, il­let­ve a ta­ní­tás mód­sze­re­i­vel fog­lal­koz­tak.

A ta­nul­mány­út az el­ső perc­től az utol­só­ig igen kö­rül­te­kin­tő­en volt meg­szer­vez­ve. A cso­port szá­mos ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lát meg­lá­to­ga­tott. Per­sze ju­tott idő ar­ra is, hogy a részt­ve­vők ki­rán­dul­ja­nak a nor­vég fjor­dok­ba. Má­té Zol­tán sze­rint ez egy nap volt a „pa­ra­di­csom­ban”.

A ven­dég­lá­tók tö­ké­le­te­sen el­ér­ték a cél­ju­kat, azt, hogy a ven­dé­gek vi­szony­lag rö­vid idő alatt mi­nél töb­bet meg­tud­ja­nak, meg­lás­sa­nak Nor­vé­gia és a töb­bi or­szág ok­ta­tá­sá­ról, ál­ta­lá­nos prob­lé­má­i­ról, va­la­mint hogy sza­bad ide­jük­ben be­te­kint­se­nek a nor­vég em­be­rek éle­té­be, és is­mer­ked­je­nek a le­nyű­gö­ző ter­mé­sze­ti cso­dák­kal.

Ad­juk át a szót a ha­zán­kat kép­vi­se­lő ta­nár­nak:

– Vé­le­mé­nyem sze­rint a nor­vég ok­ta­tá­si rend­szer át­te­kint­he­tőbb, mint a ma­gyar, szer­ke­ze­te egy­sé­ge­sebb. Nor­vé­gi­á­ban tíz év az ál­ta­lá­nos is­ko­la, há­rom év a gim­ná­zi­um. A tan­kö­te­le­zett­ség hat­éves kor­tól ti­zen­hat éves ko­rig tart, ezen idő alatt az ok­ta­tás in­gye­nes.

A leg­szem­be­tű­nőbb az, hogy a nor­vég ok­ta­tá­si rend­szer­re in­kább a gyer­mek­köz­pon­tú­ság, mint­sem a tel­je­sít­mény­ori­en­tált­ság jel­lem­ző. Is­ko­la­lá­to­ga­tá­sa­ink so­rán mind­vé­gig azt ta­pasz­tal­tuk, hogy az is­ko­lá­ban va­ló­ban min­den a ta­nu­ló­kért tör­té­nik. Egyé­ni fej­lesz­té­si ter­vek sze­rint min­den gye­rek­kel kü­lön fog­lal­koz­nak a ta­ná­rok, és se­gí­te­nek ne­kik a fel­zár­kó­zás­ban. Leg­na­gyobb gond­juk ta­lán – azon­túl, hogy ná­luk is egy­re több a ma­ga­tar­tá­si za­var­ral, „di­szes” prob­lé­mák­kal, az­az disz­le­xi­á­val és egye­bek­kel küsz­kö­dő gye­rek – a kül­föld­ről ér­ke­zett nagy­szá­mú be­ván­dor­ló gyer­me­ke­i­nek az in­teg­rá­lá­sa.

Ter­mé­sze­te­sen a lá­tot­ta­kat, hal­lot­ta­kat sze­ret­ném to­vább­ad­ni a kol­lé­gák­nak is. Nagy ta­pasz­ta­lat­ra tet­tem szert, re­mé­nye­im sze­rint be­te­kin­tést nyer­het­tem a mi jö­vőnk­be. Nem is a tech­ni­kai fel­sze­relt­ség­re, a ma­gyar vi­szo­nyok­kal össze nem ha­son­lít­ha­tó is­ko­lai fi­nan­szí­ro­zás­ra gon­do­lok, ha­nem ar­ra a men­ta­li­tás­ra, szo­li­da­ri­tás­ra, kul­tu­rá­lis ki­su­gár­zás­ra, ami össz­han­got te­remt ezek­nek a nor­vég is­ko­lák­nak a bel­ső vi­lá­gá­ban.

Egy pél­da: a gye­re­kek az is­ko­lá­ba ér­kez­ve le­ve­szik a ci­pő­jü­ket, és bent pa­pucs­ban vagy in­kább zok­ni­ban köz­le­ked­nek. Na per­sze a pad­ló az egész épü­let­ben olyan tisz­ta, hogy en­ni le­het­ne ró­la. Az osz­tály­ter­mek kö­ze­pén nagy asz­tal van, ame­lyet a ta­nu­lók az anyag tár­gya­lá­sa ide­jén kör­be­ül­nek. Ha­gyo­má­nyos el­ren­de­zést jó­sze­ré­vel nem is lát­tunk.

Va­ló­ban a gye­re­kek a fő­sze­rep­lők a nor­vég is­ko­lák­ban. „Ez az ő is­ko­lá­juk, jo­guk van itt meg­kap­ni a szá­muk­ra leg­meg­fe­le­lőbb ok­ta­tást, ne­ve­lést”– így szól a nor­vég ok­ta­tás jel­sza­va.

G. B. (Nyíregyházi Napló, 2009. június 18.)