Keresztény szemmel
Egy játszótéravatás emlékére
Kissé tanácstalanul állt meg Németh Zoltán igazgató lelkész a nyüzsgő gyereksokaság közepén, mert nem sok liturgiai hivatkozást talált arra, hogyan is kell egy játszóteret felszentelni.
Régi álom valósult meg ezzel a pécsi evangélikus templomkertben. Az ötletet Némethné Tóth Szilvia hozta, mivel előbbi szolgálati helyükön, Tótkomlóson már megtapasztalhatták egy ilyen új közösségi térnek az áldásos hatásait. A cél az volt, hogy legyen egy olyan, a templomhoz köthető hely, ahol a legkisebb gyerek is jól érzi magát.
Hosszas rábeszélés után hozta meg döntését a presbitérium, és bízta meg Bánki László presbitert a játszótér kialakításának szervezési munkáival. Ősszel megtörtént a konyhakert kerítésének bontása és a fakivágás, majd a játékgyártókkal lezajlott tárgyalások alapján kialakult a terv. Kombinált mászóka, hinta, babaház, homokozó, trambulin beszerzésére került sor több mint félmillió forint értékben, amely a gyülekezeti tagok adományaiból, illetve a gyülekezet Luther-rózsa Alapítványának támogatásából jött össze. A gyerekek által „hozott” szülők, nagyszülők kényelmének biztosítására a Mecseki Erdészeti Zrt. felajánlott három rönkpadot, illetve további padok és asztalok kedvezményes vásárlására nyújtott lehetőséget.
A konkrét kivitelezés márciusban a földmunkákkal kezdődött meg a gyülekezeti tagok bevonásával. Több mint húszan vettek részt a tereprendezésben, virágültetésben, a játékok elhelyezésében.
A bevezetőben említett játszótérszentelés május 9-én zajlott le, ezt pedig gyülekezeti majális követte. Az azóta eltelt két hónap fényesen bizonyította a játszótér létjogosultságát. Többen úgy fogalmaztak: mintha a templom falai tágultak volna ki, hiszen a játszótéren volt már két keresztelő, és családi találkozókra „kérték kölcsön” a templomkertet. A közelben lakó kisgyerekes családok is felfedezték az új lehetőséget, így a játszótérnek már törzsvendégei vannak. Egészen más formában zajlott le június végén a hagyományos gyerektábor is az új játékokkal.
Sokan értették meg, élték át Németh Zoltán áldó szavait, amelyeket a játszótéravatáson mondott: „Isten áldása legyen ezen a játszótéren! Legyen az éden kertje itt a belváros szívében! Legyen a gyermekek örömére, felnőttek felüdülésére, a gyülekezet közösségének épülésére. Isten vigyázó szeme nyugodjék a gyermekeken itt játék közben, és áldása kísérje őket a kerítésen kívül is. Adja Isten, hogy megtalálják itt kicsik és nagyok, öregek és fiatalok testüknek, lelküknek a békességet! Ámen.”
Dr. Sramó András