Oratio oecumenica

Szerető Istenünk! Hálát adunk azért, hogy ma is megtapasztalhattuk a közös igehallgatás, közös éneklés örömét és erejét. Add, hogy közös imádságunk se legyen élettelen, hanem tükrözze azt, hogy valódi beszélgetés igényével fordulunk hozzád világunk sokféle gondjával.

Kérünk, láttasd meg velünk azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül aktívan kapcsolódhatunk be gyülekezetünk mindennapi életébe. Hadd legyünk igédnek cselekvői, hogy ezáltal is növekedjen dicsőséged. Tedd olyan közösséggé gyülekezeteinket, ahol szeretik egymást az emberek, és a bajba jutottak segítőkre találhatnak. Bátorítsd azokat, akik eddig nem találták meg a közösséghez vezető utat, és te jelölj ki olyanokat, akik nem utasítják el azokat, akik ily módon hozzád igyekeznek. Őrizd meg azokat, akik szolgálatodban állnak, hogy tetszésed szerint örömmel és lelkesedéssel, a Szentlélek erejével végezzék mindazt, amit rájuk bíztál.

Rád bízzuk családjainkat. Bár te jónak teremtetted ezt az apró közösséget, ma mégis azt tapasztaljuk, hogy egyre nehezebb megvédeni azoktól a hatásoktól, amelyek szétzilálják ezt a biztonságot nyújtó fészket. Ne engedd, hogy konfliktusok idején a látszólag könnyebb utat válasszuk, s csak későn döbbenjünk rá arra, mennyi szenvedést okozott viselkedésünk családtagjainknak. Adj megértést a házastársak között, hogy a gyereknevelés teendői között se feledkezzenek el egymásról és arról a szeretetről, amelyet házasságkötésükkor egymásnak ígértek.

Így áldd meg azok pihenését, akik az előttünk álló héten töltik szabadságukat akár itthon, akár távol az országtól. Adj felüdülést azoknak, akik az év során elfáradtak a munkában. Nyisd fel a szemüket, hogy olyan benyomásokat szerezzenek, amelyekből a következő év során lendületet meríthetnek.

Kísérd azokat is, akik a földművelés fáradságos munkáját végzik, várva arra, hogy te is közbeavatkozz napsütéssel, frissítő esővel. Kérünk, adj annyi termést, hogy asztalunkra kerülhessen a mindennapi kenyér.

Fordítsd figyelmedet azokra is, akik betegségben szenvednek, akiknek életük próbás szakaszba érkezett, akik lassan elvesztik a gyógyulás reményét. Te senkit sem hagysz szenvedni erején fölül, ezért bízunk abban, hogy végül minden úgy történik, ahogyan te akarod.

Szomorúan bár, de elfogadjuk azt a döntésedet is, hogy egyszer el kell engednünk szeretteink kezét, sőt egyszer mi is elhagyjuk ezt a világot. Köszönjük, hogy te ekkor sem hagysz magunkra, hiszen abban reménykedünk valamennyien, hogy egyszer elérjük országodat. Add, hogy ez a remény bizonyossággá érjen azok szívében is, akik a halál révén állnak, és azok szívében is, akik a gyász terheit viselik.

Végtelen szeretetedben bízva könyörgünk hozzád, tudva azt, hogy mindent megtettél, ami üdvösségünkre van. Ámen.