evél&levél

Ha a köz­írót fél­re­ér­tik, ak­kor az a köz­író hi­bá­ja. Ezért sincs iga­zán mo­ti­vá­ci­óm el­mél­ked­ni a tár­sa­da­lom­ban ál­ta­lá­ban és az egy­há­zi ber­kek­ben kü­lö­nö­sen je­len­tős vissz­han­got ki­vál­tott, a be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­lat­ról szó­ló tör­vény­ről, il­let­ve előz­mé­nye­i­ről és kö­vet­kez­mé­nye­i­ről. De az aláb­bi­ak mi­att meg­kí­sér­lem.

Az Evan­gé­li­kus Élet 2009. jú­ni­us 21-i szá­má­ban két – fel­szó­lí­tó jel­le­gű – írás is fog­lal­ko­zott, két ve­ze­tő lel­kész tol­lá­ból, a té­má­val (Lup­ták György: Ló­láb; Ben­ce Im­re: Egy­sze­mé­lyes nyi­lat­ko­zat).

A do­log bo­nyo­lult­sá­gát az ad­ja, hogy a két lel­kész írá­sa­i­ban a há­zas­ság­ról és a csa­lád­ról meg­fo­gal­ma­zott ér­ték­rend egy­ér­tel­mű­en val­lott egy­há­zunk­ban, vi­szont nem gon­dol­juk – és fel­te­he­tő­leg ezért nem fog­lal­tak ál­lást az ügy­ben az egy­há­zi ve­ze­tők –, hogy a vi­ta­tott tör­vény szem­bemen­ne ez­zel az ér­ték­rend­del. Er­re mu­tat az is – s emi­att tá­mad­ják a má­sik ol­dal­ról a tör­vényt –, hogy nem en­ge­dé­lye­zi egy­ne­mű pá­rok­nak gyer­me­kek örök­be­fo­ga­dá­sát, il­let­ve a há­zas­sá­got.

Té­ve­dés azon­ban ar­ra gon­dol­ni, hogy a tör­vény­ben el­sőd­le­ges szem­pont az egy­ne­mű­ek élet­tár­si kap­cso­la­tá­nak le­gi­ti­má­lá­sa. E té­ren a tör­vény két­ség­kí­vül jo­got is ad: be­je­gyez­tet­he­tik ma­gu­kat egy­ne­mű pá­rok is – de mint lát­tuk, kor­lá­toz is. Az egy­ne­mű pá­rok min­den­kép­pen ki­sebb­sé­get je­len­te­nek. A tör­vény el­ső­sor­ban a több­sé­get érin­ti. Egy­re több két­ne­mű pár nem szen­te­sí­ti együtt­élé­sét a há­zas­ság kö­te­lé­ké­ben. Nem hi­szem, hogy ér­de­mes len­ne azon vi­tat­koz­ni, me­lyik a na­gyobb gond: a há­zas­sá­gok szá­má­nak csök­ke­né­se, il­let­ve a há­zas­ság nél­kü­li együtt­élés vagy az egy­ne­mű­ek együtt­élé­se.

Az Or­szág­gyű­lés­nek sem kí­vá­nok a fo­ga­dat­lan pró­ká­to­ra len­ni, de úgy vé­lem, hogy ők egy adott tár­sa­dal­mi hely­zet­ben kí­ván­tak egy­faj­ta jog­biz­ton­sá­got te­rem­te­ni. Adott ke­re­tek kö­zött kor­lá­to­zott jo­go­kat nyújt­va az együtt élő pá­rok­nak.

Saj­nos a kér­dés­kör­höz szo­ro­san hoz­zá­tar­to­zik a vá­lá­sok ma­gas szá­ma. Nem azért vál­nak el az em­be­rek, mert a tör­vény ezt le­he­tő­vé te­szi, ha­nem azért szü­le­tett meg a tör­vény, hogy ha már fel­bom­la­nak a há­zas­sá­gok, ak­kor leg­alább le­gye­nek en­nek sza­bá­lyo­zott ke­re­tei, le­gyen gye­rek­vé­de­lem stb.

Ha­son­ló meg­fon­to­lás ér­vé­nye­sül a be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­lat­ról szó­ló tör­vény­ben. Az adott tár­sa­dal­mi hely­zet­tel szem­be­sü­lő Or­szág­gyű­lés igyek­szik jobb ke­re­te­ket te­rem­te­ni érin­tett ál­lam­pol­gá­rai ré­szé­re. Ez a fel­ada­ta.

Nem a tör­vény, nem az Or­szág­gyű­lés fe­nye­ge­ti a csa­lá­do­kat, a há­zas­ság in­téz­mé­nyét, ha­nem a tár­sa­dal­mi re­a­li­tás. Elég a tö­meg­mé­di­á­ból ára­dó sok mo­csok­ra utal­ni. Még­sem hi­szem, hogy a dik­ta­tú­ra, amely a sza­bad­ság mel­lett a sza­ba­dos­sá­got is kor­lá­toz­ta, len­ne a meg­ol­dás.

Kü­lö­nö­sen a ke­res­ke­del­mi te­le­ví­zi­ók mű­kö­dé­se óta je­lent­ke­zik is­mé­tel­ten egy­há­zi kö­rök­ben az igény egy­faj­ta cen­zú­ra ér­vé­nye­sí­té­sé­re. Saj­nos úgy lát­szik, hogy még a mé­dia­tör­vény ad­ta le­he­tő­sé­get sem hasz­nál­ja ki az il­le­té­kes tes­tü­let, túl­zott a fé­le­lem a sza­bad­ság kor­lá­to­zá­sá­tól.

Mi len­ne a he­lyes egy­há­zi ma­ga­tar­tás? Hi­tünk, meg­győ­ző­dé­sünk ta­la­ján sem­mi­kép­pen nem az ítél­ke­zés, szo­ci­ál­eti­kai kér­dé­sek­ben po­li­ti­kai jel­le­gű har­cok­ba bo­nyo­ló­dás, ha­nem a csa­lá­di élet, a há­zas­ság, a gyer­mek­ne­ve­lés ér­té­ke­i­nek a kö­vet­ke­ze­tes kép­vi­se­le­te. El­fo­ga­dá­sa, be­fo­ga­dá­sa azok­nak is sze­re­tet­tel, akik más úton jár­nak. Ér­zé­keny ügy ez, mert itt nem a „sze­ret­ni a bű­nöst, gyű­löl­ni a bűnt” ősi igaz­sá­ga ér­vé­nye­sül. Nincs jo­gunk ítél­kez­ni, bűn­ben élő­nek mi­nő­sí­te­ni a be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­lat­ban élő­ket. De jo­gunk van sze­ret­ni, se­gí­te­ni őket, szá­muk­ra is hir­det­ni az evan­gé­li­u­mot.

Vél­he­tő­en ez a gon­dol­ko­dás ve­zet­te, ve­ze­ti az egy­ne­mű pá­rok meg­es­ke­té­se­kor a nor­vég és a svéd evan­gé­li­kus egy­há­zat. Több­sé­gi egy­há­zak ezek, ami azt is je­len­ti, hogy a kér­dés­ben érin­tett nor­vé­gok, il­let­ve své­dek több­sé­ge evan­gé­li­kus. Nyil­ván so­kan kö­zü­lük igé­nyel­ték az egy­há­zi ál­dást. Az egy­ház pe­dig nem akart izo­lá­lód­ni je­len­tős tár­sa­dal­mi cso­por­tok­tól.

Egy­ház­po­li­ti­ka­i­lag is ér­de­kes a hely­zet. Ma­gyar­or­szág ve­gyes val­lá­sú, el­ső­sor­ban még­is ka­to­li­kus or­szág. A püs­pö­ki kon­fe­ren­cia til­ta­ko­zik a tör­vény el­len, mint­ha eb­ben, és nem a tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­tok­ban rej­le­ne a prob­lé­ma gyö­ke­re. Mint­ha a tör­vény nél­kül na­gyobb esé­lye len­ne a hu­má­num­nak vagy a csa­lád­vé­de­lem­nek. Pe­dig a re­giszt­rált élet­tár­si kap­cso­la­tot jo­gi­lag le­he­tő­vé te­vő tör­vény vi­tat­ha­tó, je­len­tős kor­lá­to­kat is tar­tal­maz. Ugyan­ak­kor az evan­gé­li­kus több­sé­gű skan­di­náv or­szá­gok­ban az egy­ne­mű pá­rok egy­há­zi há­zas­sá­got is köt­het­nek. Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban ál­ta­lá­ban má­sutt tart a fo­lya­mat, ott nem volt négy év­ti­ze­des dik­ta­tú­ra.

Bi­zo­nyos, hogy nem he­lyes egy vo­nat­ko­zás – így az egy­ne­mű kap­cso­la­tok – túl­hang­sú­lyo­zá­sa. Az egész prob­lé­ma­kör – há­zas­ság, csa­lád, vá­lás, be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­lat – csak együtt, több­fé­le össze­füg­gés­ben szem­lél­he­tő, ke­zel­he­tő. Sen­ki­nek nem kell el­vi en­ged­ményt ten­nie, de ami­vel nem ért egyet, azt to­le­rál­hat­ja, sőt tá­mo­gat­hat­ja is, ha ezt dik­tál­ja a sze­re­tet.

Nem könnyű ke­resz­tény­nek len­ni. Lel­kész­nek sem.

Frenkl Ró­bert (Budapest)