Élő víz

Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)**

Szentháromság ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli és heti igéivel Isten tanúságtételre hívja Krisztus mindenkori követőit. Az ő utolsó kijelentése ez volt: „…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek, (…) egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8) A mi bizonyságtételeink által is „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson” (1Tim 2,4; LK). Az ő szava megváltoztatja az ember életének irányát. „Nem elég hinned, hogy Isten neked kegyelemből örök életetének akar ajándékozni; hanem bírnod kell a Szentlélek bizonyságtételét, hogy az örök élet Isten kegyelméből valósággal is a tied lesz” – tanít Luther. „Tekints, mi oltalmazó Istenünk, és nézd a te szolgáidat!” (GyLK 726) „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8,16) mi is, egyben Krisztus örököstársai, örömhírének tanúi, „mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20). Csodálatos halfogása által erre a küldetésre adott megbízatást Jézus a magát bűnös embernek valló Péternek: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,10) E missziói munka az emberek élve kifogását, életben hagyását jelenti, szemben a halászással, Péter eredeti foglalkozásával. De hogyan történik a kimentés a halálból? „Tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket” (1Kor 1,21), mert a kereszt igéje Isten hatalma és ereje! Tanúságtevői elhívását Jézus Atyjával előre megbeszélte, „odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett” (Lk 6,13). Isten Bételben másodszor is megjelenik a vele viaskodó Izráelnek; új nevére emlékezteti, s megerősíti az ősatyáknak tett ígéretét: „Én vagyok a mindenható Isten! (…) Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam…” (1Móz 35,11.12) Az Isten Lelke által tudja betölteni prófétai küldetését Ezékiel, s elhívója nevében tanúskodik: „Így szól az én Uram, az Úr!… Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele…” (Ez 2,4.7) Ez az ősi missziói parancs máig érvényben van! Nem kell Mózes törvényét és a körülmetélés igáját pogányokból lett keresztények nyakába tenni; így döntött az apostoli gyűlés Jeruzsálemben, ahol ez volt Péter vezérigénkkel összecsengő utolsó mondata: „Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” (ApCsel 15,11) E tanúságtételnek is volt előzménye: „…én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz (tagadásaidból), erősítsd atyádfiait.” (Lk 22,32) Ő sem saját erejéből tért meg; de Ura cselekedett benne, miként a másik „oszlopapostolban”. Pál azért lehetett Ura tanúságtevője a pogányok között, mert megragadta őt az, akit üldözött! Kövessük őt: „…futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14) Serkenj fel! „Ébredj, bizonyságtévő lélek!…” (EÉ 467)

Garai András