Napról napra

Új nap – új kegyelem

Élő víz

A lélek szögesdrótjai
A Magyarországi Evangélikus Egyház háromnapos ünnepségsorozatot szervezett az európai történelmet alapjaiban befolyásoló 1989-es határnyitás és a páneurópai piknik huszadik évfordulója alkalmából. Magyarországon egy ilyen esemény első hallásra nemigen értelmezhető, és reflexszerűen vált ki olyan kérdéseket, mint például: mi közük volt az egyházaknak az akkori határnyitáshoz? Hol voltak az egyházak a �89-es változások mérföldkőnek számító történéseinél? És egyáltalán: miért ünnepelnek az egyházak egy kimondottan politikai hátterű és politikai változásokat elindító eseménysort? >>

Napi ébredések
Egy hosszú, fáradságos nap után arra ébredek, hogy a nap első sugara melengeti arcomat. Mintha simogatni szeretne, lelket önteni belém: „Indulj, kelj fel, ma új és új lehetőségek várnak rád!” >>

Heti útravaló
Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)** >>

Egyházunk egy-két hete

„Akinek szép a lelkében az ének…”
Evangélikus egyházi berkekben ki ne hallott volna a fóti Evangélikus Kántorképző Intézetben (Mandák Otthon) folyó oktatásról? Kevesen hallották azonban az itt tanult kórusművek némelyikét gyülekezeti istentiszteleteken elhangzani. Ez utóbbi történt július első vasárnapján Ősagárdon. >>

Merre tart az evangélikus oktatás?
Az evangélikus oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok a tanév végén évek óta országos konferenciát rendeznek, és megosztják egymással tapasztalataikat. Az idei összejövetelnek június 29-e és július 1-je között a húsz éve újraindított Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium adott otthont. >>

Díjazott pedagógusok
Az evangélikus pedagógusok június 29. és július 1. között megrendezett országos konferenciáján munkájuk elismeréseként díjat vehettek át Kákay István országos irodaigazgatótól azok a tanárok, akiknek a diákjai eredményesen szerepeltek – az első tíz hely valamelyikén végeztek – a különféle országos tantárgyi versenyeken. Az alábbiakban az elismerésben részesült pedagógusok és az általuk felkészített diákok nevét közöljük. A verseny megnevezése mellett az elért helyezés olvasható. >>

Érteni kell a kor nyelvét
A veszprémi evangélikus gyülekezet családi napja hagyomány. Immár negyedik alkalommal várták a közelmúltban a családokat a Balaton partjára. A gyülekezeti napot ezúttal nem az almádi templom kertjében, hanem „biblikus helyszínen”, közvetlenül a tó partján rendezték, Bereczky Gyula felügyelő meghívására a sporthorgász-egyesület vízitelepén. >>

Keresztutak

Erdély-találkozó
Erdélyország az én hazám címmel már harmadik alkalommal rendeztek világtalálkozót július 3–5. között Verőcén, a Csattogó-völgyben. A fesztivál célja az Erdélyből elszármazottak, valamint a régió iránt érdeklődők találkozása volt. A sok száz táborlakó és több ezer látogató megérezhette vagy újra átélhette az erdélyi hagyomány és kultúra összetartó erejét. >>

Tervetuloa
„Tervetuloa”, azaz „Isten hozta” köszöntéssel fogadta Riitta Swan követ-tanácsos a budapesti finn nagykövetségen a loviisai és csömöri evangélikusok képviseletében érkezőket július 6-án, hétfőn délelőtt. >>

Evangélikusok

Hegyek és egerek
Diákok, tanárok, szülök nagy örömére és megkönnyebbülésére hál’ Istennek befejeződött az eseményekben, reményekben és ígérgetésekben gazdag 2008/2009-es tanév is. >>

Gyóni Gézára emlékeztek szülőfalujában
Van egy falu – fehér falú / Templom van a közepében. / Nékem az a kicsiny haza / Legkedvesebb menedékem. / Csendszerető, szántó-vető, / Egyszerű nép lakik benne – / Baja bár száz, sosem lármáz – / Rábízza a jó Istenre… (Gyóni Géza) >>

e-világ

Hurrá, nyaralunk!
Elég a komolyságból, elég a Hacsak komolyan át nem gondoljuk sorozatból! Itt az ideje, hogy könnyed nyári témával foglalkozzunk. Lazítsunk, utazzunk, élvezzük a nyár örömeit! Mi lehet most fontosabb annál, mint hogy felszabaduljunk az év közben ránk nehezedő terhek alól, és igazán kipihenjük magunkat? >>

Keresztény szemmel

Szereti-e Isten Marilyn Mansont?
Immár sokadik éve, hogy a soproni VOLT fesztivál civil szekciójában, az ökumenikus Közös Pont sátor égisze alatt lelkes és fiatal keresztények fáradoznak azon, hogy visszavéssék a világ tudatába, „mi is itt vagyunk”. Ezek a katolikus, református és evangélikus fiatalok önkéntes alapon, lelkesen, bátran és fáradhatatlanul (még ha talán nem is mindig a legszakszerűbben) végzik munkájukat – próbálják megjeleníteni a keresztény értékeket egy olyan közegben, amelyről első blikkre nagyon is úgy tűnhet, hogy alapvetően közönyös vagy pedig egyenesen ellenséges velük szemben. Lelkes „amatőrök”, akik diszkrét papi-lelkészi támogatással, de alapvetően egyedül állják meg a helyüket, és a saját bőrükön tapasztalják, hogy mit jelent bárányokként a farkasok közé küldetni (Lk 10,3). Igazából az ő tevékenységük érdemelne több publicitást, nem az enyém, aki – ahogy mondani szokás – úgy csöppentem bele ebbe a történetbe, mint „Pilátus a krédóba”. Hogy mégis fordítva történt, annak oka abban keresendő, hogy valakinek meg kellett tartania július 4-én a Szereti-e Isten Marilyn Mansont? című előadást. Valakinek el kellett vinnie a balhét. >>

Egy játszótéravatás emlékére
Kissé tanácstalanul állt meg Németh Zoltán igazgató lelkész a nyüzsgő gyereksokaság közepén, mert nem sok liturgiai hivatkozást talált arra, hogyan is kell egy játszóteret felszentelni. >>

Séta a vácrátóti botanikus kertben
Akik szeretnek jó levegőn, rendezett parkban sétálni, gyönyörködni a színekben, formákban, érezni a virágok illatát, azok bizonyára jártak már Vácrátóton, az arborétumban. Ha mégis kimaradt volna eddig, alkalomadtán okvetlenül ajánlott pótolni a ... >>

A hét témája

A változás kegyelme
Talán a harmincévesnél idősebb olvasóknak van még néhány emlékük az egykori Német Demokratikus Köztársaságról. Talán cseregyerekek voltak egy ottani lelkészcsaládnál, esetleg egy wartburgi vagy wittenbergi kirándulás alkalmával ismerkedtek az osztályharc kiemelkedő személyiségének, Luther Mártonnak a munkásságával. Vagy legalább van néhány könyvük a Deák téri NDK Centrumból, netalán még a kezükben érzik első Trabantjuk sebességváltóját, azt a kicsit természetellenes mozdulatot, amellyel a vészesen füstölgő járgányt mind a huszonhat lóerejének kihasználásával vasárnaponként szórványról szórványra űzték. >>

Határtalan hálaadás - Európai protestáns egyházak megemlékezése Európa újraegyesítéséről
Magyarország 1989 nyarán történelmet írt, amikor a kelet-európai országokat behálózó szovjet kommunista diktatúra elvárásaival szembehelyezkedve megnyitotta a nyugati határt Ausztria felé, és ezzel lehetővé tette több száz keletnémet állampolgárnak az NSZK-ba történő átjutását. Ez volt Németország újraegyesítésének nyitóakkordja, amely a változások katalizátoraként az NDK-rezsim gyors összeomlásán és a berlini fal lebontásán keresztül egészen a „szocialista tömb” teljes felszabadulásához vezetett. Bár ezt a rendkívüli eseménysorozatot a hivatalos állami szervek vitték véghez, a történtek nemcsak számukra jelentenek megemlékezésre méltó történelmi fordulópontot, hanem a „társadalom szövetében” – igaz, a sorsfordító eseményeknek csak a hátterében – jelen lévő egyházak számára is. Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) – a Bajorországi Evangélikus Egyház kezdeményezésére és a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) vezetésével – ezért szervezett háromnapos megemlékezéssorozatot július 3–5. között Eljutni a határig – Határnyitás 1989–2009 címmel az ominózus ’89-es események húszéves évfordulója alkalmából azok egykori helyszínein, Sopronban és Sopronpusztán. >>

Határtalan és felfelé nyitott egyház
Ifjúsági küldöttként lehettem jelen 1983 nyarán az Egyházak Világtanácsa vancouveri nagygyűlésén. A fiatalok egyik rendezvényén olyan jelképes tárgyakat tettünk közszemlére, amelyektől – a hozzájuk kötődő rossz emlékek miatt – meg kívántunk szabadulni. >>

Személyes történelem
1989. június 27.: a vasfüggöny hivatalos átvágásának napja. Augusztus 19.: a páneurópai piknik dátuma. Szeptember 11.: ekkor vált szabaddá az út az NDK hazánkban tartózkodó állampolgárai számára nyugat felé. Tagadhatatlanul fontos dátumok, ám önmagukban, ha nincsenek mellettük az érintettek személyes történetei, csak száraz adatok. De a soproni határnyitás érintettjeit említve nem csak a határnál bujkáló, szökésüket tervezgető, a sikeres menekülésért fohászkodó keletnémetekre kell gondolnunk! Egyaránt érintett volt az NDK-s ismerősiért aggódó magyar, a menekülőket a határ túloldalán segítő osztrák, az eseményeket az NSZK-ból figyelemmel kísérő nyugatnémet… És végső soron érintett volt mindenki, aki a múlt hét végén bármilyen indíttatásból, de eljött a Határnyitás 1989–2009 rendezvényre. Néhányukat – hogy ennyivel is teljesebb legyen a kép – mi is megszólaltattuk. >>

„Mindennek megvan az ideje”
A korabeli szóvicc valahogy úgy szól, hogy a németek azért menekülhettek hazánkon keresztül nyugatra, mert 1989-ben Magyarországon is „német volt a miniszterelnök”… Jóllehet a pártállam utolsó kormányfőjének történetesen valóban vannak sváb felmenői, a szombat délelőtti pódiumbeszélgetés után mégiscsak fel kellett tennünk Németh Miklósnak a kérdést: honnan-miből merítette a kurázsit azokhoz a lépésekhez, amelyek meglépéséhez – s ezt legádázabb kritikusai is elismerik – nem kevés személyes bátorság is kellett? >>

„Csodálatos élmény volt a történelmet élni”
– Egyházfőtanácsos asszony, érdekes volt hallgatni a nyitóestén mondott köszöntő szavait. Az itt töltött napok alatt többekkel beszélgetve úgy tűnik: mindenkinek van személyes élménye, benyomása, amely annál is érdekesebb, mert ki a vasfüggöny egyik, ki a másik oldalán élte át. Ezekből a részekből áll össze az egész. Ausztria – földrajzi helyzeténél fogva – a határnyitás pillanatában igen fontos szerepet kapott: fogadnia kellett a menekülőket, a nyugatra távozókat. Miként gondol vissza a ’89-es eseményekre? >>

Levél Kelet-Berlinből
Szívesen emlékszem vissza a Budapesten töltött napokra. Tudom, még mindig csodálkozol azon, hogy visszajöttem az NDK-ba, hiszen olyan kézenfekvő lett volna nyugatnak venni az irányt. Barátaim közül sokan már nincsenek itt, a többiek pedig csak azért maradtak, mert ők már nem kaptak vízumot. Sajnálom, hogy levélben nem írhatom meg, mennyi minden történik itt nálunk ezekben a napokban. Lassan a döntő pillanatoknak kell eljönniük. Ha az ember végigsétál Berlinen, vacoghat a félelemtől. A belvárost teljesen elkerítették és körülvették a rendőrök, mert „bizonyos” emberek nem mehetnek be. Én is ezek közé tartozom, de mivel most éppen levélhordóként dolgozom, mégis bejutok oda. (Emlékszel, mondtam, hogy tizenhét munkahelyről is elutasítottak, mivel az iskolában rossz kádernek minősítettek, hiszen nem léptem be az FDJ-be, a kommunista ifjúsági szervezetbe, no meg a szüleim lelkészek.) A most zajló tüntetések némileg félelemben tartanak, de reménykedem, hogy a rendőrség nem lesz túlságosan brutális. >>

A szabadság foka
Balog Zoltán református lelkész, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke 1989-ben sajátos szolgálatot végzett. Az év nyarán – a szeptemberi határnyitás előtt – az NDK polgárainak tízezrei várták Budapesten, hogy döntés szülessen sorsukról. Abban, hogy a fiatal lelkipásztor kapta a megbízást lelkigondozásukra, nemcsak kiváló németnyelv-tudásának volt szerepe, hanem annak is, hogy a vasfüggöny túloldalán is megfordult, mindkét Németországról voltak tapasztalatai. Így nem csupán szemtanújává, hanem tevékeny részesévé is vált az eseményeknek. >>

evél&levél

A szeretet velünk marad
Ponicsán Erzsébet lelkésznő június 28-án búcsú-istentiszteletét tartotta Tótkomlóson és Mezőhegyesen. Ezúton szeretnénk megköszönni azt a másfél évet, melyet köztünk töltött. Köszönjük, hogy Jézus szelíd szemét megmutatta nekünk, s valamennyiünkben tudatosította, hogy az Úr valóban csodásan működik. >>

A Rozsnyói Evangélikus Kereskedelmi Iskola növendékeinek hatvanöt éves érettségi találkozója
A nap is kisütött június 27-én délelőtt, amikor egykori iskolánkban az 1943/44. tanévben érettségizett leány- és fiúosztály hatvanöt éves találkozójára összejöhettünk. A jubiláló öregdiákok mellett – a bevett szokásoknak megfelelően – most is ott voltak az iskola első érettségizőin kívül azok is, akik tanulmányaikat már nem fejezhették be a régi iskolában. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
„Azért, hogy ne elvakultan éljünk, hanem keresztyén módon járjunk, először is szilárdan ahhoz ragaszkodj, hogy a férfi és a nő Isten munkája. Tartsd oda szívedet és szádat, és ne szidalmazd munkáját, és ne mondd rossznak, amit ő maga jónak nevez. Jobban tudja ő, mint te magad, mi a jó és mi használ neked, amikor 1Móz 2,18-ban ezt mondja: »Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.« Itt láthatod, hogy a nőt jónak és segítőtársnak nevezi. Ha másként látod, bizonyára a te bűnöd, hogy Isten igéjét és munkáját sem nem érted, sem nem hiszed. Íme, ezzel a mondással Isten betömi mindazoknak a száját, akik panaszkodnak a házasságra és szidalmazzák azt.” >>

Kultúrkörök

Folyóirat-ajánló
Megjelent az Ordass Lajos Baráti Kör független evangélikus teológiai és kritikai lapjának, a Keresztyén Igazságnak a nyári száma. >>

A vizsolyi Biblia nyomában
Vizsoly, a Biblia bölcsője címmel kulturális rendezvénysorozat kezdődik július 23-án, csütörtökön a Hernád-völgyi településen. >>

Nem lesz többé bibliai idézet a Pentagon-jelentéseken
Eltűnnek a bibliai idézetek a Fehér Ház számára készített napi nemzetbiztonsági tájékoztatók címlapjáról – jelentette be még májusban a Pentagon. Az idézeteket még a Bush-adminisztráció honosította meg, de szerepük ellenérzéseket keltett. >>

Ferences földrajz
A ferencesek hatévente tartják tisztújító csúcstalálkozójukat, vagyis nagykáptalanjukat, mely az összegzés ideje. A világ harmadik legnépesebb szerzetesi közösségének, a ferenceseknek – vagy hivatalos nevükön a Kisebb Testvérek Rendjének – jelenleg tizenötezer tagja van, ezerháromszázzal kevesebb, mint hat évvel korábban. >>

„Börtönrajzok” a Bibliáról
„Mindig is foglalkoztatott a létezés, az energia, a kozmosz és a föld keletkezése-létezése, az élet kialakulása és teremtő Urunk érettünk tanúsított szeretete” – írta Teremtés című akrilfestménye „születéséről” L. Enikő. >>

Házisárkányok innen-onnan
Igen érdekes kiállítás nyílt még tavaly a budapesti Néprajzi Múzeumban. 2008 a reneszánsz éve volt Magyarországon – ennek keretében hívta életre a Legendás lények, varázslatos virágok – a közkedvelt reneszánsz című tárlatot Lackner Mónika főrendező. A látogatók elé tárt anyag ugyan elsősorban 18–20. századi tárgyakból áll, a 16–17. századi folyamatok bemutatására nem vállalkozik, a cél tehát nem a reneszánsz népi kultúrájának megismertetése, mégis ízelítőt kapunk belőle. >>

Bőröndbe a Luther Kiadó könyveivel!
A nyári szabadságok idején a fogkefe és a tiszta ruha mellé sokan jó adag olvasnivalót is csomagolnak, hogy a mindennapi rohanásban elmaradt szellemi töltekezést kicsit bepótolják. Segíteni szeretnénk olvasóinknak, mit is pakoljanak be – az alábbiakban egyházunk Luther Kiadójának kötetei közül ajánlunk egy bőröndre valót. >>

A vasárnap igéje

Fel nem oldható feszültség
Bizony, nehéz tompítani textusunk élét. Nehéz a történelmi korok közötti különbségre, az eltérő gazdasági, szociológiai körülményekre hivatkozva felállítani azt a tételmondatot, hogy ami egykor működött az ősgyülekezetben, az ma nem működhet – mert más időket élünk, és persze más a gyülekezetek közössége is. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Szerető Istenünk! Hálát adunk azért, hogy ma is megtapasztalhattuk a közös igehallgatás, közös éneklés örömét és erejét. Add, hogy közös imádságunk se legyen élettelen, hanem tükrözze azt, hogy valódi beszélgetés igényével fordulunk hozzád világunk sokféle gondjával. >>

Cantate

Szent Ézsaiás így ír Krisztusnak szent születéséről
A reformáció egyik nagy vívmányaként keletkeztek a Szentírás tanításait széles körben terjesztő népnyelvű gyülekezeti énekek. A GyLK 802. éneke Ézsaiás próféta jövendölését formálja verssé. Énekünk annak a lutheri teológiai gondolatnak a jegyében keletkezett, mely szerint a prófétai könyvek Krisztus királyságáról tanúskodnak. >>