evél&levél

Öröm­mel ol­vas­tam az Evan­gé­li­kus Élet jú­ni­us 28-i szá­má­ban ked­ves ba­rá­tom, dr. Lip­tay Györgynek, nép­sze­rű­en mond­va a fa­so­ri öreg­di­á­kok je­len­le­gi el­nö­ké­nek a le­ve­lét a gim­ná­zi­um új­ra­in­du­lá­sá­ról. Jú­ni­us 7-i írá­som egyik cél­ja volt ser­ken­te­ni az em­lé­ke­zést.

Iga­za van Lip­tay dok­tor­nak, „a le­gen­dák­nak min­dig van va­la­mi va­lós tar­tal­muk”, de azért a té­nye­ket tisz­te­let­ben kell tar­ta­ni. Min­dig hang­sú­lyoz­tam, hogy a kül­föl­di és ha­zai öregdi­á­kok, köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek erős er­köl­csi-ér­zel­mi hát­te­ret ad­tak a gim­ná­zi­um új­ra­in­dí­tá­sán dol­go­zók po­li­ti­kai tö­rek­vé­se­i­nek, de ezt meg­ha­la­dó je­len­tő­sé­gük nem volt.

A Ha­za­fi­as Nép­front VII. Ke­rü­le­ti Bi­zott­sá­ga ke­re­té­ben meg­ala­kult egye­sü­let nem­csak a rend­szer gyen­gü­lé­sé­ről szólt. A ke­mény­vo­na­las párt­em­be­rek sze­lep­me­cha­niz­mus­ként tá­mo­gat­ták; jel­lem­ző, hogy – mint Lip­tay dok­tor is ír­ja – az is­ko­lá­ról nem volt sza­bad be­szél­ni. Azok nem ér­vek, hogy „fel­erő­sö­dött az a hang”, „min­den fó­ru­mon tá­mo­gat­ták”. Kik, mi­kor, hol, ki­vel ke­rül­tek po­li­ti­kai al­ku­ba? Té­ve­dés, hogy Kö­peczi Bé­la pár­tol­ta az ügyet. El­len­ke­ző­leg. Még a fe­je fö­lött meg­szü­le­tett dön­tés után is gá­tol­ni pró­bál­ta a fo­lya­ma­to­kat.

Gla­tz Fe­renc vi­tat­ha­tat­lan ér­de­me, hogy 1989. szep­tem­ber 2-án a Fa­sor­ból nyi­tot­ta meg a tan­évet, de mi­re ő lett a mi­nisz­ter, már meg­szü­le­tett a dön­tés, ami­ben nem volt sze­re­pe. Vi­szont ál­lam­tit­ká­rá­val, Stark An­tal­lal gon­dos­ko­dott az anya­gi­ak­ról, se­gí­tet­te az új­ra­kez­dést.

Is­mé­tel­ten hang­sú­lyo­zom, hogy a fo­lya­mat két elem­ből állt. A po­li­ti­kai dön­tés­ből és az is­ko­la új­já­szer­ve­zé­sé­ből. Mind­azok, aki­ket Lip­tay dok­tor em­lít – ma­gam is ír­tam ró­luk ter­mé­sze­te­sen –, az új­já­szer­ve­zés­ben nyúj­tot­tak ér­té­kes se­gít­sé­get. Jel­lem­ző, hogy az em­lí­tett sze­mé­lyek min­dig Kál­dy Zol­tán püs­pö­köt pró­bál­ták be­fo­lyá­sol­ni. Si­ker­te­le­nül. Az el­ső fá­zist te­kint­ve ér­dem­ben csak egy­há­zi ol­dal volt. Ahogy ír­tam, a Test­vé­ri Szó moz­ga­lom ér­te el a front­át­tö­rést, en­nek kap­csán ke­rül­tünk tár­gya­lá­si po­zí­ci­ó­ba for­má­li­san az Ál­la­mi Egyház­ügyi Hi­va­tal­lal­ (ÁEH), és in­for­má­li­san a po­li­ti­kai bi­zott­sá­gi ta­gok­kal.

Mind­ez nem ki­seb­bí­ti a Lip­tay dok­tor ál­tal em­lí­tet­tek ér­de­mét az új­já­szer­ve­zés­ben. De ez a po­li­ti­kai dön­tést kö­ve­tő­en va­ló­sult meg. Nem tu­dom, mit ért az öt­éves ha­tal­mas elő­ké­szí­tő mun­kán. (Is­mé­tel­ten ja­vas­lom, hogy ol­vas­sa el a Cre­do 2000/3–4. szá­má­ban meg­je­lent ta­nul­má­nyo­mat.)

Ba­rát­ság­gal:

Frenkl Ró­bert (Budapest)