Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Ne fá­rad­ja­tok be­le a jó cse­lek­vé­sé­be. 2Thessz 3,13 (Péld 8,13a; Jn 6,1–15; Ap­Csel 2,41–47; Zsolt 21) Iga­zán ne­künk szó­ló igét kap­tunk! Ami meg­döb­bent­het, hogy ez a mon­dat in­kább ké­rés, bá­to­rí­tás, mint ... >>

Élő víz

Szál­ka és ge­ren­da
„Mi­ért né­zed a szál­kát atyád­fia sze­mé­ben, a ma­gad sze­mé­ben pe­dig mi­ért nem ve­szed ész­re még a ge­ren­dát sem? Vagy ho­gyan mond­ha­tod ak­kor atyád­fi­á­nak: Hadd ve­gyem ki sze­med­ből a szál­kát! – mi­kor a ma­gad sze­mé­ben ott a ge­ren­da. Kép­mu­ta­tó, vedd ki előbb sa­ját sze­med­ből a ge­ren­dát, és ak­kor majd jól fogsz lát­ni ah­hoz, hogy ki­ve­hesd atyád­fia sze­mé­ből a szál­kát.” (Mt 7,3–5) >>

Mennyei GPS na­vi­gál a kes­keny úton
Az el­múlt he­tek­ben egy nyá­ri au­tós ki­rán­du­lás so­rán elő­ször hasz­nál­hat­tam a mo­dern tech­ni­ka egyik vi­szony­lag új esz­kö­zét: is­me­ret­len úti cé­lom el­éré­se ér­de­ké­ben rá­bíz­tam ma­gam egy ma­gya­rul is tu­dó GPS-re. Sab­lon­mon­da­tai előbb csak szó­ra­koz­tat­tak, de mi­u­tán több­ször is hall­gat­nom kel­lett eze­ket az in­for­má­ci­ó­kat, ön­ál­ló éle­tet kezd­tek él­ni gon­do­la­ta­im­ban, és a cím­ben meg­fo­gal­ma­zott asszo­ci­á­ci­ók­ra kész­tet­tek. Jól tu­dom, hogy min­den ha­son­lat sán­tít, de egy mai fi­a­tal szá­má­ra ta­lán se­gí­te­nek an­nak meg­ér­té­sé­ben, mit is je­lent a Szent­lé­lek ál­lan­dó je­len­lé­te és mun­kál­ko­dá­sa az új­já­szü­le­tett ke­resz­té­nyek föl­di éle­té­ben a mennyei ha­zá­ba ve­ze­tő úton… Te­gyünk egy kép­ze­let­be­li „pró­ba­utat”! >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Nem vagy­tok töb­bé ide­ge­nek és jö­ve­vé­nyek, ha­nem pol­gár­tár­sai a szen­tek­nek és há­za né­pe Is­ten­nek. (Ef 2,19) >>

Ro­ha­nunk, ro­ha­nunk?!
Hogy vagy?… Vá­laszt sem vár­va si­et to­vább… Ha rá­ér­nénk hát­ra­néz­ni, lát­nánk a sá­tánt os­tor­ral ke­zé­ben lo­hol­ni még a hí­vők után is… Gond­nok há­zas­pár fon­tos gyü­le­ke­ze­ti ügy­ben au­tó­zott a püs­pök­höz, aki ér­ke­zé­sük után le­ütöt­te a ho­mok­órát, mond­ván: „Tíz per­cük van!” (Nem a mi egy­há­zunk­ban tör­tént.) Sír­va tá­voz­tak a gond­no­kék… >>

Egyházunk egy-két hete

Bo­kor­ba jut­ta­tott jó­té­te­mény
Nem az „ün­nep­te­len fél­év” gyü­le­ke­ze­ti ese­mé­nyek­ben is szű­köl­kö­dő idő­sza­ka, sok­kal in­kább kü­lön­le­ges­sé­ge mi­att ér­de­me­sült ar­ra, hogy „cím­lap­szto­ri” le­gyen a ki­csiny Nóg­rád me­gyei köz­ség, Bo­kor evan­gé­li­ku­sa­i­nak múlt va­sár­na­pi ün­nep­sé­ge. A le­gen­dás hí­rű lel­kész, né­hai Ke­ken And­rás szü­lő­fa­lu­já­ban a hí­vek jú­li­us 19-én temp­lo­muk kül­ső-bel­ső meg­úju­lá­sá­ért ad­tak há­lát. >>

Vi­har előt­ti el­csen­de­se­dés
Az Evan­gé­li­kus Élet ol­va­só­i­nak több­sé­ge fe­le­ke­ze­tünk iránt is el­kö­te­le­zett ke­resz­tény, aki jog­gal vár­ja el, hogy la­punk a tel­jes­ség igé­nyé­vel szá­mol­jon be egy­há­zunk je­len­tő­sebb tör­té­né­se­i­ről. Pél­dá­ul ar­ról, hogy kik és mi­lyen in­dít­ta­tás­ból áll­nak újon­nan a lel­ké­szi szol­gá­lat­ba. Ez utób­bi kér­dést akár köl­tő­i­nek is te­kint­het­nénk, ám az or­di­ná­ci­ó­ra mint­egy mot­tó­ként vá­lasz­tott bib­li­ai ige­vers(ek) ál­ta­lá­ban az el­hí­vás, el­hi­va­tott­ság fun­da­men­tu­ma­i­ról is árul­kod­nak. A jú­li­us 18-án Szé­kes­fe­hér­vá­ron lel­késszé szen­telt Pet­hő Ju­dit a Fi­lip­pi le­vél 4,13-ban ol­vas­ha­tó pá­li mon­da­tot nyom­tat­ta az éle­te egyik leg­na­gyobb ese­mé­nyé­re in­vi­tá­ló meg­hí­vó­ra: „Min­den­re van erőm a Krisz­tus­ban, aki meg­erő­sít en­gem.” >>

Ját­szó­té­ren raboskodtak
A Győr-Mo­son-Sop­ron Me­gyei Bün­te­tés-vég­re­haj­tá­si In­té­zet fog­va­tar­tott­jai újí­tot­ták fel a Pé­ter­fy Sán­dor Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont óvo­dá­já­nak kül­té­ri já­té­ka­it. >>

Háromszor két ke­ré­ken észak­ra
Ba­rá­tok és ro­ko­nok in­te­ge­té­sé­től kí­sér­ve in­dult Finn­or­szág­ba jú­li­us 20-án reg­gel a Hő­sök te­ré­ről há­rom, lel­kész­csa­lád­ból szár­ma­zó jó ba­rát. A De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um volt nö­ven­dé­kei – Ba­logh Bá­lint, Ben­ce Győ­ző teo­ló­gus és Csep­re­gi Já­nos – ke­rék­pá­ron te­szik meg az utat. Öt­ven na­pig ül­nek majd nye­reg­ben. Ter­ve­ik sze­rint öt­ezer ki­lo­mé­tert te­ker­nek Szlo­vá­ki­án, Len­gyel­or­szá­gon és a Bal­ti­ku­mon ke­resz­tül, és ezen az úton is tér­nek majd ha­za. >>

Tá­vo­zik a fa­so­ri gim­ná­zi­um igaz­ga­tó­ja
Mint a múlt hét kö­ze­pén a Ma­gyar Táv­ira­ti Iro­da is hí­rül ad­ta, a Bu­da­pest-Fa­so­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um élé­ről tá­vo­zik Ódor Lász­ló; a kö­zös meg­egye­zés fel­té­te­le­it rög­zí­tő do­ku­men­tu­mot – a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház (MEE) Or­szá­gos Pres­bi­té­ri­u­má­nak meg­ha­tal­ma­zá­sa alap­ján – jú­li­us 16-án dél­ben ír­ta alá Ká­kay Ist­ván, az MEE or­szá­gos iro­da­igaz­ga­tó­ja és Ódor Lász­ló, a gim­ná­zi­um igaz­ga­tó­ja. >>

Keresztutak

Egy re­mény­ség­re hí­vat­tunk Krisz­tus­ban
„Di­cső­ít­jük és áld­juk a Szent­há­rom­ság Is­tent, aki meg­ál­dot­ta az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­já­nak mun­ká­ját az el­múlt öt­ven esz­ten­dő­ben” – kezd­te ün­ne­pi be­szé­dét Bart­ho­lo­ma­i­osz kons­tan­ti­ná­po­lyi pát­ri­ár­ka a kon­fe­ren­cia meg­ala­pí­tá­sá­nak öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból ren­de­zett ün­nep­sé­gen, amely Ly­on­ban zajlott jú­li­us 15–20. kö­zött a szer­ve­zet ti­zen­har­ma­dik nagy­gyű­lé­sé­nek ke­re­té­ben. Fél év­szá­zad nagy idő egy szer­ve­zet éle­té­ben, s nem könnyű az összeg­zés. A gyű­lés még­sem csak a leg­utób­bi „ple­ná­ris ülés” óta el­telt hat év, ha­nem az el­múlt öt­ven esz­ten­dő ér­té­ke­lé­sé­re is vál­lal­ko­zott. >>

Al­föl­di bú­csú Fü­zes­gyar­ma­ton
Ha bú­csú­ról be­szé­lünk, el­ső­sor­ban a ka­to­li­kus egy­ház bűn­bá­nó gya­kor­la­tá­ra, a ne­ve­sebb bú­csú­já­ró­he­lyek­re gon­do­lunk, elég csak a csík­som­lyói pün­kös­di bú­csút em­lí­te­nünk. Evan­gé­li­kus egy­há­zunk­ban leg­in­kább a né­met gyü­le­ke­ze­tek­ben tar­tot­tak temp­lom­bú­csút, an­nak szen­te­lé­si év­for­du­ló­ján, bár Szend­rey Ákos nép­rajz­ku­ta­tó el­ső­sor­ban a „tó­tok hosz­ti­ná­ját”, az­az temp­lom­bú­csú­ját eme­li ki. Szin­tén ő em­lí­ti a pro­tes­táns bú­csúk kö­zül a deb­re­ce­ni cí­vi­sek nagy­er­dei „kál­vi­nis­ta bú­csú­ját”, ame­lyet ál­lí­tó­lag an­nak em­lé­ké­re tar­tot­tak, hogy el­ra­bolt lá­nya­i­kat itt men­tet­ték meg a vá­ra­di ba­sa ja­ni­csár­ja­i­tól. Az uni­tá­ri­u­sok ho­mo­ród­für­dői bú­csú­já­ról, amely az új­sü­te­tű ke­nyér ün­ne­pe le­he­tett, már Or­bán Ba­lázs is írt. >>

El­hunyt Ráz­mány Csa­ba Bé­la, a Ma­gyar­or­szá­gi Uni­tá­ri­us Egy­ház püs­pö­ke
Hosszas, sú­lyos be­teg­ség után jú­li­us 15-én, szer­dán el­hunyt Ráz­mány Csa­ba Bé­la, a Ma­gyar­or­szá­gi Uni­tá­ri­us Egy­ház ne­gye­dik püs­pö­ke – kö­zöl­te az egy­ház el­nök­sé­ge az MTI-vel. >>

Sé­rül az egy­há­zi ok­ta­tás autonó­mi­á­ja
Új­ra meg­pró­bál­ják kor­lá­toz­ni az egy­há­zi köz­ok­ta­tás au­to­nó­mi­á­ját a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyel­vű egy­há­zi köz­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben és Ma­gyar­or­szá­gon is – mond­ta Papp Kor­nél, a Ma­gyar­or­szá­gi Re­for­má­tus Egy­ház (MRE) ok­ta­tá­si iro­da­ve­ze­tő­je jú­li­us 13-án az MTI-nek. >>

„Sab­bat­há­bo­rú” prolongálva
He­tek óta tart a „sab­bat­há­bo­rú” Je­ru­zsá­lem­ben. Ult­ra­or­to­dox zsi­dók szá­zai til­ta­koz­nak az el­len, hogy a vá­ros pol­gár­mes­te­re en­ge­dé­lyez­te egy par­ko­ló nyit­va tar­tá­sát az óvá­ros kö­ze­lé­ben a zsi­dók szent nap­ján, a sab­bat ide­jén. >>

He­gyek­re tekintettel…
„Te­kin­te­tem a he­gyek­re eme­lem: Hon­nan jön se­gít­sé­gem? Se­gít­sé­gem az Úr­tól jön, aki az eget és a föl­det al­kot­ta.” (Zsolt 121,1–2) Ez volt az Út­mu­ta­tó jú­ni­us 19-i igé­je. Jú­ni­us 19. pe­dig az a nap volt, ami­kor hu­szon­nyolc ta­gú gyü­le­ke­ze­ti cso­por­tunk­kal el­in­dul­tunk Do­mony­ból, hogy meg­lá­to­gas­suk né­met­or­szá­gi test­vé­re­in­ket. >>

Evangélikusok

Szteh­ló­tól a Szom­szé­do­kig
Hor­váth Ádám ne­ve is­me­rő­sen cseng­het azok­nak, akik néz­ték, né­zik a Szom­szé­dok cí­mű té­vé­so­ro­za­tot, hi­szen ő ír­ta és ren­dez­te. De bi­zo­nyá­ra van­nak olya­nok is, akik úgy is­me­rik őt, mint a Nagy Im­re-te­me­tés köz­ve­tí­tő­jét vagy mint egy­ko­ri Szteh­lo-gye­re­ket. >>

e-világ

A ki­csi szép
Né­hány he­te egy egy­há­zi ok­ta­tá­si ren­dez­vé­nyen az egyik fel­szó­la­ló – tör­té­ne­te­sen a fe­le­sé­gem – is­ko­lá­ja be­mu­ta­tá­sa köz­ben fel­idé­zett egy szál­ló­igé­vé vált könyv­cí­met: A ki­csi szép. Mint utóbb ki­de­rült, so­kan nem ér­tet­ték az uta­lást. >>

Keresztény szemmel

Mit ten­ne ma Szteh­lo?
Éves or­szá­gos misszi­ói kon­fe­ren­ci­án­kon, Pi­lis­csa­bán hang­zott el a cím­ben meg­fo­gal­ma­zott iz­gal­mas kér­dés D. Ke­ve­há­zi Lász­ló egy­ház­tör­té­nész­től. Köz­tu­dott, hogy La­ci bá­csi „mi­nisz­ter­el­nö­ke” volt Ga­u­dio­po­lis If­jú­sá­gi Ál­lam­nak, me­lyet Szteh­lo Gábor szer­ve­zett a há­bo­rú pok­lá­ból ki­men­tett gyer­me­kek ré­szé­re. (La­ci bá­csi nyolc­van­éves, de én még min­dig biz­to­sabb ke­zek­ben tud­nám ha­zánk sor­sát az ő ke­zé­ben, mint a mai idők szív­te­len, mil­li­ár­dos kor­mány­fő­i­é­ben.) >>

Adó­sai va­gyunk gyer­me­ke­ink­nek
Győr-Mo­son-Sop­ron me­gye na­pi­lap­ja, a Kis­al­föld jú­li­us 17-i, pén­te­ki szá­má­ban a lap har­ma­dik ol­da­lán Há­zas­sá­gon kí­vü­li gye­re­kek cím­mel fi­gye­lem­fel­hí­vó írást kö­zölt. >>

Kö­zép-eu­ró­pai pro­tes­táns iden­ti­tás
Nyár fo­lya­mán ide­gen tá­jon ba­ran­gol­va so­kan ki­fe­je­zet­ten jó ér­zés­sel lép­ünk be egy-egy pro­tes­táns temp­lom­ba, épü­let­be, ren­dez­vény­re. Ott­ho­nos­ság és ven­dég­ség ér­de­kes öt­vö­ze­te az az ér­zés, amely ma­gá­val ra­gad­hat. >>

Jegy­zet­la­pok
Ma­gyar nyelv. Édes anya­nyel­vem. Meg­ál­lok egy perc­re, most, hogy az idős er­dé­lyi asszony ízes be­szé­dét hall­ga­tom. Mi­lyen nagy­sze­rű, ez az egyet­len kin­csem. Min­de­nem. Apám rit­ka pa­nasz­sza­va, pap test­vé­rem Is­tent hí­vó mon­da­ta, az em­be­ri fen­ség, Weö­res Sán­dor örök köl­tő­üze­ne­te. És a vi­lág bá­na­ta is, mert a nem ma­gyar em­be­rek nem tud­ják, nem is sej­tik, nem is fog­ják so­ha meg­is­mer­ni ezt a zen­gő köl­té­szet­ka­ted­rá­list. Min­den­na­pi ke­nye­rem: ma­gyar nyelv! Fáj­dal­mam, bol­dog­sá­gom. „Száz­húsz­ezer ma­gyar szó­val mond­ha­tom el – ír­ja Má­rai –, hogy élek. Ma­gyar nyelv, sze­rel­me­sem, íté­lő­bí­rám, ke­gyet­len­sé­gem. Élek ben­ned, mint a sejt a vér­ben. Ha meg­ha­lok, utol­só pil­la­nat­ban ma­gya­rul gon­do­lom majd: De fur­csa, él­tem.” >>

Az unal­mas pré­di­ká­ció
Biz­tos va­gyok ab­ban, hogy ol­va­só­im­nak is is­me­rő­sen cseng az „unal­mas pré­di­ká­ció” szó­kap­cso­lat, és va­ló­szí­nű­leg az „unal­mas” az a jel­ző, amellyel a pré­di­ká­ci­ót leg­gyak­rab­ban il­le­tik. Iro­dal­mi és film­mű­vé­sze­ti pél­dák azt mu­tat­ják, hogy ez nem­csak a mi egy­há­zunk­ban, nem­csak Ma­gyar­or­szá­gon és nem­csak a mi ko­runk­ban van így. Em­lé­kez­zünk a Tom Sawyer ka­land­ja­i­ra, a Švejk­re, Ing­mar Berg­man film­je­i­re vagy a Cso­ko­lá­dé cí­mű ro­man­ti­kus víg­já­ték­ra. Nem vé­let­le­nül író­dott a 101 Things to Do Du­ring a Dull Ser­mon („101 öt­let, mit te­he­tünk egy unal­mas pré­di­ká­ció alatt”; a szer­zői Tim Sims, Dan Peg­oda, Mar­tin Wroe és Ad­ri­an Re­ith). >>

A fe­ke­te ­lyuk és a teo­ló­gia ese­te
Egy­szer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy fi­a­tal lel­kész, aki friss hit­tu­do­má­nyi egyetemi ok­le­ve­lé­vel be­ke­rült a nagy Bu­da­pest egy pi­ci gyü­le­ke­ze­té­be. Sze­re­tet­tel fo­gad­ták, szí­ve­sen ma­rasz­tal­ták, ő pe­dig fon­tos­nak tar­tot­ta, hogy ala­kul­jon a kö­zös­ség. >>

Nem a lúd a lu­das
„Lu­das Ma­tyi is tud­ja, hogy pá­ro­san szép az élet!” – hirdettetik úton-útfélen. >>

A hét témája

A ho­mo­sze­xu­á­li­sok be­jegy­zett élet­tár­si kapcso­la­tá­ról
Az Evan­gé­li­kus Élet 2009. jú­ni­us 21-i szá­má­ban fon­tos, fi­gye­lem­fel­kel­tő cik­ket ol­vas­hat­tunk Lup­ták György es­pe­restől, mely­ben a ho­mo­sze­xu­á­lis pá­rok be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­la­tá­ról ho­zott 2009. évi XXIX. tör­vény­re re­a­gált. Is­ten irán­ti há­lá­val ol­vas­tam ezt is, és utá­na Ben­ce Im­re es­pe­re­sünk Egy­sze­mé­lyes nyi­lat­ko­za­tát is, mely­ről hi­szem, hogy a Szent­lé­lek­től ih­le­tett írás. Va­ló­di, fél­tő sze­re­tet­tel ír min­den e té­má­ban érin­tett­ről. Ir­ga­lo­mért kö­nyö­rög a vét­ke­sek szá­má­ra, jobb be­lá­tá­sért a meg­té­ved­tek­nek és mu­lasz­tók­nak, ol­ta­lo­mért a ve­szély­ben le­vők­nek, imád­ko­zik azo­kért is, akik nem nő­het­tek fel jó pél­dát adó har­mo­ni­kus csa­lád­ban. >>

A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának levele a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához
Igen Tisz­telt Al­kot­mány­bí­ró­ság! Nagy je­len­tő­sé­gű és nép­egész­ség­ügyi­leg fon­tos volt az al­kot­mány­bí­ró­ság 2008. de­cem­ber 15-én nyil­vá­nos­ság­ra ho­zott ha­tá­ro­za­ta a be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­lat­ról szó­ló tör­vény meg­sem­mi­sí­té­sé­ről, az egy fér­fi és egy nő há­zas­sá­gi in­téz­mé­nyé­nek vé­del­mé­ben (154/2008. [XII. 17.] AB-ha­tá­ro­zat, In­dok­lás IV. 1. 3.). A fen­ti in­dok­lás alap­ján még in­kább ki­fo­gá­sol­ha­tó az Or­szág­gyű­lés ál­tal el­fo­ga­dott 2009. évi XXIX. tör­vény, amely­nek tisz­te­let­tel kér­jük al­kot­mány­el­le­nes­sé­gé­nek meg­ál­la­pí­tá­sát és meg­sem­mi­sí­té­sét. >>

A közelmúlt krónikája

250 éve halt meg Ár­va Beth­len Ka­ta
Az er­dé­lyi nagy­asszony, Ár­va Beth­len Ka­ta – aki­nek ne­ve Né­meth Lász­ló sze­rint „va­la­hon­nét az iro­da­lom­tör­té­net sar­ká­ból de­reng” –, a ko­ra­be­li mű­ve­lő­dés fá­rad­ha­tat­lan ser­ken­tő­je, a sze­gé­nyek is­tá­po­ló­ja 1700-ban szü­le­tett az er­dé­lyi Bony­hán. Ap­ja Beth­len Sá­mu­el, az ön­élet­író Beth­len Mik­lós fél­test­vé­re, míg nagy­ap­ja a his­to­ri­kus kan­cel­lár, Beth­len Já­nos volt. >>

Rész­le­tek Ár­va Beth­len Ka­ta ön­élet­írá­sá­ból
10 An­nak utá­na ne­vel­tet­tem az édes­anyai gond­vi­se­lő kéz alatt, szin­tén az 1717. esz­ten­dő­nek Szent Mi­hály ha­vá­ig, azon hó­nak ti­zen­ne­gye­dik nap­ján, mind ma­gam­nak, s mind test­vér ked­ves atyám­fi­a­i­nak aka­rat­jok el­len, id­ve­zült édes­anyám­tól adat­tam so­ha elég­gé meg nem si­rat­ha­tó ke­ser­ves há­zas­ság­ra, val­lá­so­mon kí­vül va­ló­hoz. Mely há­zas­ság­ban, fér­jem mind szép úri fa­mi­li­á­já­ra néz­ve, mind pe­dig ma­ga sze­mé­lyé­re néz­ve il­len­dő és ele­gen­dő sze­ren­cse is lett vol­na, ha ve­lem azon­egy hit­ben és val­lás­ban va­ló lett vol­na. De más­ként lé­vén a do­log, az ál­tal a há­zas­ság ál­tal mind ez mái na­pig va­ló ször­nyű nagy bá­nat­ra és kí­sér­tet­re té­tet­tem ki: mi­vel hogy ez fe­le­más há­zas­ság­nak ke­se­rű gyü­möl­csét szün­te­len kós­tol­tat­ta Is­ten én­ve­lem. No­ha pe­dig édes szü­lő­anyám­tól ma­gam­nak tel­jes aka­ra­tom el­len adat­tat­tam ez sze­ren­csét­len há­zas­ság­ra; én mind­az­ál­tal eb­ben sen­kit nem oko­zok; ha­nem meg­is­me­rém az Is­ten­nek igaz uta­it: mert jól tu­dom én azt, hogy ki­sebb do­log is az Is­ten vé­ge­zé­se nél­kül vég­hez nem mé­gyen. Ez volt irán­tam is az őfel­sé­ge szent tet­szé­se, hogy én ez ször­nyű kí­sér­te­tek­kel küsz­köd­jem. Lé­gyen ez­után is az ő szent aka­rat­ja sze­rént min­den dol­gom. >>

A ke­resz­tes ha­dak 910 éve fog­lal­ták el Je­ru­zsá­le­met
„Mél­tó és igaz­sá­gos íté­le­te volt az Úr­nak, hogy ezt a he­lyet, mely oly so­kat szen­ve­dett is­ten­ká­rom­lá­suk­tól, a hi­tet­le­nek vé­ré­vel töl­töt­te meg. Most, hogy a vá­rost be­vet­tük, a za­rán­do­kok min­den ko­ráb­bi fá­ra­do­zá­sa és nél­kü­lö­zé­se fel­es­dés­be me­rült, ahogy a Szent Sír­nál imád­koz­tak, és az Urat él­tet­ték” – ír­ta a szem­ta­nú ki­lenc­száz­tíz éve, 1099. jú­li­us 15-én. E na­pon fog­lal­ták vissza az el­ső ke­resz­tes had­já­rat lo­vag­jai Je­ru­zsá­le­met, a ke­resz­tény­ség szü­lő­vá­ro­sát a mu­zul­má­nok­tól. >>

Ár­pád ve­zér utol­só di­a­da­la
Ré­gi, de igaz mon­dás: „Aki nem be­csü­li a múlt­ját, nem ér­dem­li a jö­vő­jét.” Már­pe­dig a ma­gyar had­tör­té­ne­lem egyik leg­na­gyobb di­a­da­lát, az 1102 év­vel ez­előt­ti po­zso­nyi csa­tát va­la­ho­gyan el­fe­lej­tet­tük, em­lé­két nem ápol­juk. Még ak­kor sem, ha ez a 907-es esz­ten­dő né­pünk szá­má­ra a fris­sen el­fog­lalt Kár­pát-me­den­ce fe­let­ti ura­lom sta­bi­li­tá­sát, va­la­mint a ki­ma­gas­ló­an ­si­ke­re­s Ár­pád nagy­fe­je­de­lem ha­lá­lát hoz­ta. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Minket is a kegyelem igéje szül, teremt újjá és igazakká, s nem mi magunk leszünk ilyenekké a törvény vagy a jó cselekedetek által. Jó cselekedeteinkkel nem örök életet, kegyelmet és üdvösséget érdemlünk ki, hanem más valamit, tud­ni­illik ... >>

Kultúrkörök

Éj­sza­kai ka­lan­do­zás a Va­ti­ká­ni Mú­ze­u­mok­ban
Éj­sza­kai ka­lan­do­zás­ra hív­ják a lá­to­ga­tó­kat a Va­ti­ká­ni Mú­ze­u­mok; a Six­tus-ká­pol­nát és a hí­res kin­cse­ket jú­li­us 24-én te­kint­he­tik meg éj­sza­ká­ba nyú­ló­an az ér­dek­lő­dők. >>

Interneten a vi­lág leg­ré­gibb Bib­li­á­ja
A vi­lág leg­ré­gibb Bib­li­á­já­nak, a Co­dex Si­na­i­ti­cus­nak, az­az a Sí­nai-fél­szi­ge­ti kó­dex­nek fenn­ma­radt ré­szei az in­ter­ne­ten is­mét egy­sé­ges egé­szet ké­pez­nek. >>

Egy­há­zi gyűj­te­mé­nyek kon­fe­ren­ci­á­ja Gyu­la­fe­hér­vá­ron
Meg­ala­pí­tá­sá­nak ez­re­dik év­for­du­ló­ját ün­nep­li a Gyu­la­fe­hér­vá­ri Ró­mai Ka­to­li­kus Fő­egy­ház­me­gye. A 2008 szep­tem­be­ré­ben meg­nyílt és ez év szep­tem­be­ré­ig tar­tó mil­len­ni­u­mi év prog­ram­jai ke­re­té­ben tar­tot­tak együt­tes kon­fe­ren­ci­át jú­li­us 6. és 10. kö­zött Er­dély ősi köz­pont­já­ban ma­gyar­or­szá­gi és er­dé­lyi egy­há­zi gyűj­te­mé­nyek mun­ka­tár­sai. >>

Szen­zá­ci­ós le­le­tek Pé­csett
Ár­pád-ko­ri temp­lom alap­ja­i­nak rész­le­tét és egy csont­kam­rát is ta­lál­tak a Szé­che­nyi té­ri fel­tá­rá­sok köz­ben; a ré­gé­sze­ti szen­zá­ció vál­toz­ta­tá­sok­ra kény­sze­rít­he­ti a tér fel­újí­tó­it – ír­ta jú­li­us 18-i szá­má­ban az Új Du­nán­tú­li Nap­ló. >>

Fú­vós­tá­bor és ko­rál­cé­dé
Ti­zen­he­te­dik al­ka­lom­mal ren­dez­ték meg az or­szá­gos evan­gé­li­kus fú­vós­tá­bort jú­li­us 2–12. kö­zött a Tol­na me­gyei Kis­má­nyo­kon. A tíz­na­pos prog­ram ke­re­té­ben a Bu­da­pest­ről, az Al­föld­ről, Za­la és Ba­ra­nya me­gyé­ből, il­let­ve Bony­hád­ról ér­ke­zett har­minc fi­a­tal réz- és fa­fú­vós egy­ház­ze­nét ta­nult, né­mi könnyű­ze­né­vel szí­ne­sít­ve. >>

Ke­reszt­met­szet
A Tol­na-Ba­ra­nyai Egy­ház­me­gye pak­si csa­lá­di nap­ján ön­ál­ló kon­cer­tet adott a Ke­reszt­met­szet if­jú­sá­gi ze­ne­kar. Öt if­jú ala­pí­tó­já­val e kon­cert előtt be­szél­get­tünk. >>

Cső­vár rom­jai
Cső­vár föld­raj­zi és ha­di­tech­ni­kai ér­te­lem­ben a Fel­vi­dé­ket vé­dő nóg­rá­di erő­dí­té­sek kö­zé tar­to­zott. Nap­ja­inkban Pest me­gyé­ben ta­lál­juk, az azo­nos ne­vű köz­ség kül­te­rü­le­tén, szin­te Nóg­rád me­gye ha­tá­rá­ra ta­pad­va. >>

A vasárnap igéje

Csak higgy bát­ran, tel­jes szív­vel…
Já­nos apos­tol nem sze­di ízek­re Is­ten lé­te­zé­sé­nek, test­té lét­elé­nek és aján­dé­ká­nak tit­ka­it ebben az ige­sza­kasz­ban. Még sincs olyan ér­zé­se az ige­ol­va­só­nak, hogy hit­val­lá­sa bi­zony­ta­lan, hogy inog vagy hi­ány­zik va­la­mi be­lő­le. >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Sze­re­tő mennyei Atyánk! Há­lát adunk ne­ked, hogy igéd­del ma is szól­tál hoz­zánk. Kö­szön­jük, hogy Fi­ad­ban örök éle­tet kap­tunk, s ké­rünk, nö­veld ben­nünk a hi­tet és a ne­ked va­ló en­ge­del­mes­sé­get. Tud­juk, hogy bol­dog éle­tet ... >>

Szószóró

Ki le­gyen a pá­rom? (2.)
Ma­nap­ság a fi­a­ta­lok fej­lő­dé­si üte­me na­gyon fel­gyor­sult. Ti­zen­öt-ti­zen­hét éves kor­ban – sok­szor már jó­val előbb is – az át­lag fi­a­tal már szin­te kis fel­nőtt­nek szá­mít, és rend­sze­rint fel­nőtt­nek is ér­zi ma­gát, tes­ti­leg már szin­te az is. A ne­mi érett­ség azon­ban csak az egyik fel­té­te­le az érett, fel­nőtt jel­le­gű pár­kap­cso­lat­nak, szük­sé­ges hoz­zá a meg­fe­le­lő ne­m­i­sze­rep-ma­ga­tar­tás meg­ta­nu­lá­sa, hogy úgy tud­jon vi­sel­ked­ni, aho­gyan az egy fel­nőtt fér­fi­tól vagy nő­től el­vár­ha­tó. Ez pe­dig a pszi­cho­sze­xu­á­lis fej­lő­dés egy bi­zo­nyos érett­sé­gi fo­kát fel­té­te­le­zi. >>

Cantate

Te­hoz­zád tel­jes szív­ből kiál­tok szün­te­len
Zsol­tár­pa­rafrá­zis­nak ne­vez­zük azo­kat a – több­nyi­re re­for­má­ció ko­ra­be­li – ver­se­ket, ame­lyek egy-egy bib­li­ai zsol­tár gon­do­lat­me­ne­tét kö­ve­tik nyu­gat-eu­ró­pai vers­for­má­ban. A 130. zsol­tár alap­ján szá­mos pa­ra­frá­zis ké­szült. Ma­ga Lu­ther Már­ton is el­ké­szí­tet­te e zsol­tár ver­ses vál­to­za­tát. >>