Kultúrkörök

Igen érdekes kiállítás nyílt még tavaly a budapesti Néprajzi Múzeumban. 2008 a reneszánsz éve volt Magyarországon – ennek keretében hívta életre a Legendás lények, varázslatos virágok – a közkedvelt reneszánsz című tárlatot Lackner Mónika főrendező. A látogatók elé tárt anyag ugyan elsősorban 18–20. századi tárgyakból áll, a 16–17. századi folyamatok bemutatására nem vállalkozik, a cél tehát nem a reneszánsz népi kultúrájának megismertetése, mégis ízelítőt kapunk belőle.

A köznép tárgyainak számos eleme köthető a nagy európai stíluskorszakokhoz, akár díszítésében az alkalmazott kompozíciós formák és az ornamentika területén, akár az alkalmazott technikai megoldások, illetve innovációk megjelenésében. Mivel a reneszánsz elemek alkalmazásának gazdagsága szembetűnő és sokoldalú, a korábbi kutatás előszeretettel hangsúlyozta – amint a kiállítás honlapján olvasható – a magyarországi és olasz eredetű reneszánsz folyamatos továbbélését a magyar, különösen az erdélyi régi stílusú népművészetben. Ezek az elemek sok helyütt visszaköszönnek még a mai lakásbelsőkben is, de ha onnan már teljes mértékben kikoptak volna, biztosan láttunk hasonló tárgyakat szüleinknél, nagyszüleinknél és mindenekfölött gyülekezeteinkben.

A Néprajzi Múzeum gazdag gyűjteményeiből válogat a kiállítás. Elsősorban a reneszánsz eredetű mintakincs megismertetésére vállalkozik, a magyar anyag mellé tudatosan felsorakoztatva nemzetiségek tárgyait, valamint a kutatásból eddig kimaradt köznépi recehímzéseket, ónedényeket, iratokat. Emellett más gyűjteményekből származó, kölcsönzött műtárgyak és dokumentumok is segítik az értelmezést, így az Evangélikus Országos Múzeum anyagából tekinthetünk meg egy úrvacsorai kannát, illetve egy halottas lepedővéget. De jelentős kéziratos anyag érkezett Kolozsvárról, az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárából, elsősorban kéziratos énekeskönyvek, amelyeket legnagyobb számban éppen az unitárius egyház őrzött meg.

A kiállítás a címében szereplő érdekes lényeket – például sárkányokat, egyszarvúkat, ugró szarvasokat, oroszlánokat –, gránátalmákat és olasz korsókba rendezett virágcsokrokat a 18–19. század gyönyörű tárgyain keresztül tárja a közönség elé. A hímzéseken, templombelsőkben, ón- és cserépedényeken, kéziratokon, mézeskalács-ütőfákon felbukkanó állatalakok – szarvasok, fiaikat vérükkel tápláló pelikánok, egyszarvúk, pávák – más-más időszakokban, eltérő szellemi, gondolati háttér- és előképek alapján kerültek köznépi tárgyakra. Festett bútorok és mennyezetkazetták, mázas kerámiák, ónedények, szőttesek és hímzések, a Néprajzi Múzeumnak a nagyközönség és a szakmai érdeklődők előtt is ismeretlen tárgyai és rajzai kerültek egymás mellé s ezáltal új megvilágításba, új értelmező kontextusba.

Bár kimondottan evangélikus tárgyat keveset láthatunk – az evangélikus szászok különböző népművészeti vagy használati tárgyai bukkannak föl, illetve csángó minták a barcaújfalusi kályhacsempéken –, a kiállított anyag mégis magyarázatot ad az esetleg korábban felvetődött kérdéseinkre. Egyértelműbbé válik, hogy miként kerülnek különleges alakok, mitológiai lények templomaink festett kazettáira, világi motívumok úrvacsorai edényeinkre, de gyönyörködhetünk ennek fordítottjában is: a bibliai elemekkel díszített használati tárgyakban.

Sok lenne felsorolni mindazt, amiből ízelítőt kaphat a látogató, ha ellátogat a Néprajzi Múzeumba. Tárgyak és motívumok tömkelege tárul elénk, egyúttal esetleg családi emlékeket is idézve.

A kiállítás szeptember 27-ig láto-gatható.

Veres Emese-Gyöngyvér