Egyházunk egy-két hete

Az Evan­gé­li­kus Élet ol­va­só­i­nak több­sé­ge fe­le­ke­ze­tünk iránt is el­kö­te­le­zett ke­resz­tény, aki jog­gal vár­ja el, hogy la­punk a tel­jes­ség igé­nyé­vel szá­mol­jon be egy­há­zunk je­len­tő­sebb tör­té­né­se­i­ről. Pél­dá­ul ar­ról, hogy kik és mi­lyen in­dít­ta­tás­ból áll­nak újon­nan a lel­ké­szi szol­gá­lat­ba. Ez utób­bi kér­dést akár köl­tő­i­nek is te­kint­het­nénk, ám az or­di­ná­ci­ó­ra mint­egy mot­tó­ként vá­lasz­tott bib­li­ai ige­vers(ek) ál­ta­lá­ban az el­hí­vás, el­hi­va­tott­ság fun­da­men­tu­ma­i­ról is árul­kod­nak. A jú­li­us 18-án Szé­kes­fe­hér­vá­ron lel­késszé szen­telt Pet­hő Ju­dit a Fi­lip­pi le­vél 4,13-ban ol­vas­ha­tó pá­li mon­da­tot nyom­tat­ta az éle­te egyik leg­na­gyobb ese­mé­nyé­re in­vi­tá­ló meg­hí­vó­ra: „Min­den­re van erőm a Krisz­tus­ban, aki meg­erő­sít en­gem.”

„Na­gyon so­kat kö­szön­he­tek a csa­lá­dom­nak. Most kü­lö­nö­sen is azt, hogy el­fo­gad­ták, ami­kor a lel­kész­sé­get vá­lasz­tot­tam, és tá­mo­gat­tak ben­ne, hol­ott nem úgy nőt­tem fel, hogy csa­lá­dom ak­tí­van gya­ko­rol­ta vol­na a hi­tét. Leg­jobb ba­rát­nőm ha­tá­sá­ra má­so­dik osz­tá­lyos ko­rom­ban kezd­tem re­for­má­tus hit­tan­ra jár­ni… Köz­ben azon­ban min­dig tud­tam, hogy én evan­gé­li­kus va­gyok” – osz­tot­ta meg a tud­ni­va­ló­kat a kez­de­tek­ről Ju­dit, de édes­any­já­tól a kró­ni­kás ek­kor már a csa­lá­di „elő­élet” egy ko­ránt­sem mel­lé­kes epi­zód­já­ról is ér­te­sült. Ne­ve­ze­te­sen ar­ról, hogy Ju­dit édes­any­ja evan­gé­li­kus fér­jé­vel kö­ten­dő há­zas­sá­ga előtt ér­zett ha­tá­ro­zott kész­te­tést ar­ra, hogy meg­ke­resz­tel­ked­jen és kon­fir­mál­jon…

Fel­eme­lő ér­zés zsú­fo­lá­sig te­li temp­lom­ban ün­ne­pel­ni, és ezen a szom­bat dél­előt­ti „rend­kí­vü­li is­ten­tisz­te­le­ten” zsú­fo­lá­sig meg­telt a szé­kes­fe­hér­vá­ri evan­gé­li­ku­sok im­po­záns haj­lé­ka, amely leg­utóbb 1981-ben le­he­tett ta­nú­ja or­di­ná­ci­ó­nak. Az ol­tá­ri szol­gá­lat­ban Itt­zés Já­nos püs­pök mel­lett az egy­ház­köz­ség lel­ké­sze­ként most Ben­c­ze And­rás se­géd­ke­zett, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem kép­vi­se­le­té­ben pe­dig Var­ga Gyön­gyi do­cens vett részt a fe­hér­vá­ri gyü­le­ke­zet kó­ru­sá­nak köz­re­mű­kö­dé­sé­vel zaj­lott lel­kész­ava­tá­si li­tur­gi­á­ban.

Ige­hir­de­té­sé­ben a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke hang­sú­lyoz­ta: „Er­re a hit­val­lás­ként is vá­lasz­tott ige­vers­re úgy te­kints, mint amit fegy­ver­ként is szí­ved­be írt a te Mes­te­red” – majd pré­di­ká­ci­ó­já­nak egyik zá­ró­mon­da­ta­ként hoz­zá­tet­te: „Vidd ma­gad­dal! Ne a te ma­gad ál­tal vá­lasz­tott igét, ha­nem az aján­dék­ba ka­pot­tat. A fel­is­mert igaz­sá­got.”

Az Is­ten előt­ti el­csen­de­se­dés­re múlt szom­ba­ton köz­vet­le­nül az or­szá­gos nagy vi­har előtt ke­rült sor Szé­kes­fe­hér­vá­ron. Még az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­tet kö­ve­tő sze­re­tet­ven­dég­ség is ká­ni­ku­lai me­leg­ben zaj­lott a cisz­ter­ci gim­ná­zi­um hűs épü­le­té­ben, hogy az­után oda­künn be­mu­tat­koz­za­nak a ter­mé­szet romboló erői… Ek­kor azon­ban ün­nep­ron­tás­ra már esé­lyük sem volt.

T. Pintér Károly